Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-08 / 18. szám

Az Anyanyelvi Konferencia Rossmy Rudolf (Ausztria) Rossmy Rudolf, a Bécsi Magyar Mun­kások Egyesületének elnöke mindenek­előtt az Iskolaegyesületnek az elmúlt két esztendőben végzett eredményes mun­kájáról beszélt. — Elmondhatom, hogy eredményeink jelentősek. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségétől kapott tankönyvek osz­tatlan sikert arattak. Jövőre ünnepeljük az Iskolaegyesület fennállásának 60. év­fordulóját, s beszámolhatunk majd róla, hogy 1977 óta mintegy húsz százalékkal nőtt a hallgatók száma. — Hányán tanulnak magyarul? — Mintegy százhúszan. Vannak kezdő és haladó tanfolyamaink, s egy kurzus gyerekek számára. Huszonnégy magyar származású „gyerekünk” van, s többsé­gük a tánccsoportnak is tagja. A felnőt­tek általában német anyanyelvűek, oszt­rák házastársak, akik a magyart, mint má­sodik nyelvet tanulják. Egyre több az olyan hallgatónk, akiknek az érdeklődé­sét az erősödő gazdasági, tudományos, kulturális kapcsolatok és a fejlődő, iz­mosodó idegenforgalom keltette fel a magyar nyelv, a magyar kultúra iránt. — Örömmel állapítottuk meg, hogy a III. Anyanyelvi Konferencia óta nemcsak Bécsben, hanem a vidéki osztrák váro­sokban — Steyerben, Welsben, Grazban, Linzben —» is fellendült a tanulási kedv. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége óriási segítséget nyújt nekünk azzal, hogy egyesületeinket ellátja tankönyvek­kel, lemezekkel és más segédeszközökkel. Hogy gyerekeink részt vehetnek a bala­toni nyári táborokon, nyelvtanáraink pe­dig Debrecenben, a Pedagógus Tovább­képző Tanfolyamon. — Úgy vélem azonban, hogy hasznos lenne, ha nagyobb gondot fordítanánk a nem hivatásos nyelvoktatókra. Tanáraink többsége ugyanis nem szakképzett pe­dagógus. Azt hiszem, más országokban is ez a helyset. Moór János (Ausztria) Moór János tanár, a Burgenlandi Ma­gyar Kultúregyesület elnöke, a Magyar Népcsoport Tanács tagja. Arra kértük, foglalja össze néhány szóban a tanács szerepét, valamint a BMKE munkáját. — A BMKE már korábban kérelem­mel fordult Kreisky osztrák kancellár­hoz — mondta Moór elnök úr —, hogy a népcsoporttörvényben érvényesítsék a , burgenlandi magyarok érdekeit. Nos, eb­ben az évben létrejött a Népcsoport Ta­nács, s megkezdte munkáját. — Mi abból indultunk ki, hogy a ma­gyar nyelv szóban és írásban való in­tenzív elsajátítása a magyar népcsoport és az állam érdekeit egyaránt szolgálhat­ja. A magyar népcsoport létkérdése, hogy gyermekeink jól és helyesen sajátítsák el a magyar nyelvet is, és így a némettel együtt két nyelven beszélhessenek. De az osztrák államnak is érdeke a magyar nyelv és kultúra fenntartása, a nyelvtu­dás értékesítése a gazdasági, tudomá­nyos és kulturális életben, az egyre erő­södő idegenforgalomban. — Az oktatásban az osztrák állami is­kolák ma már felhasználják Burgenland­­ban a magyarországi tankönyveket, Szombathelyen pedig óvónőink vesznek részt továbbképzésben. — A Tanács legfőbb célja az —hang­súlyozta Moór János —, hogy az élet minden területén védelemezze a bur­genlandi magyar népcsoport érdekeit, és megalakulása azt is jelentette, hogy az osztrák állam és magyar nyelvű polgárai közt még jobb viszony alakul ki. S ami egyáltalán nem mellékes szempont: a Tanács a Burgenlandi Magyar Kultúr­egyesület közvetítésével betöltheti az összekötő kapocs — a híd — szerepét a két szomszédos ország népei között. — Ami a BMKE munkáját illeti, egye­sületünk nagy feladatot vállalt magára, amikor magáévá tette a burgenlandi ma­gyarság ügyét, többek közt a magyar nyelv megőrzését, az iskolai nyelvtaní­tást, az iskolán kívüli továbbképzést, a kulturális tevékenységet. Az egyesület szervezett és rendszeres segítséget nyújt az örvendetesen tevékeny helyi kultúr­­csoportoknak, amelyek a magyar hagyo­mányok. népszokások, népi táncok meg­őrzői és ápolói. — Igen fontosnak tartom az ausztriai és más országokban működő magyar egyesületek közti tapasztalatcserét. Láto­gassanak el egymáshoz — látogassanak el hozzánk is —, és gyakrabban számol­janak be munkájukról a Magyar Hírek hasábjain. 6 Dr. Sólymos László (Ausztria) Jóllehet dr. Sólymos László csak rövid idő óta elnöke a Grazi Magyar Egyesületnek, már évti­zedek óta részt vesz az egyesületi munkában. Ezért alapos ismerője a grazi magyarok örömei­nek, gondjainak, terveinek. — Tavaly ünnepeltük egyesületünk fennállá­sának 90. évfordulóját — kezdte a beszélgetést. — öreg egyesület — nem vén egyesület: az utób­bi időben megújulási szakasz kezdődött életé­ben. Hamarosan beköltözhetünk a város köz­pontjában levő saját klubhelyiségünkbe. Most folyik a szobák berendezése: az egyikben lesz a titkárság, a másikban a könyvtár és a társalgó, a harmadikban pedig — s ez külön öröm szá­munkra — az ifjúsági klub. — Számítanak a fiatalok közreműködésére? — Feltétlenül. A városban 30—35 fiatal vesz részt az egyesületi életben. Rendkívül fontosnak tartom, hogy fiatalítsuk, hogy még jobban be­vonjuk az ifjú nemzedéket az egyesület irányítá­sába. Fiatalok közül kerül ki majd a könyvtáros, az egyesület pénztárosa, jegyzője. — Tehát nevelik az utánpótlást? — Igen. ez most létkérdés. S igyekszünk von­zóvá is tenni számukra programjainkat. Az ifjak és a legifjabbak, tánccsoportjaink tagjai — húsz­­huszonkét fiatal — minden héten összejönnek, s nemcsak magyar, hanem osztrák rendezvényeken is fellépnek. . — A kliub minden este nyitva lesz, itt tartjuk majd nyelvtanfolyamainkat. Hallgatóink rend­kívül szorgalmasan tanulnak, a két kurzuson huszonketten vesznek részt. Májusban tanévzáró kiránduláson jártunk Sopronban és Fertőráko­son is, ellátogattunk az olaszországi Malborg­­hettóba is, ahol a 170 éve, május 19-én, a Napo­leon elleni csatában elesett magyar és osztrák katonák emlékművét koszorúztuk meg. Az ün­nepséget a helyi rádió is közvetítette. — Tervezünk vetítettképes előadássorozatot Magyarországról, a grazi magyar vonatkozású emlékekről, s persze kulturális esteket is ren­dezünk. hiszen harmincnyolc magyar származá­sú, illetve magyarországi tagja van a grazi ope­raháznak ... Ók boldogan jönnek hozzánk. — Az ausztriai magyar egyesületek tagjai „Ki mit tud Magyarországról” címmel vetélkedőn fognak részt venni. A klubban készülünk fel az erőpróbára, elődöntőt rendezünk, s a legtöbbet tudó három tagunk megy el majd 1980 tavaszán a döntőre, Bécsbe, a Collegium Hungaricumba. — Egyesületünk nagysikerű operett-estet ren­dezett május 5-én a Nemzetközi Gyermekév al­kalmából a grazi opera és a budapesti Operett­színház művészeinek fellépésével. Az est bevéte­léből kétezer sohillinget tudtunk átutalni az „SOS Kinderdorf” nevű intézménynek. Az es­ten a város és a tartomány képviselői is jelen voltak, s a grazi Kleine Zeitung riportban szá­molt be az eseményről. Egyesületünk volt az első, amely a Gyermekév tiszteletére ilyen jóté­konycélú estet rendezett Grazban. — Terveik? — Szoros kapcsolatot tartunk fenn a többi ausztriai magyar egyesülettel, de újabban más külföldi (német, olasz, jugoszláv, finn) kulturá­lis egyesületekkel is. Eljárunk egymás rendez­vényeire, az olaszok például olyan jól érezték magukat nálunk, hogy egy magyarországi kirán­dulásra is jelentkeztek. — Legfőbb feladatunk azonban az, hogy a gyerekekre, az eljövendő nemzedékre gondol­junk, s tevékenységünket az ő oktatásukra, ne­velésükre, magyarságtudatuk ébrentartására koncentráljuk — mondta befejezésül dr. Sólymos László elnök úr. <L. GY.) I

Next

/
Thumbnails
Contents