Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 9. szám

-A változások gyára

KÉPKERETTŐL AZ OLIMPIÁIG

' stúdiókat, professzionális hang/ berendezéseket. És mellékesen — szinte csak hobbiból — lemezjátszókat, erősítőket, fényorgonákat. Az ötvenes évektől kezdve soha nem látott érdeklődés nyilvánult meg a hangtechnika iránt. A sztereo és kvadrofón zenehallgatás, a Hi- Fi minőségi igények tömegessé válása olyan felszereléseket igényelt, amelyek egyszerűek, könnyen kezelhetőek, de nagyon magas minőségi igényeket elégítenek ki. A mi gyárunk elsősorban a profik — rádiók, színházak, stadionok — számára készít felszereléseket.

— Ez nagyipari sorozatgyártás?

— Ebben a szakmában mást jelent a sorozatgyártás fogalma. Sok megrendelésünket csak egyedileg tudjuk kielégíteni.

Amikor például a lipcsei Tamás-templom. a weimari Nemzeti Színház vagy hazánkban az új győri színház hangrendszerét konstruáltuk meg, természetesen egyedileg kellett mindent megtervezni. Más kérdés, hogy a felhasznált berendezések nálunk sorozatban készülnek. Talán azt mondhatnám, hogy sorozatban készítjük az egyedi rendszereket.

Ha benyitunk bármelyik műhelybe, még laikus szemmel is azonnal észrevehetjük ezt a kettősséget. Egyes gyárrészlegekben szalagszerben folyik a munka: főként asszonyok ülnek egymás mögött és mellett, s rejtélyes gépeken elektronikus alkatrészek százait, ezreit készítik, szerelik. A szerelő, ellenőrző részlegekben pedig mintha egy mindennel fölszerelt kis műhelybe pillantanánk be: két-három ember kapcsolókkal és mérőműszerekkel vizsgáztat egy-két rettenetesen bonyolult szerkezetet.

Harmadik generáció

— Ebben a szakmában néhány évtized alatt három generáció követte egymást. Az első generációs készülékek rádiócsövekkel működtek. Őket követték a tranzisztorok, s most a nyomtatott áramkörök győztek — mondja a vezérigazgató. — Néhány évvel ezelőtt meglehetősen le voltunk maradva: mintha kissé sokat időztünk volna a tranzisztoroknál. Rá kellett azonban jönnünk, hogy a professzionális technikában nem lehet éveket késni. A stúdiók, rádiók a legújabb technikát követelik meg. Legújabb — és történelmünkben a legnagyobb — megrendelésünk már a harmadik generációs technikán alapul.

Az igazgató egy vitrinre mutat. Abban egy oklevél áll. Az oklevélen az 1980-as moszkvai olimpia emblémája s mellette a szöveg tanúsítja, hogy a BEAG jogosan használhatja az „Olimpiai hivatalos szállító” címet.

— Amikor megkaptuk a

megrendelést, éppen a technikai fejlesztés korszakában voltunk. Először, mi tagadás, még én is megijedtem. Győzzük-e erővel, főként minőséggel ezt a hatalmas feladatot? Sok álmatlan éjszakánk volt. Most, hogy már megkezdtük a helyszínen a beszerelést, már nyugodtabb vagyok.

Egy milliárd embernek

Mit is takar ez a két szó: olimpiai megrendelés? A választ egy nagy táblázatból silabizálgatom ki. Az 1980-as moszkvai olimpiára a BEAG szállítja a hangberendezések nagy részét. Nyolcvan komplett rádióstúdiót épít fel, mellé harminc montázsstúdiót. 21 színes tévéstúdió hangberendezéseit is ez a gyár adja. Ezen túl 25 stadion, versenypálya hangközpontját szállítják. 2600 riporter és kommentátor, valamint az őket kiszolgáló 264 technikus munkahelye is itt készül. S mindezek betetőzéseképpen több, mint hatszáz helyszín, ál-