Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 12. szám
katolikus magyar papok kollégiuma számára tartja fenn. A Pápai Magyar Intézet működése 1945- től 1964-ig szünetelt. Az 1964. szeptember 15-én az egyház és az állam részéről aláírt részleges megállapodás értelmében már novemberben megtörtént az intézet átvétele, majd 1965 februárjában hat ösztöndíjas magyar pap érkezett ide tanulmányok végzésére. A palota az utóbbi években teljesen megújult, Borromini hagyománya nyomán, Borsányi Pál építészmérnök, a Római Magyar Akadémia műszaki igazgatójának irányításával. Megerősítették a falakat, a palota új műszaki berendezéseket kapott és még számos fölszerelést, amit a mai élet megkövetel. A felújítási munkák során a Pápai Magyar Intézet három esztendeig szünetelt, és az idén ősztől vehetik át szép otthonukat a hazai egyházi ösztöndíjasok. A Magyar Akadémiának hangversennyel összekötött átadási ünnepségén részt vett Lékai László bíboros, prímás is. A hangversenyen hazai művészek léptek fel Andor Éva, Körmendi Klára, Bende Zsolt, valamint az Űj Budapest Kvartett. Liszt, Kodály és Haydn műveket adtak elő, * Április 5-én Lékai László ünnepélyesen megáldotta a megújított Pápai Magyar Intézetet. Az ünnepségen megjelentek: Gabriel- Marie Garrone bíboros, a Nevelésügyi Kongregáció prefektusa, Agostino Casar öli érsek, az egyházi közügyek tanácsának titkára, Luigi Poggi érsek, rendkívüli ügyekkel megbízott apostoli nuncius és Mario Brini érsek, a keleti egyházak kongregációjának titkára. A magyar kormány képviseletében jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, valamint Palotás Rezső, a Magyar Népköztársaság római nagykövete. Lékai László bíboros az intézet elnöke, olasz nyelvű beszédében köszöntötte a megjelenteket és röviden felvázolta az intézet történetét. Köszönetét mondott mindazoknak, akik a felújítási munkákat lehetővé tették: a Szentszéknek, az Europäischer Hilfsfondsnak és más jótevőknek. A Magyar Népköztársaság vállalta a felújítási munkák jó részének terhét, a Palazzo Falconieri második emeletének újjáalakítását, új szobák létesítését, a freskók restaurálását. Lékai László az intézetről tartott történeti áttekintésében megemlítette, hogy az első ösztöndíjat annak idején Ijjas József jelenlegi kalocsai érsek kapta — aki maga is jelen volt az ünnepségen. 1964-től napjainkig az intézet 46 magyarországi papot fogadott, akik közül teológiai, filozófiai és más egyházi tanulmányok elvégzése után 12 profeszszor. 4 pedig püspök lett. A bíboros az intézet egyes részeinek a rendeltetéséről elmondta, hogy középpontban a kápolna áll, amelynek művészi szépségét a Rómában élő magyar pap-festő, Prokop Péter freskói gazdagítják. Az intézet védnöke jelezte: a kápolna előterében kiállítást rendeztek magyarországi gyermekek biblikus rajzaiból és festményeiből. Az Országos Kateketikai (azaz hitoktatástani) Bizottság kezdeményezésére az ország minden részéből 1600 bibliai tárgyú gyermekrajzot gyűjtöttek össze. Ebből ad ízelítőt ez a kis kiállítás. * Április 5-én Lékai László elkalauzolta a Rómában tartózkodó egyházi küldöttség tagjait a Szent Péter bazilika altemplomába, ahol a Magyarok Nagyasszonya Kápolna előkészületi munkáiról adott helyszíni tájékoztatást. A kialakítandó kápolna (amely két helyiségből áll) az altemplom főútvonala mellett található, tehát mindenkinek azonnal a szemébe ötlik. Kívülről a főfal tövében látható VI. Pál pápa meghatóan egyszerű sírja, pár lépéssel arrébb, a túlsó oldalon pedig I. János Pál fehér szarkofágja. A készülő magyar kápolnát csupán egy fal választja el VI. Pál pápa sírjától. A kápolna díszítését neves magyar képzőművészek vállalták. A Magyarok Nagyasszonya és Szent István szobrát Varga Imre készíti el, a 30 szent domborművét Borsos Miklós, Csikszentmihályi Róbert, Kiskovács Gyula, Kis-Nagy András, Kiss Sándor, Kő Pál, Marton László és Melocco Miklós, a kápolna külső ajtóinak kovácsoltvas díszét pedig a Rómában élő hazánkfia: Amerigo Tot. Lékai László április 6-án a Rómában tartózkodó magyar egyházi küldöttséget vezette a Szentatya elé. A pápai trónteremben II. János Pál pápa válaszolt a bíboros latin nyelvű köszöntő szavaira. A Szentatya — megemlékezve a Collegium Germanicum-Hungaricum és a Pápai Magyar Intézetről — egyebek között ezt mondta: — E találkozó alkalmával megújítom szeretetem kifejezését, és arra buzdítalak benneteket, hogy folytassátok a buzgó és odaadó munkát, mindig megőrizve egymás között az összhangot. Megelégedéssel vettem tudomásul, hogy különös és növekvő elkötelezettséggel törekedtek az ifjúság nevelésére. Ez az egyház elsőrendű kötelessége, mert tudja, hogy a fiatalok igen nagy befolyást gyakorolnak a mai társadalomra. A fiatalok keresik az igazságot, a szolidaritást, az igazságosságot. Egy jobb társadalomról álmodnak, és hozzá akarnak járulni annak építéséhez. Olyan társadalmat akarnak, ahonnan száműzik az önzést, ahol tiszteletben tartják az emberi személy eredetiségét és megismételhetetlen voltát. A fiatalok átfogó és kimerítő választ keresnek az ember alapvető problémáira, az élet lényegi és egzisztenciális jelentésére. A fiataloknak ezekre a kérdéseire és követelményeire válaszoljatok állandó buzgósággal, bemutatva nekik Krisztust, az ő személyét, életét és üzenetét. Beszéde végén a Szentatya szeretettel köszöntötte nemcsak a jelenlevőket, hanem a főpásztorok otthoni híveit, papjait is. Így zárta gondolatait: — Kérem nemzetetek számára a legszentebb Szűz, az égi Királynő anyai oltalmát, Szent István, Szent Erzsébet, boldog Hedvig pártfogását. Ez a lengyel királynő a legragyogóbb ajándék, amelyet népetek az én szülőhazámnak adott. Kérem azoknak a férfi- és női szenteknek oltalmát, akiket az Isten dicsőségére Magyarország adott az egyháznak és a világnak. Tiszteletteljes üdvözletem és jókívánságom szól a polgári hatóságoknak és azoknak a magyaroknak is, akik nem osztják a ti hiteteket — fejezte be beszédét a pápa. Része legyen a Szentatya áldásában azoknak a magyar testvéreinknek is, akik szerte a világban a keresztény magyar örökség hűséges ápolói. MAGYAR FERENC INDIA MAGYAR FESTŐI Tavaly ősszel, az IBUSZ Utazási Iroda jóvoltából Indiában jártam. Még itthon, Budapesten hallottam, hogy Delhiben él Elizabeth Brunner, a buddhista festészet magyar származású művésze, aki 1929-ben édesanyjával, Elizabeth Sass Brunner neves festőművésszel kelt útra Nagykanizsáról Indiába, álmaik országába. Delhi nagykövetségünkön megérkezésem után közölték, hogy Elizabeth Brunner szeretettel vár, s átnyújtották a nagykövetség Információs és Kulturális Központja által kiadott A painter’s pilgrimage című díszes kivitelű könyvet, amely Elizabeth Brunnernak és édesanyjának indiai, nepáli, burmai, Sri-Lanka-i és thaiföldi munkásságába ad betekintést. A könyv előszavában ezt írja Vértes János, hazánk indiai nagykövete: „Csaknem ötven éve annak, hogy Elizabeth Brunner és édesanyja, Elizabeth Sass Brunner elhagyták Magyarországot, hogy igyekezzenek megszerezni a Kelet bölcsességét.” Elizabeth Sass Brunner: „Himalája" Nehru egykori dolgozószobájában A SZERZŐ FELVÉTELE Elizabeth Sass Brunner a Himalája lábainál találta meg végső nyughelyét. Leánya öt évtized után is tiszta, szép magyar nyelven beszél. Elizabeth Brunner negyven esztendővel ezelőtt járt utoljára Magyarországon, de szülőhazája iránt érzett szeretet ma is elevenen él benne. Festményeit, épp úgy mint édesanyjáét, féltve őrzik az indiai múzeumokban és gyűjteményekben, például a Nehru egykori dolgozószobájában függő képet, amelyet Elizabeth Brunner ajándékozott az indiai nép nagy fiának. MARTINKÓ KÁROLY 13
