Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 12. szám
Bujdosó nyelvemlékeink NAtMCSC OKMÁNY SZÁZ Mi lett a kéziratainkkal? Nemzeti értékű emlékeinkkel, a magyar nyelv és írásbeliség ősi, régi, mai soraival? A nyomozást nyelvemlékeink sorsa után a magyar irodalom kéziratainak legnagyobb emlékhelyén, a történelmi Károlyi-palotában berendezett Petőfi Irodalmi Múzeumban folytatom. Legnagyobb költőnk kéziratai szétszóródtak, éveken, évtizedeken át rejtekeztek az 1848—49-i szabadságharc bukása, Petőfi Sándor halála után. Az osztrák önkényuralom büntetőeljárásától tartva több (kéziratát elrejtették az emberek. Első kéziratos írói szerződéséről, amelyben összes költeményét 1846. június 22-én Emich Gusztáv nyomdásznak és könyvkereskedőnek adta el, nem is tudtunk. Az eredeti emlék keletkezése után százhuszonnégy év múlva, 1970-ben került vissza Amerikából Budapestre, a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A szabadságharc bukása után menekülő száműzöttek a világ minden részébe vittek magukkal Petőfi-kéziratokat. Reményi Ede hegedűművész, a szabadságharc tábori hegedűse, aki Amerikában halt meg 1898-ban, és Számvald Gyula, a könyvkiadó Emich Gusztáv társa, aki Amerikába emigrált, s nevét megváltoztatva mint Stahel tábornok halt meg 1912-ben New Yorkban, nagy gyűjtői voltak Petőfi emlékeinek és kéziratainak. A költőről elnevezett irodalmi múzeumban mindössze öt Petőíivers kéziratát őrzik. Ezek a Füstbement terv, Az őrült, a Dalaim, A nép nevében című és a Nemzeti dal. 1970-ben az öt eredeti Petőfivers mellé egy hatodik kézirat is került. Petőfi első, 1846-ban keletkezett írói szerződése, amelyben minden verse kiadási jogát Emich Gusztávnak adja el. Ott voltam e szerződés hazaérkezésénél, az elsők közt láthattam a Magyarok Világszövetségének Benczúr utcai székházában. A szerződés hazaérkezése óta eltelt idő alatt senki nem tudott válaszolni arra: hogyan került ki Amerikába, és hol lappangott több mint száz éven át. Sűríti a homályt, hogy irodalomtörténetünk erről az írott szerződésről nem is tudott. Petőfi első verseskötete, Vörösmarty javaslatára, s a Nemzeti Kör anyagi támogatásával, 1844-ben jelent meg, 109 költeményt közölve. A költő összes versének első gyűjteményét Emich Gusztáv adta ki, a nagy március idusa előtt pontosan egy esztendővel, 1847. március 15-én. Emich a költő összes versének első kiadását az 1846. június 22-én kötött szerződés szerint ötszáz forintért vette meg, és ezt az összeget két 250 —250 forintos részletben, 1846. augusztus 28-án, a második részletet pedig három nappal a megjelenése után, 1847. március 18-án fizette ki. Az irodalomtörténet tudott ugyan Emich és Petőfi megállapodásáról. de föltételezték, hogy az csak szóbeli volt. A kézírásos szerződést senki se látta. Azt, hogy ötszáz pengő forint abban az időben mennyit ért, miiven vásárlóértékkel bírt, nehéz kiszámítani. Egyik Petőfi-kutatónk szerint harminchárom-harmincnégy szarvasmarha árának felelt meg. Ezt a kézírásos szerződést Milton Smith amerikai állampolgár (230. Central Park West, Room 9. N. New York, USA) halála előtt, nyolcvanöt éves korában végakaratilag Magyarországnak adományozta. A Magyarok Világszövetségének székházában olvasom és lapozom azt a vastag iratcsomót, amely Milton Smith hazaírt leveleit őrzi. Smith az egész világgal levelezett, és elég sűrűn a Magyarok Világszövetségének vezetőivel is. Az egyik levél elmondja, hogy a levélírót tizenhét éves korában a budapesti Nagymező utcai szaktanonciskolából, az utolsó vizsga előtt hogyan tanácsolták el azért, mert nem volt hajlandó csonkán elszavalni Petőfi A király esküje című költeményét. A „királyi tanfelügyelő” jelenlétére való tekintettel az utolsó négy sor mellőzését kérték: „.. .Föl magyar nép, és e Gaz királyt legottan Fojtsuk az ártatlan Áldozat vérébe!” Smith erdélyi származású, Kupferschmidt Menyhért volt a neve, amelyet Amerikában Milton Smithre változtatott. Pesti tanon cé vei alatt a szabóságot tanulta ki, később Berlinbe költöBorabas Miklós rajza 1848-ból Petőfiről zött, ahol üzletet nyitott, megnősült, négy gyermeke született. Az Egyesült Államokba 19?,3-<ban vándorolt ki, New Yorkban telepedett le, és mind a négy gyernekét megtanította magyarul, és megtanította őket magyar verseket szavalni. Három lánya és a fia ma is New Yorkban él. Egyik lánya, Mrs. Lillie Brown New York-i tanárnő adta át a Petőfi-szerződést Kasnyik Andrásnak, a washingtoni magyar nagykövetség képviselőjének. Az átadásig Petőfi és Emich szerződését Milton Smith egy New York-i bank páncélszekrényében őriztette. Smith, a New York-i magyar szabómester 1947-ben autószerencsétlenséget szenvedett, munkaképtelenné vált, nem dolgozott többé, azontúl már csak a magyar irodalom ápolásának és a könyvgyűjtésnek élt. New Yorkban, 1954-ben a saját költségén, kétezer példányban kiadta Kiss József (1843—1921), a századforduló ismert magyar költőjének verseit, és azokat a világban szétszóródott magyarok között ingyen terjesztette. Ugyanebben az évben egy újságban azt olvasta, hogy egy magyar énekesnő valahol Amerikában megzenésített magyar költeményeket adott elő. Milton Smith elküldte neki Kiss József ingyen terjesztett verseit. Az énekesnő válaszában, amelyben megköszönte a küldeményt, megvételre ajánlotta fel az Emich —Petőfi-szerződést, amelynek — írta — ő a tulajdonosa. DOLLÁRÉRT Milton Smith a szerződésről fotókópiát készíttetett, azt elküldte Budapestre, s miután a szerződést idehaza hitelesnek mondották, a nagybecsű okmányt száz dollárért megvette az énekesnőtől, és bérelt fiókban, egy New York-i bank páncélszekrényében elhelyezte. Sok terv merült föl benne: mi legyen Petőfi első írói szerződésével, ha ő meghal? Egyszer családja előtt azt hangoztatta, hogy a szerződést temetnék el vele együtt, Petőfi keze vonása legyen a szemfedője. Milton Smith 1970. május 13-án meghalt. Halála előtt egy hónappal Bán Oszkár clevelandi amerikás magyar arra kérte őt, változtatná meg a végakaratát, s a szerződést adományozza Magyarországnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Smith végrendelkezett, s végrendeletében úgy intézkedett, hogy halála után az okmányt a páncélszekrényből vegyék ki, és a washingtoni magyar nagykövetség megbízottai útján adják át szülőhazájának. Miután a szerződés 1970 végén Budapestre érkezett, megindultak a találgatások: hogyan került a szerződés Amerikába? Fölmerült Reményi Ede, a szabadságharc híres tábori hegedűsének a neve. Reményi a szabadságharc bukása után külföldre ment, de 1860-ban kegyelmet kapott, egy időre hazatért Magyarországra, s magyarországi hangversenyein ő „hegedülte öszsze” a felállítandó budapesti Petőfi-szobor költségeinek nagy részét, több mint a felét. Reményi Ede, aki gyűjtője volt a Petőfiemlékeknek, Amerikában halt meg, talán ő szerezte meg és vitte magával a szerződést. Petőfinek van egy verse, az Egy könyvárus emlékkönyvébe című, amelyet pesti könyvkereskedőhöz írt. De melyik könyvárushoz írta a költő? Emich Gusztávhoz vagy annak társához, Számvald Gyulához? Emich a szabadságharc bukása után itthon maradt, Számvald világgá ment. A könyvesboltból ő vitte volna magával azt a szerződést, amely végül is keletkezése után százhuszonnégy esztendővel került haza? Csak kérdezni tudunk. Az idő minden nyomot betemetett. RIJFFY PÉTER 14
