Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-10-06 / 20. szám
Kézimunka — és nyelvtanítás BESZÉLGETÉS DR. RALPH WILLIE-VEL Szerte a világon divat a kézimunka. A magyaros hímzés nemcsak hazánkban, hanem az egyesült államokbeli Livingstonban, Louisiana államban is rendszeres, hetenkénti elfoglaltsága az asszonyoknak, akik csak úgy, mint magyarországi társnőik, szívesen hímezik térítőikét, blúzaikat magyaros motívumokkal. Dr. Ralph Willie, aki a Louisiana állambeli Livingston megye Iskolai Tanácsa magyar és francia nyelvoktatásának igazgatója, beszélgetésünk során elmondta, hogy ezek a hímzések nagyon hasonlítanak ahhoz, amit ő Debrecenben látott, ahová 14 tagú csoportját a nyári egyetemre vitte. Mégis, mások ezek a motívumok. Hiszen Livingstonban azok az asszonyok gyűlnek össze kézimunkázásra, akik már több évtizede nem Magyarországon laknak, és megpróbálják felidézni, élesztgetni mindazt, amit valaha magukkal hoztak. — Természetesen a kézimunka csak egy — és nem is a legfontosabb — tevékenység a livingstoni iskolában, ahol a fő cél a magyar nyelv és kultúra tanítása, terjesztése. Programjuknak két fő iránya van: a gyerekek és a felnőttek oktatása. Dr. Willie — mint mondta — az óvodás korú gyerekek nyelvoktatását szervezi. Louisianában népes magyar és francia közösség él, ezért iskolájuk, amely a Délkelet-louisianai Egyetem védőszárnyai alatt tevékenykedik, e két nyelvet oktatja. Magyar nyelvet azoknak a gyerekeknek tanítanak, akiknek a szülei, vagy sokszor már csak a nagyszülei még magyarul beszélnek ugyan, de már sokat felejtettek. Hiszen a nyelv, ha nem használják, elhal. — A szigorúan vett nyelvtanításnál azonban sokkal fontosabb Magyarország kultúrájának megismertetése. Felnőtt korban az emberek már nem szívesen tanulnak idegen nyelvet, ám egy másik nép kultúrája, hagyományai érdekli őket. Gyakori eset, hogy valaki a kultúra megszeretésén keresztül jut el oda, hogy nyelvet is akar tanulni. —■ Oktatási programunkban — hangsúlyozta dr. Willie — fontos szerepet játszik a zene, hiszen azokat a dalokat, amelyeket az idősebbek 70—80 éve hoztak magukkal az őshazából, a gyerekek is megtanulták, akik már nem nagyon tudnak magyarul. És a dalokon keresztül is nő a szókincs. — Sok olyan felnőtt jár iskolánkba, akik nem is annyira a magyar nyelvet, hanem Magyarország gazdag kultúráját szeretnék jobban megismerni. Az osztályok egy részébe magyarok és nem magyarok vegyesen járnak, mindannyiuk a livingstoni közösségbe tartoznak, és érdekli őket Magyarország. Megtanulják a magyaros hímzést, a magyar dalokat, a magyar nyelvet, kultúrát, találkoznak magyarokkal, akik a mai Magyarországról jöttek hozzájuk tanítani, összekeveredik a magyar és az amerikai életforma, csakúgy, mint az órákon a magyar és az angol szó. A nyelvórákat ugyanis nem magyar tanárok tartják. Tavaly Magyarországról két tanár jött Livingstonba. és ők napjában többször is részt vettek az órákon, ahol segítettek tanárnak, diáknak egyaránt. A magyar tanár magyarul illusztrálta azt, amit az angol tanár angolul magyarázott. A Louisiana állambeli magyar nyelvtanítási programot ösztöndíjakkal támogatja az amerikai Művelődési és Jóléti Minisztérium. Ösztöndíjat minden korosztály részére biztosítanak. Eddig hároméves időszakokra adták, s remélik, kibővítik az időtartamot. Akkor 4 helyett 6 osztályuk lesz. Minden évben indíthatnak új osztályokat, és távlati terveik szerint az évfolyamok az egyetemig tartanak majd. Dr. Willie csak egy hetet töltött Magyarországon, mégis lenyűgözte az emberek szívélyessége, vendégszeretete, s ezt annak a 14 diáknak a nevében is mondta, akik részt vettek a debreceni nyári egyetem előadásain. JAKOBI GYÖRGYI Iukács Margitot a színpadról olyan embernek ismer. tem meg, aki sose mondaná a „köszönöm” he-^ lyett azt, hogy „koszi”. Aki nem becézi a szavakat. Lakásában a sötét bútorok s a villogó, meszelt falak kontrasztja olyan háttér magas, koronafrizurás alakjához, hogy előítéletemet nyomban igazolva látom. Komoly színésznő. Sárga sportpulóverének puha garbónyakát úgy hordja, mint a Stuart-gallért. — Mindent a szüleimnek köszönhetek. A drága édesanyámnak. Nekik, akik nem akarták, hogy színész legyek, aztán végül úgy engedtek a pályára, hogy bármi történik, párbaj lesz — de én azt mondtam: anyám, engem senki nem fog „fölkarolni” a pályán, sem pénzzel, sem másképp. Ha színész leszek, a magam erejéből leszek az. Nekik köszönhetem a fölfogásomat: azt, hogy a színészre föl kell nézni. Ha az igazi színész bejön a színpadra, és kitör a taps, az nem azért történik, mert „klakkja” van, hanem mert az emberek bekapcsolódnak az áramkörbe. Mi ez az áramkör? Nem, ezt megtanulni nem lehet. Kell a pályánkhoz akarat, szorgalom, tehetség, még erő is a pech elviseléséhez, ez mind kell — de az a másik, az a bizonyos áramkör . .. Mondok egy példát. Bajor Gizi lehetett ilyen vagy olyan, Bajort kritizálhatták, de a hatása alól kivonni nem tudták magukat. Az a bizonyos valami — az áramkör — a művésszel veleszületett adottság. Amerikában úgy mondják ezt: „karizma”. A régi egyházi kifejezést alkalmazzák az igazi művészre, akinek ha hatása van, „karizmája” van. Hevesi Sándor szerint a művészek közt van mesterember, akire minden rábízható; van virtuóz, aki ragyogóan megcsinálja a feladatát; és van alkotó művész, aki az egyéniségét megtartva tud a szerepével azonosulni. Ez az a meghatározhatatlan, istenadta többlet. Amiben ész is van és szenvedély is. Ami annak a függvénye, hogy a művészetet hogyan tölti meg a lélek. — Ennyire, ilyen következetesen végiggondol mindent? A szerepeit is? Ennyire tudatos ember? — Tudatos? Komoly? Inkább robbanó ember vagyok. Csak a szerepköröm komoly. Szeretek játszani, szeretem a humoros szerepeket. Felugrik, föl-alá járkál. — Indulatok nélkül nincs jó művész. Ferencsik János is tudatos ember, de nála nagyszerűbb, szenvedélyesebb karmester alig van. A szerepeimet végiggondolom, de az összpróbákon a felrajzolt vázlathoz már kellenek a színek, s ezek már az ösztön működései. Az Antonius és Kleopatra próbái előtt nyolc könyvet olvastam el. Megszereztem Kleopatra ké‘pAt. Kleopatra csúnya volt! Honnan hát az az óriási ereje, hatása? Karizmája lehetetií Egy helyütt azt olvastam róla: mikor Antonius hazamegy a feleségéhez LUKÁ Rómába, Kleopatra ottmarad, állapotoson az ikrekkel. Vagyis mi történhetett? Terhes asszony idegei lazábbak, tehát az eseményekre másként reagál. Hisztériás, idegbajos nö búcsúzott Antoniustól, nem szerelmes asszony! Tudta ezt Shakespeare? Lehet, hogy nem tudta, csak a zsenijével ráérzett. Sokszor minden valami csekélységen múlik! Sóhajt, visszaül a kávéja mellé. — A Ványa bácsi próbáján például, azt hittem, nem tudom, az én alkatommal eljátszani Jelenát. Akkor Gellért Endre azt mondta: „Tudod mit? Hosszú szempillát ragasztunk. S ettől lassú lesz a pillantásod, a járásod, a mozgásod megtelik puhasággal. ..” Enynyi volt. Valóban ennyi volt? Dutka Ákos írta Lukács Margitról ezeket a sorokat: 20
