Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 8. szám

mmm,

RANDEVÚ

HAMBURGBAN

indennapi esemény, hogy a magyar kereskedelmi flotta két-három hoszszújáratú hajója egy nagyobb tengeri kikötőben „összefut". Különösen így van ez Hamburgban, Amsterdamban, Rotterdamban, a kontinens nyugati partjának „végállomásain”. Ezekbe a városokba szinte hazajárnak a magyar hajók. Hová is mennének egyébként? Hiszen régen elmúlt már az a hősi korszak, amikor még az öreg Dunán fellapátolhattak a Csepeli Szabadkikötőbe a kis 600—800—1100 tonnás folyamtengerjárók. Azóta jelentősen növekedett a MAHART Tengerhajózási Üzemigazgatóság járműparkja. Mind számban, mind méretben. Ma már a világóceánokat 10-13 ezer tonnás, négy-ötraktáros óriások járják. Eljutnak a Távol-Keletre, Dél-Amerikába, esetleg megkerülik a Földet, átvágva a Panama-csatornát, mint legutóbb a „Csokonai”, az egyik legfiatalabb, lengyel hajógyárban készült magyar egység.

Nemrégiben az „Ady” és a „Petőfi” adott egymásnak találkozót Bremerhavenben, hogy a kirakodás után együtt kezdjék meg kötelező időszakos javításukat Amsterdamban. Néhány napos időkülönbséggel és több ezer kilométeres útirány eltéréssel érkeztek. Ám mindketten megjárták a trópusokat. A legénység izzadt negyven fokos hőségben, vadásztak cápára, mentőcsónakgyakorlatot tartottak az Egyenlítőn, s látták