Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 8. szám
A z aranytojás Élt egyszer egy faluban egy nagyon szegény ember, így hívták, hogy Tyúkos Miska. Tyúkosnak azért hívták, mert nem volt egyebe egy vén kendermagos tyúknál, szegény pedig azért volt, mert nem szeretett dolgozni, inkább csak üldögélt odahaza, s főleg arra várt, hogy a tyúk megtojj a a mindennapos tojást, ebédnek. Hát amint egy nap a vén tyúk nagy kotkodácsolással leszállt a fészkéről, mit lát Miska a szalmán? Egy csudálatosán ragyogó, jókora sárga tojást! Álmélkodva vette kézbe, forgatta, nézte, óvatosan odakoccantotta a küszöbhöz, s mert olyan súlyos volt, és meg se repedt, hanem inkább megcsendült, végül rájött, hogy nem lehet az más, mint színarany. Nosza, el is szaladt tüstént a faluba a szatócshoz, kért lisztet, cukrot, zsírt, kolbászt, és amikor a szatócs gyanakodva nézett rá, előszedte a zsebéből az aranytojást, és az orra alá dugta. A szatócsnak rögtön kidülledt a szeme a mohóságtól, adott mindent, bővebben, mint máskor. Hanem amikor Miska fizetségül odaadta a tojást, és kilépett a boltból, az aranytojás kiugrott a szatócs kezéből és gurult Miska után. Miska se volt rest, rögtön felkapta a bűvös tojást, szaladt vele a csizmadiához próbát tenni. A csizmadiától is megkapta a legszebb pár csizmát, a csizmadia se járt különbül a szatócsnál: őt is otthagyta a tojás. De otthagyta még aznap a szabót, a takácsot, az asztalost, a bognárt, a tímárt; Miska kétlovas szekéren vitte haza a sok holmit, s este a kocsmában már tíz hold földre alkudott, mert mindenki megkívánta az aranytojást, aki meg becsapódott vele, nem merte a másiknak bevallani. így lett Tyúkos Miskából a falu leggazdagabb embere, s így lett belőle a leggőgösebb is. Mert úgy megszédült a vagyonától, hogy hamarosan még a leggazdagabbakkal is csak foghegyről beszélt. Egy nap azután betért az új portára egy szegény vándor, illendően köszönt és szállást kért éjszakára. Hanem Miska ráordított a vándorra: — Pusztulj innen, te tekergő! Az én házam nem koldusok tanyája! A vándor nem szólt semmit, lehajtotta a fejét, és kifordult a kapun. Hanem abban a pillanatban a fösvény Miska zsebében mocorogni kezdett az aranytojás, s egyszer csak kiugrott a földre, és gurult, gurult a kapu felé, aztán ki a kapun, egyenest a vándor után. Az hátranézett, s mire Miska észbe kapott volna, felkapta a ragyogó aranytojást, zsebre dugta, aztán gyorsan elszaladt. És abban az órában kitudódott Tyúkos Miska minden hamissága, s jöttek a becsapottak, szorongatták a tartozásért, hiszen mindenét az aranytojásért vette, és semmiért se fizetett meg. Hamarosan dobra is ütötték a házát, s mehetett vissza abba a düledező kunyhóba, ahonnan elindult, a falu végére. Csak a vén kendermagos tyúkját vihette magával, hanem az nem tojt több aranytojást: alkalmasint rájöhetett, hogy Miska nem érdemelte meg. Az aranytojás pedig világgá ment a szegény vándorral, és senki meg nem mondhatja, hová lett. NÉMET MESÉBŐL ÁTDOLGOZTA: BOR AMBRUS KOROLOVSZKI ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓJA UDUD ISTVÁN TYÚKANYÓ Héj roppan: köp, köp, köp. Majd nyomban: kot, kot, kot. Köp, köp, köp, kot, kot, kot. Csöpp lurkók, szervusztok! Csitt, kedves: fölszárad majd nedves kis szárnyad. Holnap már, kot, kot, kot, kásácskát is kaptok.
