Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-08 / 18. szám

I

I

Védnökségének ülésén 1.

Majtinszkaja

Klára

(Szovjetunió)

Majtinszkaja Klára a Szovjet Tudományos Akadémia nyelvtudományi intézetének munkatársa, számos nyelvészeti cikk és értekezés írója, a háromkötetes Vengerszkij jazik — Magyar nyelv — című munkának, magyar nyelvkönyveknek, többek között az orosz anyanyelvűek számára írt első tankönyvnek a szerzője is részt vett az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének kibővített ülésén.

— A szocialista országok — így a Szovjetunió — alkotmánya biztosítja a területükön élő népek, népcsoportok jogait. Hogyan valósul meg az alkotmány szelleme a mindennapok gyakorlatában? — kérdeztük Majtinszkaja Klárát.

— A Szovjetunióban — fennállása óta — minden szövetségi köztársaságban, autonóm köztársaságban és autonóm területen élő népnek, népcsoportnak az élet minden területén azonosak a jogai. A kárpátaljai magyarok is olyan közegben élnek, amelyben fejlődik a nyelv, a magyar kultúra és izmosodik magyarságtudatuk.

— Mit jelent ez a hétköznapi életben?

— Például a magyar településeken a magyar is hivatalos nyelv, az utakon a táblák. az utcákon a feliratok magyarul szólnak a járókelőkhöz. Az óvodákban magyar óvónők viselik a kicsinyek gondját, az általános iskolában, középiskolában magyarul folyik a tanítás. Az ungvári egyetemen magyar filológiai tanszék működik. Itt képezik ki a magyar tanítókat, tanárokat. Hadd mondjam el, hogy fiataljaink nemcsak a városokba mennek el szívesen tanítani, hanem a kis magyar településekre, szövetkezeti gazdaságokba is, ahol tárt karokkal fogadják pedagógusainkat. Az ungvári egyetem magyar tanszéke újságírókat is kiképez a kárpátaljai magyar sajtó, rádió és televízió számára. Négy magyar újság jelenik meg Kárpátalján, naponta van magyar adása a rádiónak. a televíziónak. Ezenkívül persze a budapesti televízió műsorai is láthatók.

— Jelentős munkát végez az ungvári magyar könyvkiadó, számos könyvesboltbankülön magyar osztály működik, ahol a kárpátaljai és a magyarországi könyvkiadók termékei bő választékban vásárolhatók.

— Mit tart fontosnak ma az Anyanyelvi Konferencia munkájában?

— A magyar nyelv oktatásán túl, a magyarságnak és a magyar kultúrának a népszerűsítését. Örömmel állapítottam meg én is azon a védnökségi ülésen, hogy az utóbbi két esztendő folyamán világszerte fellendült az anyanyelvi mozgalom, s jólesett hallani azt a sok-sok beszámolót, amely az Anyanyelvi Konferencia munkájának számottevő eredményeit tükrözte.

(L. GY.)

Merki

Ferenc

(Jugoszlávia)

Merki Ferencet, az eszéki Oktatási Pedagógiai Intézet tanácsosát a horvátországi anyanyelvápolás, magyartanítás helyzetéről kérdeztük.

— Nálunk is, mint minden szocialista országban, az oktatási költségeket — így a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelv tanulásának költségeit is —, az állam fedezi. A tisztán magyarlakta területeken magyar nyelven folyik az oktatás az iskolákban. Az úgynevezett „szórványvidékeken”, ahol a lakosság vegyesen horvátokból és magyarokból áll, a gyerekek fakultatív anyanyelvápolási órákon tanulhatnak magyarul. A szórványterületeken élő magyar családok is mindinkább felismerik, hogy érdemes a gyerekeket magyarul tanítani. Például egyik tanárunk összegyűjtötte a lapok álláshirdetéseit, amelyekben igen sokszor szerepelt ez a mondat: magyar nyelvtudás szükséges.

— A felszólalásokban többször szóba került egy közelmúltban megjelent törvény, amely a jugoszláviai nemzetiségi oktatásról szól.

— Ez a törvény nemrégen jelent meg s már látjuk, milyen sokat fog lendíteni munkánkon. Egyrészt, mert ezentúl csak is olyan tanár taníthat magyart, vagy más tárgyat magyarul, aki tökéletesen tudja a nyelvet, s a pedagógusok elsősorban a magyar nemzetiségiek közül kerülnek ki. Másrészt a kétnyelvűnek kijelölt területeken minden tanulónak kötelezően oktatják a másik nyelvet is, mint második, azaz környezeti nyelvet. Tehát a magyar iskolákban horvátul és horvát iskolákban magyarul is tanul minden gyerek. Ez már kétnyelvű kultúra megteremtését jelzi.

p. «•

FOTO: GABOR VIKTOR ES NOVOTTA FERENC

Dr. Bori Imre

(Jugoszlávia)

Dr. Bori Imre október elsejétől a jugoszláviai Hungarológiai Intézet igazgatója. Nevét elsősorban irodalomtörténeti munkái tették ismertté.

Ha az irodalmat nem csupán egymástól különálló művek összességeként, hanem egymásra ható alkotások és gondolatok szerves rendszereként fogjuk fel — létezik-e nemzetiségi irodalom?

— Feltétlenül. Nem csak az anyanyelv, az írások meghatározója, hanem az a történelmi, társadalmi-gazdasági közeg is, amelyben születtek. Ez a fölfedezés nem új, már a húszas években ismert volt. Ezért úgy gondolom, hogy a nemzetiségi irodalmak — bár valamivel jobban kötődnek az anyanyelv országához, mint ahhoz az országhoz, amelyben születtek — autonóm módon működnek: elsősorban saját életüket élik. saját törvényszerűségeik hatnak rájuk. Természetesen az irodalom minősége nagyban függ az adott nemzetiség lélekszámútól is: hiszen nagyobb létszámú nemzetiségi csoportban erősebb lehet a kiválasztás és több az olvasó.

Ezek szerint tehát a nemzetiségi irodalmak a magyar irodalom integráns részei?

— Én inkább úgy mondanám, hogy létezik egy egyetemes magyar irodalom. Ebbe beletartozik — elsősorban — az anyaország irodalma, és beletartoznak a nemzetiségi irodalmak is, a diaszpórában született irodalmak is. Saját példánknál maradva, a jugoszláviai magyar irodalom, az egyetemes magyar irodalom része, de a gyökerei a jugoszláv társadalmi-gazdasági, és tegyük hozzá irodalmai, valóságból erednek.

Mikor teljesíti egy nemzetiségi irodalom jobban speciális funkcióit: ha szellemében és módszereiben közeledik az anyaország literatúrájához, vagy ellenkezőleg, ha saját külön^trculatát hangsúlyozza?

— Az utóbbi esetben. Ügy gondolom, hogy az egyetemes magyar irodalomban nincsen dominátus. Minden speciális helyzetben levő irodalom vagy csoportosulás akkor szolgálja legjobban az egész közösség érdekeit, ha nyíltan vállalja a saját — előbb már említett — gyökereit, s ezáltal új színt hoz a közös palettára. Természetesen ez nem jelenthet elszakadást a magyar kulturális múlttól, csupán tudatos vállalását a valóságnak, amelyből az alkotások fakadnak.

S. P. j.

7