Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-08 / 18. szám

nyos szintje fölött nem törvényszerű, hogy minél nagyobb az egy főre eső jövedelem, annál kisebb a születések aránya.

— Ami mármost a tőkés, illetve a szocialista országok összevetését illeti, hasonlóságok természetesen köztük is érvényesülnek, hiszen a műszaki és a gazdasági fejlődés olyan irányai, mint a városiasodás, az iparosodás, a hagyományos nagy családformák felbomlása stb. — ha számos tartalmi vonásuk más is — mindkét társadalmi rendszerben végbemennek a fejlődés során. Ám éppen az elmúlt tíz év adatai mutattak rá arra, hogy a szocialista országokban a távlati gazdaság- és társadalompolitikának mindinkább szerves részét képező céltudatos népesedéspolitikával lehetséges bizonyos mértékig befolyásolni a népesedést, összehangolni az egyéni, családi elhatározásokat a társadalom igényeivel. Ilyen intézkedésekre a tőkés országokban nyilván kevesebb lehetőség van, bár egyes esetekben — például Franciaországban — ezekben az országokban is alkalmaztak hatékony népesedéspolitikát.

— Nálunk — az 1973-ban hozott népesedéspolitikai intézkedések óta — bizonyos eredményeket értünk el. Míg ezeket megelőzően 15 ezrelék körüli volt a születési arányszámunk, az utóbbi négy évben 17—18 ezrelékre emelkedett. Ez kétségtelen javulás, de

mégsem vehetjük le a kérdést a napirendről. Jelenleg ismét csökkenő irányzatúra fordult a születések aránya.

Milyen tényezők okozzák ezt a csökkenő irányzatot? A különböző társadalmi rétegekben azonosak-e a következmények, vagy eltérően hatnak-e az okok?

— Az 1974—1977. évi időszakban a születésszám évente 20—40 ezerrel volt nagyobb, mint az előző években. A csúcsot 1975-ben értük el 194 000 élveszületéssel; azóta csökkent ez a szám, s 1978-ban már csak 168 000 volt. Számításaink azt mutatják, hogy a többletnek valamivel több mint a fele tulajdonítható a népesedéspolitikai intézkedések hatásainak. A többlet másik — a felénél valamivel kisebb — része annak a következménye, hogy 1974—1977 körül több volt a fiatal házasuló korba lépő nő, ugyanis ekkor értek asszonnyá azok a leányok, akik részben az akkori korlátozás következtében igen népes korosztályokban, az ötvenes évek első felében születtek. A következő 5—10 évben azonban éppen ellenkező hatással számolhatunk, ugyanis most meg azok a lányok fognak folyamatosan az anyák sorába lépni, akik éppen az egykori tilalmak feloldása után születtek, amikor ellenhatásképpen is csökkent a születések száma- S ha kevesebb a fiatal házas, nyilvánvalóan kevesebb gyermek születhet. 1979. január elsején, a 15—49 éves nők száma 46 ezer fővel volt kevesebb, mint az 1976-os esztendő első napján. A házasodási korban levő fiatalok számának csökkenése miatt pedig kevesebb házasságot kötnek. Vagyis a szülőképes korú nők koröszszetételének alakulása 1976-ig növelte az élveszületések számát; 1978-tól azonban a nők ezen csoportjának aránya tartósan csökken, és e folyamat hatása feltehetően közel másfél évtizedig érvényesülni fog. Ezért erőfeszítéseinket az elkövetkező években arra kell összpontosítanunk, hogy a várható születéscsökkenést ellensúlyozzuk, két gyerek — és ahol erre lehetőség van —, három gyerek vállalására ösztönözzük a családokat, és ezzel a kereken húszévenként visszatérő „demográfiai hullámvölgyünket” fokozatosan „kiegyenesítsük”. A háromgyermekes családmodellhez fűzött reményeinket nem váltották be az eddigi intézkedések, legföljebb annyi történt, hogy hatásukra az anyák átlagosan hamarabb szülik meg a második gyermeket. így jutna idő egy harmadik gyerek szülésére és felnevelésére is. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen, további erőfeszítésekre lesz szükség.

— Ma olyan lényeges különbség nincs a

három nagy társadalmi réteg között, mint a felszabadulás előtt volt, amikor például a parasztcsaládok termékenysége ötven százalékkal nagyobb volt az értelmiségi családokénál. A falusi lakosságnál valami kevéssel ma is nagyobb a családonkénti gyermekek aránya, de ez a különbség nem döntő. Egy jellemző és hátrányos vonásra azonban fel kell figyelnünk! Ismét terjed az egyke. A családok egyharmadánál csak egy gyermek van. Bár ez nemcsak egy rétegre jellemző, az egyke mégis nagyobb arányú a városi lakosságnál és főként az értelmiségnél.

Nagyobb távlatban milyenek népesedési kilátásaink?

— A jelenleg kialakuló népesedési irányzatok alapján arra számíthatunk, hogy az ezredfordulón mintegy 11 millió lesz hazánk népessége, tehát mindössze 3 százalékkal több a jelenleginél. A korcsoportok aránya úgy változik, hogy a 60 éven felüliek száma megnövekszik, s ők alkotják majd a népesség 19 százalékát, míg a 14 éven aluliak 20 százaléknál kevesebben lesznek. A születések számának újabb gyarapodásával csupán az 1990-es években számolhatunk, mert csak akkor lépnek anyakorba az 1974—1977 évek népesebb nemzedékében született nők.

Milyen — a háromgyerekes családmodell elter jedését jobban segítő — intézkedésekre gondol?

— 1973-ban a családvédelmi juttatások együttes összege 7 milliárd forint volt. Ez az összeg — tehát a családi pótlék, a gyermekgondozási-anyasági-terhességi-gyermekágyi segélyekre fordított kiadás — 1978-ban megduplázódott. A legutóbbi áremelés ellensúlyozására szolgáló jövedelemkiegészítés jár a gyermekgondozási segélyen otthonmaradó anyáknak is, és kiterjed azokra az egygyermekes családokra, amelyek eddig nem részesültek családi pótlékban. A jövedelemkiegészítés egy gyermek után 130,— Ft havonta. Itt jegyzem meg, hogy a gyermekgondozási segély változatlanul népszerű: a szülő nők mintegy 80 százaléka veszi igénybe.

— Intézkedéseink sorában fontos szerepe van a gyermekintézményekkel való ellátottság továbbfejlesztésének. 1978 végén a bölcsődei férőhelyek száma 13 ezerrel volt nagyobb, mint 1972-ben. Az óvodai férőhelyek száma pedig több mint 90 ezerrel magasabb, mint öt éve volt. Mindez azonban még nem elégíti ki a növekvő igényeket és további erőteljes fejlesztésre van szükség. Igen lényeges tényező a lakáshelyzet, amelynek javításával a családformának megfelelő méretű lakások állnak majd rendelkezésre, hiszen a lakásra jogosult családok száma nagyobb mértékben növekszik, mint a népesség. Ilyen és még sokféle várható hatásra kell felkészülni gazdasági terveink összeállítása során. E néhány példával csak bemutatni kívántam, hogy a gazdasági tervezés és a népességelőrejelzés mennyire egymásrautalt.

— Az egészségpolitikai intézkedések hatására a kedvező folyamat az elmúlt években is folytatódott. Felére apadt a művi vetélések száma, csökkent a koraszülés gyakorisága, a csecsemőhalálozás is. A népességnövekedés kiegyensúlyozottsága érdekében folyó gazdasági, társadalmi és felvilágosító erőfeszítések mellett igen lényeges mindaz, ami a népesség minőségi javítása terén az emberek egészségéért, boldogságáért történik.

S.Z. M.

13