Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 9. szám
J <Z7 Razglednica (3) Az ökrök száján véres nyál csorog, az emberek mind véreset vizelnek, a század bűzös, vad csomókban áll. Fölöttünk fű a förtelmes halál. Mohács, 1944. október 24. f a i c t. (fD AiJUÜb^khvrJ^., *- fat*: \n& . ' hj Jc » , * LtJ. fa Av.rjl A • " P&Pa. í 4rW»j. V‘, AVoU# ' /^yy, j/U >1 • 5 la recherche... FOTÓ: BAJKOR JÓZSEF — MTI Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek! Költőkkel, s fiatal feleségekkel koszorúzott tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján? hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok a szépszemű karcsú pohárból? Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltűnt drága barátok, verseket írtak a rég elesettek, szivükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje. Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben, s harcoltak csak azért, mert ellene mitse tehettek, s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben, mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban. Volt, ahová lepecsételt marhakocsiban utaztak, dermedten, s fegyvertelen álltak az aknamezőkön, s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben, némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn —, s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben. S volt ahová... mindegy. Hova tűntek a bölcs borozások? szálltak a gyors behívók, szaporodtak a verstöredékek, és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündérléptű leányok a háború hallgatag évei közben. Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal? és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak? hangjuk hallja szívem, kezem őrzi kezük szorítását, művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik, s mérem (néma fogoly) —, jajjal teli Szerbia ormán. Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé, mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. — ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen, távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak. Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben, 1944. Vili. 17. 1. Radnóti Miklós - Buday György fametszete 2. Feleségével a harmincas évek végén 3. „A la recherche ..." - Feledy Gyula rajza 4. Radnóti Miklós 5. Radnóti szobra Mohácson. Varga Imre szobrászművész alkotása 19
