Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-11-03 / 22. szám

Megáll a kemence előtt. Leveszi a kohászkesztyűt. Megtörli a "homlokát.* Körbépillant. Felhúzza a kesztyűt. Közelebb lép a kemencéhez.

Megáll a kemence előtt. Leveszi a kohászkesztyűt. Megtörli a homlokát.

Vakítóan tüzel rá az olvadó fém fénye. Több száz fokos forróság perzseli arcát, azbeszt köpenyét. Izzad. Hátul fázik a dereka. Már reumás.

Oldalt lép, tenyérből iszik a szódás ballon előtt. Fülével most is a kohót hallgatja. A fémolvadás tompa dübörgését. Izzad, iszik, ettől még jobban izzad. Még többet iszik.

Derekát hasogatja a negyvenfokos levegő. Számára ez hideg.

Sziréna hangja jelzi a csapolást. Szeme elé fekete védőüveg kerül. Csak a megolvadt fém sárgás-vörös tüzét látja, fekete foltokat keres benne. Óvakodni kell a buborékoktól.

Végigfolyik a csarnokon a fém. Lassan tömbökbe szilárdul. Tüzes fogókkal, vasakkal irányítja az útját. Már nem érzi a meleget, hideget. Csak a tűzcsíkot figyeli.

Azután áll a kemence előtt. Megtörli homlokát. Mint húsz éve minden nap. Csak akkor veszi észre a kohó dübörgését, ha baj van. Ha másképp szól.

Kifújja magát. Vége a sihtának. Megfürdik, átöltözik. Sört iszik, a focieredményeken vitatkozik.

Hazaindul. Az utcán, otthon szinte minden fémből készült. Mind az ö keze munkáját dicséri.

S. P. J.

FOTO: MTI — BISZTRAY KAROLY, FÉNYES TAMAS, HORVATH SÁNDOR, KOVÁCS SÁNDOR