Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 9. szám
(gO£A£ HUNGARY változások gyára KÉPKERETTŐL AZ OLIMPIÁIG Először azt hittem, eltévedtem. Beléptem az irodaépületbe, s a folyosón képkereteket, fal borító mintákat, faragásokat láttam. Az üzemből fűrészgép zaja hallatszott át. Hol van itt elektroakusztika? Már éppen a portáshoz akartam visszamenni, hogy irányítson el valódi úticélomhoz, amikor összetalálkoztam Tóth Sándorral. ö ennek a gyáregységnek az igazgatója. Így hát a szokásos „bemelegítő” beszélgetés helyett tüstént a műhelyekbe indultunk. A fűrészgépzaj felé. Tulajdonképpen nem volt meglepő, hogy valóban fűrészgépeket találtunk. Finom por szállt a levegőben s érezni lehetett az asztalosműhelyek jellegzetes enyv-pác-lakk illatkeverékét. — Hol van itt az elektroakusztika? — kérdeztem, most már hangosan az igazgatót. Mert a bejárat felett ez a tábla állt: a Budapesti Elektroakusztikai Gyár kisvárdai gyáregysége . .. Az igazgató — fiatal, erőteljes férfi, érezni a beszédén, hogy a gondokat inkább mosollyal, mint asztalcsapkodással gyűri le — nagyot nevetett rajtam. — Ez az elektroakusztika. Pontosabban ez is az. A magyarázatból azután hamar kiderült, hogyan kerül öszsze a fűrészpor és az elektromosság. Gyár, kis módosítással A kisvárdai gyáregység valaha bútorokat és képkereteket gyártott. A díszített keretek még exportra is kerültek. Nagyon nagy sikereket a kis gyár azonban mégsem tudott elkönyvelni — ezért más, jövedelmezőbb árucikk után kutattak. A BEAG pedig, Budapesten, éppen munkaerőhiánnyal és műhelygondokkal küzdött. Az egymásra találást „házasság” követte: a kisvárdai gyár a BEAG része lett. Még a bútorgyártó gépeket sem kellett eladni. A BEAG többek között, hangdobozokat is gyárt. A hangszórók szekrénye azonban kényes holmi: a keletkező hang szempontjából egyáltalán nem mindegy, milyen fát dolgoznak fel, hogyan illesztik, mivel lakkozzák az oldalakat. Kapóra jött tehát a kisvárdaiak szaktudása: aki szekrényt tud csinálni, beletanulhat a hangfalak titkaiba is. Ma már nemcsak ezek készülnek itt. Szabadtéri hangoszlopok. tekercsek és huzalok is. No, meg kommentátor-asztalok, de ezekről majd később . . . A nagyipar érintése Kisvárda nem az egyetlen példa. Innen ötven kilométernyire, Nyíregyházán egy régi, Universil névre hallgató gyárat vett meg a BEAG. Ott is gyártottak mindenfélét, az ipari üvegtől kezdve egészen az ipa-Elörerajzolt táblákon rendezik be a kommutátoregységek „lelkét", a huzalrendszert ri oxigénig (amelynek tudvalevőleg az a nagy előnye, hogy az alapanyag — a levegő — ingyen van). Most meg a transzformátor-tekercselés a legegyszerűbb munka, amit ez a gyár végez: fő feladatának már a bonyolult, harmadik generációs elektronikus berendezések előállítását tekinti. Természetes, hogy ezek után az első kérdésem így szólt Hajduska Kurthoz, a BEAG vezérigazgatójához: — Tulajdonképpen mit gyárt a BEAG? — Egyszerűen válaszolhatok. V”N-A. Komplett hangrendszereket, L—/~1/ Könnyű, tiszta ipari munka a transzformátortekercselés Az olimpiai kommentátorpult 7
