Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-11-03 / 22. szám
KARINTHY FRIGYES A század első felében a magyar Irodalom legjelentősebb alakjai közé számított. Egyedülálló, semmiféle iskolához, stílushoz nem tartozó kifejezésmódja, jellegzetes eszközei mély humanizmus közvetítésére szolgáltak. A fiatal író először a humorral köt házasságot, humoreszkjei, paródiái ismertté teszik nevét. Magánéletében is számtalan tréfa, ugratás, sőt, jó néhány „pesti vicc” kitalálója. Az első világháború komor évei azonban gyökeresen megváltoztatják az írói képet. Versek, kissé romantikus novellák, drámák születnek, amelyeknek legfőbb mondanivalója: a tiltakozás az embertelen háborúk ellen. Karinthy szenvedélyesen kereste az újat, a még nem ismertet. Lelkesedett a kor technikai vívmányaiért. Azonban „könnyű” humoros írásaival és „komoly” regényeivel, verseivel, drámáival egyaránt egy új, egy humanista embertípus kialakulásáért küzdött. Nyomasztotta a két háború közti időszak válságoktól és dekadenciától terhes levegője — késői műveiben egyre kétségbeesettebben kereste a kort megváltó eszmét. A második világháború poklát már nem kellett megélnie. Tanítom a — Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el — mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa . .. — Ha kilenc kályhában . . . Az íróasztal előtt ülök, valami cikket olvasok. Nem tudok figyelni. A másik szobából már harmincötödször hallom a fenti mondatot. Mi a csoda van már azzal a bükkfával? Muszáj kimenni. Gabi az asztal fölé görnyedve rágja a tollat. Úgy tetszik, mintha valami más miatt mentem volna ki, fontoskodva keresgélek a könyvszekrényen. Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha nagyon el volnék foglalva gondjaimmal, és nem vennék tudomást róla — érzem is, hogy erre gondol, közben görcsösen mondogatom magamban: „Ha kilenc bükkfa ... tizenkét köbméter . .. akkor hány kályhában...” Ejnye, a csudába! Hogy is van? Elmegyek előtte szórakozottan, megállók, mintha ebben a pillanatban vettem volna észre. — Na, mi az, kisfiam, tanulgatunk? Gabi szája lefelé görbül. — Apukám . . . — Mi az? — Nem értem ezt a dolgot. — Nem értem?!. . . Gabi!. . . Hogy lehet ilyet mondani ?!. . . Hát nem magyarázták el az iskolában? — De igen, csakhogy . . . A torkomat köszörülöm. Aztán már nyersen és ellenségesen: — Mi az, amit nem értesz? Gabi mohón, gyorsan és megkönnyebbülve, máris hadarni kezdi, mint akinek nagy súlyt vettek le a válláról. — Nézd, apukám, ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméterbükkfa ég el... Én dühösen ... — Papperlapapp!... Ne hadarj!... így nem lehet értelmesen gondolkodni!... Tessék még egyszer nyugodtan és megfontoltan elmondani, majd akkor meg fogod érteni! Nna, adj egy kis helyet. Gabi boldogan és fürgén félrehúzódik. Ö azt hiszi, hogy én most nem tudom, hogy ő most vidáman rám bízta az egész dolgot — ő nem tudja, ő persze nem emlékszik ugyanerre a jelenetre, huszon-egynéhány évvel ezelőtt, mikor én húzódtam így félre, boldogan és megkönnyebbülve, és az apám ült le így mellém, ugyanezzel a bosszankodó és fontoskodó arccal, mint most én. És ami a legborzasztóbb, méghozzá — ebben a pillanatban villan át rajtam — erről, ugyanerről a példáról volt szó akkor is!. . . Ügy van, nincs kétség! ... a bükkfa és a kályha! Szent Isten!... pedig akkor már majdnem megértettem — csak elfelejtettem!... kisfiámat Az egész huszon-egynéhány éves korunk egy pillanat alatt a semmibe sülylyed. Hogy is volt csak? — Nézd Gabi — mondom türelmesen —, az ember nem a szájával gondolkodik, hanem az eszével. Mi az, amit nem értesz?!... Hiszen ez olyan egyszerű és világos, mint a nap — ezt az első elemista is megérti, ha egy pillanatig figyel. Nézd fiam. Ugye, itt az van, hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nna. Mit nem értesz ezen? — Ezt értem apukám . .. Csak azt nem tudom, hogy az első aránypár fordított, és a második egyenes, vagy az első egyenes, és a második fordított, vagy mind a kettő egyenes, vagy mind a kettő fordított? A fejbőröm, a hajam tövében, lassan hidegedni kezd. Mi a csudát fecseg ez itt össze az aránypár okról? Mik lehetnek azok az átkozott aránypárok?!.. . Honnan lehetne ezt hirtelenjében megtudni? Most már hangosan szólok rá: — Gabi!. . . Már megint hadarsz! . . . Hogy akarod így megérteni?... Az ember a szájával, . izé . . . Mi az hogy fordított meg egyenes, meg egyenes meg fordított, papperlapapp, vagy a falra mászott nagybőgős ! Gabi röhög. Ráordítok: — Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom veled!... Ez azért van, mert nem figyelsz az iskolában!. . . Hiszen te azt se tudod . . . hiszen te azt se tudod . .. (Elképedve meredek rá, mintha egy szörnyű gyanú ébredt volna fel bennem.) Hiszen te talán azt se tudod, hogy mi az az aránypár ... az aránypár ... az aránypár az a két viszony . . . amelyben a belső tagok hányadosa . . . illetve a külső tagok szorzata. . . 18
