Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 9. szám

BÜTTKM EVA

9 ycH

y a

f/n

yii* n

Egy művésznek s valamely művének az erejét azon lehet mérni, hogy a hatása meddig tart s milyen mélyen vésődik az emlékezetbe. Mondják, a színészé és valamely alakításáé addig, amíg a színen van: egy színházi est rövidke hosszán. Aztán elfoszlik, mivelhogy rövid az álmok élete. Mondják, színész es a műve minden este meghal.

Mondják, de frázis. Mondják, de nem így van.

Két éve éppen. Kora tavaszi est gyülekezett a Duna felől, a Várhegy mögül a Váci utcán a Pesti Színház köré. Odabenn egyszemélyes színmű kezdődött, Peter Hacks monológja, a „Lotte”. Kétórás monológ Goethe és Charlotte von Stein szerelméről, elszakadásuk pillanatáról. Egy szerelem végnapjairól. A színen se Goethe, se Stein báró, csak az asszony, csak Lotte. Két óra hosszat egyedül ő.

Két éve ennek. Mondják, a színész és a műve minden este meghal. Az a kora tavaszi színházi este mégis mintha ma volna, két év múltán is jelenidejű.

A leggyorsabban elfoszlónak tartott művészet, a színészé, túléli a színházi estét, ha . . .

Égő gyertyával lép be Ruttkai Éva Charlotte von Stein fogadószobájába. Vagy budoárjába. Mert fésülködő-asztal is van a színpadon, tükör, szépítőszer. Vagy írószobájába. Mert levelesládikóját is itt őrzi az asszony Goethe ezerhétszáz levelével — ezerhétszáz levél néhány röpke év alatt! — és a saját, Goethének írt, aztán rendre visszakért leveleivel. Vagy Steinné hálószobájába lép be Ruttkai Éva, mert hiszen a Pesti Színház színpadi tere lassan-lassan megtelik a szerelem önkívületes perceinek az emlékével is. Mindegy, milyen rendeltetésű szobája ez a weimari Stein-háznak, a fontos benne csak az, hogy Ruttkai Éva égő gyertyával lép be ide. Fontos azért, mert ez a gyertyaláng az ezerhétszáz levél évei alatt Goethét szokta volt hívogatni ebbe a házba, az ablakba tett gyertya volt a jel: átjöhetsz. S ő mindannyiszor átjött az Ilmparti nyári lakból a titkos légyottra. Mindeddig mindig átjött, de ezentúl már sohasem fog

24