Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 9. szám
né, de jelen van, szellemében, Goethe és jelen van Stein báró is, udvari főlovászmester. Ezt a figurát a darabban egy életnagyságú báb jelzi, dróton rángó marionettbáb. Az arca semlegesen ostoba, és mert élettelen, kifejezéstelen is. Azazhogy éppen nem kifejezéstelen. Erre a szenvtelen, mozdulatlan bábarcra, erre a változatlan fizimiskára Ruttkai Éva játéka varázslatos változásokat tud ráidézni. Ha Ruttkai egy mondattal, egy mozdulattal meghökkent, ez a meredt arc is meghökken. Ha Ruttkai nekivadul és kitör, ez az arc csitít. Ha Ruttkai kimondani készül valamit Steinné feleségi és szeretői titkaiból, ez a bárgyú férji arc kíváncsivá lesz. A bábu sivár arcára Ruttkai játéka rávarázsolja a feszültséget és a közönyt, rá a féltékenységet és az unatkozást, az arcjáték különböző kifejezéseit, ezt a fakó bábarcot meg arra is rábírja, hogy dühtől kivörösödjék. Ruttkai mindent el tud érni a színpadon, amit csak akar. Mert ezen a színen minden ennek a színésznőnek a játékáról verődik vissza, az egész színpad neki köszönheti az életét. . . . Mindez éppen két esztendeje történt a Pesti Színházban egy kora tavaszi színházi estén. Mondják, hogy színész és a műve minden este meghal. De meghalt-e csakugyan, ha két év múltán is ilyen eleven erővel él az emlékezetben ? .. . Pedig ez csak egyetlenegy este és egyetlenegy színészi műalkotás Ruttkai Éva eddigi életművében. Ugyanígy lehetne részletezni úgyszólván mindenegyes alakítását, pusztán emlékezetből. Azt az estét például, amikor 1945-ben egy úgynevezett „beugrással” tűnt fel az akkor még ideiglenes hajlékban, a Radius-moziban meghúzódó Vígszínház előadásán, eljátszva a megbetegedett Tolnay Klári helyett Molnár Ferenc Hattyú-jának címszerepét, e törékeny és akaratos kis hercegnőt. Kisvártatva pedig a játékos, életvidám, korai sírjában is vigasztaló szavakat mondó, megindító kislányt, Emilyt, Thornton Wilder A mi kis városunk című darabjában. Aztán Bajor Gizi egykori szerepeit is sorra: Júliát, meg Ziliát Heltai Jenő Néma leventé-jében, Annát egy kétszemélyes Niccodemi-vígjátékban, a Hajnalban, délben, estédben, a Szent Johannát Shaw drámájában, Gombaszögi Frida szerepét Bruckner Angliai Erzsébet-jében. Gombaszögi, Bajor, Tolnay . . . Micsoda csillagjárás a magyar színpadok egén! S köztük új csillagként: Ruttkai, új csillagfényekkel és új gyertyafényekkel: Charlotte von Stein gyertyalobogásával és a Háború és béke Natasájának fiatal sugárzásaival, az Ármány és szerelem Lujzájának mécsvilágával, a Szentivánéji álom Helénájának ügyefogyott, földi téblábolásával az athéni erdő fái közt suhanó tündérvilágban. És Inken, a szerényen tündöklő, vidéki tanítónő, esti csillag egy férfi, Clausen tanácsos alkonyatán, Hauptmann Naplemente előtt-jében, és Roxane a Cyranó-ban, és az euripidészi Kasszandra a Trójai nők-ben, és az arisztophánészi Lüszisztráté, és a shakespeare-i makrancos Kata, és a williamsi Margaret a Macska a forró háztető-ben. És a vígjátéki szerepei, és a drámai erejűek, és a bohóctréfái színpadon, televízióban. rádióban. Felsorolhatatlanok. És sorra mind feledhetetlenek. Játékosságuk, humoruk és tragikumuk minden apró mozzanatát ugyanúgy föl lehetne idézni és apróra ugyanúgy részletezni, mint Charlotte von Stein életét azon a magányos színpadon azon a két év előtti tavaszestén. Minden bizonnyal vannak olyan felnőtt nők és férfiak, akik gyermekkorukból még emlékeznek arra, hogy látták Ruttkai Évát, a gyerekszínésznőt Lakner bácsi valahai gyermekszínházában játszani, s ha egy kicsit gondolkodnak s meg tudtak őrizni magukban egy sugarat a gyerekkorukból, látják őt tündérnek, manónak, játékmackónak, szitakötőnek, kis angyalnak, a gyermeki képzeletvilág illanó, osonó, zsivaj gó népsége egy elfelejthetetlen alakjának. S vagyunk jó néhányan olyanok, akik látják Ruttkai Évát megnyilatkozni közéleti fórumokon, mindahányszor megnyilatkozni őt, ha hazája és a nagyvilág döntő kérdéseiről van szó: békéről és emberi szolidaritásról. Művészi életművébe beletartozik ez az emberi életmű is. Ruttkai Éva — gyertyafényben: így megmutatni őt a célja ezeknek a soroknak és ezeknek a képeknek. Gyertyafényben egy művészt, aki reflektorfényben áll, de soha el nem vakul tőle. MÁTRAI-BETEGH BÉLA HANNA RAJZA KAROLYI AMY Hívjad a... Hívjad a, hívjad a falovacskát, add neki, add Jóllakik attól, hízik a zabtól a lovacskám. a zabocskát. Hívjad a, hívjad a kicsi kecskét, add neki, add neki a tejecskét. Jóllakik ettől, hízik a tejtől kicsi kecském. A fecskék MÓRA FERENC MESÉJE Egy áprilisi reggel édesapánk csendesen kinyitotta a szobánk ajtaját, és közben ébresztgetett bennünket: — Halljátok csak, ti álomszuszékok, vendégeink érkeztek az éjszaka! Hallgassátok csak, hogy köszöntenek benneteket! A. tornácról a hajnali csendességben édesen csicsergett be a köszöntő: Fityfiritty, fittyfiritty, kikelet kivirít. Tériké, gyere ki, Ferike, gyere ki, csicseri, csicseri! Megjöttek a fecskéink! Még abban az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz. Az eresz szögletében ragasztották meg gömbölyű kis fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekből. Nincs az a kőművesmester, ^ki fürgébben dolgozna náluk. S ahogy a sarat hordták, rakták, simították, gömbölyítették, minden mozdulatuknál mondtak valamit: — Vakolat van-e még! — Van elég. — Add errébb! — Fuss szalmáért, picike! — Hozom én izibe! — Hoci ide! — Cvikk, cvikk, cvikk! — Mi tetszik? — Jó ebéd tetszenék. — Mi legyen az ebéd? — Bogaracska, legyecske. — Kis fecske, gyere csak a kertbe, gyere, gyere, gyere! Azzal huss! — ki a kertbe, ahol igazán terített asztalt találtak. Csak a szájukat kellett tátogatni: szinte magától hullott bele a sok bogár. El is pusztították őket egy hét alatt úgy, hogy aranyért se lehetett volna egyet se találni közülük. Még az utcánk tájékáról is eltakarodott a sok bogár, olyan rendet tudtak tartani a mi kis zselléreink. KÖRBE-KÖRBE írjátok be az alább felsorolt neveket a kör sugaraiba úgy, hogy a külső körbe kerülő kezdőbetűk a számozás sorrendjében összeolvasva Arany János egyik versének címét adják eredményül! Mi a vers címe? ÁRPÁD, EMESE, ENDRE, ERIKA, HELÉN, ILONA, MÁRTA, RÓZSA, SIMON, TAMÁS, TIBOR, VINCE. MEGFEJTÉS: svAiHaawaxaj, ZALA JÓZSEF REJTVENVE 26
