Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 8. szám

a nagy nemzetközi kalmárvárosokat: Szingapúrt, Hongkongot, hajóztak az Indiai-óceánon is. Abban is azonosak, hogy Észak- Eurppában a kemény telet követő egy-két fokos fagy alaposan megviselte a személyzetet. Előkerültek a kötött sísapkák, meleg sálak, vastag szvetterek, s a szekrények mélyére pakolták az úszónadrágokat, napolajat. Mindez pedig történt három-négy nap alatt. Nem volt könnyű az akklimatizálódás. Még szerencse, hogy a parti daruk serénykedése erős tempót diktált. Nem lehetett lazsálni, lazítani. Hiszen a kikötői díjak az utóbbi esztendőkben az egekig emelkedtek, gyorsan kell rakodni, akkor keres a hajó, ha megy, s ilyenkor elfelejti a tengerész, hogy már egy éve távol van szeretteitől, otthonától. Szépek ugyan az Atlasz hófödte csúcsai, az Andok égbe meredő sziklái, de azért ő a Gellérthegyről álmodik. A manilai arborétumban pompázó növénycsodák láttára pedig felmerül benne, meg kéne metszeni itthon a tenyérnyi telken a rózsákat.

És persze ilyenkor, ha a rakodás, javítás napjaiban gyakrabban is érezhet szilárd talajt lóba alatt a tengerész, azért ez mégsem a Körút, Pécs, Cegléd, Hajdúböszörmény aszfaltja. Viszont érkezik már a váltás, és egy-két hónapra ismét haza lehet men- Ini, pihenni. Erőt gyűjteni, készülni az új útia... M. T.

FOTÓ: EIFERT JÁNOS