Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 8. szám

Budapest. Nyár. A Duna Intercontinentalban magyar szót alig hallani, nincs szabad szoba, de mindenki végzi a dolgát, sehol semmi fönnakadás.

De csak délutánig, amikor is a recepcióban megcsendül a telefon, a titkárnő veszi föl a kagylót, elsápad, bemegy az igazgatóhoz.

— Jaj, csak most az egyszer ne tessék fölizgatni magát. Leszóltak, hogy a 427-es szobában lakó kanadai vendég nagy pénzösszeget tartalmazó aktatáskáját ellopták.

— Loptak? Minálunk? Hogy lehet az?

—•' Könyörgök, ne tessék fölizgulni

— Nem izgulok. Rendelje oda a szobaasszonyt, a negyedik emeleti pincért és az ügyeletes detektívet. Értesítse a rendőrséget, és vegye elő a blokkját, mert maga fogja vezetni a jegyzőkönyvet. Menjen előre.

Két évvel ezelőtt szívtrombózisa volt. .Kinyitotta a fiókját, bevett egy digitáliskészítményt, hogy megelőzze a másodikat, egy nyugtatót, hogy föl ne izgassa magát, és egy frissítőt, hogy élénkítse az agyműködését. öt éve igazgatta a szállodát; azalatt egy gombostű sem tűnt el.

— Nevem Barlai — mondta a vendég, kissé idegen csengésű magyarsággal, amikor már mindnyájan összegyűltek a Budára néző, tágas szobában. — ö pedig a f eleségem, Madelaine.

Az igazgató meghajolt.

— Perceken belül itt lesz a rendőrség. A szálloda valamennyi kijáratát elzárták és őrzik. Kérem, közölje velünk részletesen, mit loptak el öntől.

— Ezt — mondta a kanadai vendég, és rámutatott a szépen bevetett ágyra, amin a Budáról átsütő aranyszínű napfényben egy aktatáska feküdt.

— Ezt?

— Ezt.

— írja, elvtársnő?

— írom.

— Maga pedig, Klick elvtárs, nézze meg alaposan — szólt a detektívnek az igazgató. — Most aztán megmutathatja, mit tud.

A detektív a táska fölé hajolt.

— Erről van szó? — kérdezte.

— Erről.

— Ügy értem: ezt lopták el?

— Ezt, ezt, ezt — ismételte kissé ingerülten Mr. Barlai. — Ha megvolna, nem csődítettem volna magukat ide.

— Eszerint nincs meg? — puhatolózott a detektív.

ÖRKÉNY ISTVÁN

1912-ben Budapesten született, a Műszaki Egyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett. Kezdetben a Szép Szó írói köréhez tartozott, első műveit is ez a lap közölte. Munkatársa volt a Magyar Csillag, az Ellenzék, a Csillag, a Magyarok, az Új Hold és a felszabadulás utáni irodalmi lapoknak. A második világháború idején a szovjet fronton teljesített szolgálatot, nem egy írásához ez szolgál alapanyagul. 1949-től dramaturgként dolgozott az Ifjúsági Színháznál és a Néphadsereg Színháznál. 1955-ben Hóvihar című kötetéért József Attila díjat kapott.

Regényeit, elbeszéléseit, az Orkényféle egyperces novellákat és színdarabjait a világ sok nyelvére lefordították. Napjainkban is több darabját játsszák a magyar és a külföldi színházak.

— Ne ezen rágódjon — figyelmeztette az igazgató. — Inkább vegye már szemügyre a hiányzó tárgyat.

— Máris — mondta a detektív; kézzel ugyan még most sem nyúlt az aktatáskához, de szúrós szemmel nézte, miközben lassan körüljárta az ágyat. Aztán a titkárnőhöz lépett, és diktálni kezdett.

— Megállapítom, hogy világosbarna borjúbőrből való a szóban forgó táska, sárgaréz J. B. monogrammal az oldalán.

— John Barlai. A nevem kezdőbetűi.

— A csatján egy kulcslyukat látok. Szabad kérnem a kulcsot?

— Azt én már réges-rég elvesztettem.

— Ez hiba —.mondta a detektív. — Pláne, ha nagy összegű pénzt tartalmaz a táska.

— Ha megvolna, se használnám, mert mindenüvé magammal viszem a táskámat.

— Mégis, ami történt, az megtörtént.

— Maga ne a vendéget oktassa, hanem kerítse elő a tolvajt — szólt közbe az igazgató, aztán a szobapincérhez fordult. — Maga, amikor a reggelit fölszolgálta, még látta?

A pincér jelentette, hogy látta, de nem itt az ágyon, hanem az asztalon, a virágvázának nekitámasztva.

— És maga, Bosnyákné?

A szobaasszony is látta. Szintén a virágvázának nekitámasztva.

— Akkor maguk elmehetnek — mondta az igazgató, miközben a detektív a főportásnak telefonon megadta az elveszett aktatáska leírását. Aztán a vendéghez fordult.

— Szíveskedjék fölsorolni, mit tartalmazott az ellopott táska.

— Két útlevelet, két repülőjegyet, hatezer dollár készpénzt, továbbá a farkaskutyánk fényképét. Azt mindig magammal hordom, ha nincs velünk a kutya. Kérem, ellenőrizzék, amit mondtam.

— Én nem kételkedem az ön állításában

— mondta az igazgató. — És maga, Klick elvtárs?

—- Én sem — mondta a nyomozó.

A vendég azonban ragaszkodott a tényállás megállapításához és jegyzőkönyvbe vételéhez. Kinyitották a táskát, és most már a saját szemükkel látták, hogy valóban két útlevél, két repülőjegy, egy nagy köteg dollár és egy kutyafénykép tűnt el a tolvaj kezén.

— Szép kutya — jegyezte meg az igazgató .

— És szép summa pénz — tette hozzá a detektív. — Hatezer dollárt tetszett mondani?

A vendég bólintott, de ragaszkodott hozzá, hogy a detektív számolja meg a bankjegyeket.

— Ez bizony pont hatezer dollár. Uraságod mindig ennyi készpénzt tart magánál?

— Csak most — magyarázta a vendég.

— Mi innen Bécsbe utazunk, ahol egy Porsche gépkocsit szándékoztam venni, de ha csekkel fizetek, napokig tart, amíg azt Kanadából visszaigazolják.

— Ehhez magának semmi köze — szólt rá a detektívre az igazgató. — Menjen, és

18