Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-08-25 / 17. szám
A díszpolgár a díszpolgári oklevéllel Sárospatak díszpolgára # A levél 1979. április 18-án kelt, aláírója Tóth József, Sárospatak város tanácselnöke. „Kedves Mester! 1979. május 22-én ül össze városunk tanácsa legközelebb. Tanácsunk nevében nagy tisztelettel meghívom a Kedves Mestert erre az ülésre ... Kérem, fogadja el meghívásunkat, és jöjjön el ismét városunkba ...” A címzett, Dómján József azonban majd’ egy hónapos késéssel érkezett meg New Yorkból Patakra, s jelent meg a tanács következő ülésén, amely úgy kezdődött s folyt le az utolsó napirendi pontig, mint a kisváros honatyáinak eddigi isten tudja hány tanácskozása: sorra-rendre megvitatták az ügyes-bajos dolgokat, míg végül az amerikai vendéget szólították. „Mi, Sárospatak Város Tanácsa Dómján József amerikai állampolgárságú festőművésznek a város lakossága tiszteletét, megbecsülését kifejezVe, eddigi életművének és gyűjteményének ajándékozásáért, a művészeti, kulturális fejlődést kiemelkedően segítő önzetlenségéért a 4/1979./VI. 12/T. számú határozatunkkal elismerésünk kifejezéseként a mai napon Sárospatak díszpolgára megtisztelő címet adományoztuk.” A pergamenre írt díszpolgári oklevél felolvastatott és Dómján Józsefnek átadatott. — Kis híja — mondja Dómján, miközben kitekercseli s mutatja a pergament —, hogy el nem sírtam magam. És nemcsak azért, mert a város ilyen meglepetést készített elő nekem, hanem azért is, mert azt, hogy én Sárospatak díszpolgára vagyok, nemcsak ez az oklevél tanúsította. Amikor megérkeztem az állomásra, taxival menten) a Dómján múzeumba. Amikor kiszálltam, nyúltam a tárcámért, hogy fizessek. „Csak nem képzeli Mester, hogy magától pénzt fogadok el?!” — mondta a taxis, és már hajtott is el. A gyerekek megismertek az utcán, és már messziről köszöntöttek. Megtudtam azt is, hogy a képtárat, mióta megnyílt, vagy harmincezren látogatták meg ... Két éve egy egész házat, a Kazinczy utca egyik gyönyörűen helyreállított műemlék épületét megtöltötte munkáival. Negyven év alkotásainak legjava megtalálható itt, a kezdettől, amikor még rajzolt és festett, napjainkig, az alkony ég ezer egybeolvadó színében pompázó fametszetek korszakáig. Két éve teljes múzeumot betöltő anyagot hozott magával. És most, hogy a gyűjteményt ismét látta, felsóhajt: — Bánom már, hogy annyi helyre szétszóródtak a munkáim. Bécs, Párizs, London, Stockholm, Washington... És még vagy 150 múzeumba ... — De hiszen még két esztendeje, amikői' utoljára találkoztunk, még büszkélkedtél is vele ... — Igen, igen ... De most már azt szeretném, hogy valamennyi egy helyen lenne .. . Itt, Patakon. Ahol mind, egytől egyig mind a falon van. Egy hét alatt, amíg Patakon voltam, több mint ezer látogatója volt a Domján-háznak. Ott így nevezik a képtárat. És azt mondják: megyek a Domjánba . . . Lehet, hogy rosszul hangzik, de nekem jólesik. Mert ebből érzem, hogy magukénak érzik a gyűjteményt. 18
