Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 12. szám
japán almafélék, ezek közül választjuk ki a gyümölcsösbe kerülő fajtákat. Egy-egy táblán már a hektáronkénti 600 mázsánál tartunk, de nem lehetünk elégedettek, hiszen például Hollandiában még magasabb a termés. A dánszentmiklósi szövetkezetét az ország első gazdaságai között emlegetik. A tagság jövedelme és a termelés technikája tekintetében egyaránt élen jár. Ezért meghökkentő, amikor bagoly László azt mondja: — Kevés a szakemberünk. Szövetkezetünk 800 embert foglalkoztat, az irodai dolgozókat nem számítva mintegy hetvenen végBttek középiskolát, főiskolát vagy egyetemet. A gépésztől az élelmiszertechnológusig sokféle szakemberre van szükségünk, mert hűtőházat, konzervüzemet is működtetünk. Egyetemi végzettségüekben ugyan néhány éve már nincs hiány, ám olyan brigádvezetőkből még jó néhány elkelne, akiket nemcsak a gyakorlat, a tapasztalat, hanem az iskola is tanított. Brigádvezetőink zöme a nyugdíj felé tart, és elég nagy gondot okoz, hogy kiket fogunk a helyükre állítani — mondja Bagoly László. — Minden évben itt töltik szokásos nyári gyakorlatukat a nagykátai kertészeti szakközépiskola tanulói. A legutóbbi évfolyamból négyen maradtak itt, ma már csak egyikük van a szövetkezetben... A többiek nem tudták elfogadni, hogy érettségivel a zsebükben néhány hónapot fizikai munkával kell tölteniük, amíg megismerik az itteni körülményeket, embereket. Az egy, aki maradt, ma már brigádvezető, csaknem négyezer forintos fizetéssel. — A szakmunkás-utánpótlás tán még nehezebb feladat. A község fiataljaira kevéssé számíthatunk, mert Pest vonzáskörzetébe tartozunk, ezért nagy a fővárosi ipar csábítása. A szabad ég alatti munkát, főidényben a hosszú műszakokat csak kevesen vállalják. Talán ha bevezethetnénk a két műszakot... De ezt csak lényegesen nagyobb munkáslétszámmal valósíthatnánk meg. Most egy tőlünk távol levő iskolával, a tiszab'erceli szakmunkásképzővel vettük fel a kapcsolatot 4 A gyerekek hozzánk jönnek nyári gyakorlatra. Azon vagyunk, minél többen itt maradjanak. * Nagykáta, Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola. A szakközépiskolát több környékbeli gazdaság is támogatja, a jól felszerelt új szaktantermek, üvegházak részben a dánszentmiklósi termelőszövetkezet pénzéből épültek. A mérnöktanároknak több éves üzemi gyakorlatuk van, ők foglalkoznak itt a gyerekekkel, akik az érettségi mellé szakmunkás-bizonyítványt is kapnak. Az iskolához kollégium is tartozik, a tanulók az ország öt megyéjéből valók. Povázsony Sándor, az iskola igazgatója: — Nemcsak Dánszentmiklóson kellene több középfokú végzettségű kertészeti szakember. A farmosi szövetkezet például ösztöndíjat ad ott gyakorló tanulóinknak. Az elnök azt mondja: a kétszeresét is megadnák, ha biztosak lennének abban, hogy az ösztöndíjasok náluk maradnak. Erre azonban nincsen biztosíték, hiszen a tanulók nagy része nem a mi környékünkről való, érettségi után szülőfalujukban helyezkednek el, már aki a mezőgazdaságban marad. . . Mert tanulóink számára nem a mezőgazdaság az egyetlen munkalehetőség, sokan a kutatóintézeteket, a virágkereskedelmet választják, van aki az állatkertben dolgozik, egyesek magántermelők lesznek. Kétségtelen, hogy ez nem egyezik a szövetkezetek, állami gazdaságok érdekeivel, ám az is igaz, hogy egy iskola annál többet ér, minél több lehetőséget ad tanulóinak. — Azt is látnunk kell — folytatja az igazgató —, hogy az általános iskolát befejező, pályaválasztás előtt álló tizennégy éves gyerekeknek legtöbbször még nincs — nem is lehet — kiforrott elképzelésük a jövőjükről. Így aztán tanulóink közül szép számmal vannak, akik érettségi után hátat fordítanak tanult szakmájuknak. Igaz, esetükben a szakképzésükre fordított pénz kárba vész, ám az ország mégiscsak akkor jár jól, ha ezek a fiatalok végül megtalálják azt a munkát, amit kedvvel, szívesen végeznek. Vajon milyen a mezőgazdasági szakoktatás országos helyzete? Mennyire népszerűek a szakiskolák — szakmunkásképzők, szakközépiskolák — és elvégzésük után hányán maradnak a mezőgazdaságban? A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási osztályán Bosznay László csoportvezető a következőket mondja: — Szakmunkásképző intézeteinkben és szakközépiskoláinkban csaknem teljes a létszám. A magas fokon gépesített ágazatokkal összefüggő szakmákban még egy kis túljelentkezés is van. A szakközépiskolákban végzőknek egyharmada tanul tovább, és csak tíz százalék a pályaelhagyó. A kertészet a kevésbé népszerű szakmák közé tartozik. Ebben az ágazatban ugyanis országszerte csak most kezdődik a nagyfokú gépesítés. Azt várjuk, hogy a következő ötéves tervben „gyalogkertészekre” már alig lesz szükség, mert a metszéstől a szedésig a legtöbb munkafolyamatot gépesítjük. Ehhez azonban a gépek kezeléséhez értő szakemberek is kellenek, ezért ilyen irányban fejlesztjük tovább a kertészeti szakemberképzést. — Mivel a mezőgazdaság egyes területein ma még igen nagy a szakemberhiány — a háromszázezer szakmunkás-munkakörben dolgozó téesztag közül csak 150 ezernek van szakmunkás-bizonyítványa —, mi minden egyes pályaelhagyást fájlalunk. A gazdaságok is többet tehetnének azért, hogy a pályaelhagyók száma csökkenjen. A gyerekeknek ugyanis kevés fogalmuk van a korszerű mezőgazdaságról, ma már egy mezőgazdasági nagyüzem ugyanolyan zárt, mint az •ipari munkahely, a sok gép, vegyszer között nem lehet szabadon járni-kelni, így a falusi gyerekek sem „nőnek bele” a mezőgazdaságba. A szövetkezeteknek jó kapcsolatot kell kialakítaniuk az általános iskolákkal, hogy a gy - rekek megismerjék, milyen is a mai magyar mezőgazdaság. Mert ma még bizony sok a tájékozatlanságból eredő előítélet. Az iskola, a család, a gyengébb tanulókat küldi a mezőgazdasági iskolákba, a szakközépiskolákban végzett érettségizett szakmunkások pedig úgy képzelik, hogy feltétlenül „nadrágos” embernek kell lenniük, holott ma már egy sor fizikai munka is megkívánja a szélesebb látókört, a nagyobb tudást. * Bagoly László, a dánszentmiklósi szövetkezet fiatal ágazatvezetője mondta: — Mi, az almáskertben pneumatikus metszőollókkal dolgozunk. A munkás metszés közben nem spekulálhat, értenie kell a dolgát, mert ellenkező esetben igencsak drága a gép. Most, az albertirsa—celldömölki dombvidéken néhány környékbeli gazdasággal összefogva kajszibarack és meggy telepítésébe kezdtünk. Ide is kellenek szakemberek: szakmunkások, érettségizett brigádvezetők. Hozzáfogtunk bogyós gyümölcsök termesztéséhez is, a termést épülő mélyhűtő üzemünkben dolgozzuk majd fel. A szakmunkás-utánpótlásnak, szakközépiskolai képzésnek fel kell vennie azt a ritmust, amit az üzem fejlődése követel. Ez továbblépésünk kulcsa. BALÁZS ISTVÁN 1. Kitűnően bevált a konténeres almadugvány-termesztés 2. „A csepegtető öntözést az országban elsőként a mi gyümölcsösünkben vezették be” - mondja Bagoly László ágazatvezetö 3. Ebben az „epreskertben” nem kell hajlongani! — Egy olasz módszert próbál ki a szövetkezet, fóliazsákokba ültetik a palántákat 4. Alkoholtartalom meghatározás a nagykátai kertészeti szakközépiskola óráján FOTÖ: NOVOTTA FERENC 7
