Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 8. szám
üspök úr, milyennek látja a ma református emberét? — Többféle típusról beszélhetünk. Vannak olyanok, akik bár családi körülmények, neveltetésük folytán ragaszkodnak a református egyházhoz, életük részének tekintik, mégsem kapcsolódnak hozzá erős gondolati, szellemi szálakkal. Mások, főként értelmiségiek, nem elégednek meg az egyházi „szolgáltatásokkal”, hanem a keresztyén elvek valóságos megélésére törekszenek, figyelemmel kísérik az egyházi folyóiratokat, a szellemi, teológiai életet. Van egy harmadik réteg, a mérsékeltebb érdeklődést tanúsítók tábora. Persze az érdeklődés hiánya nem mindig jelent vallástalanságot, sőt nagyon sokszor ezek az emberek éppen azért fordulnak el az egyháztól, mert az nem tudja teljesen kielégíteni vallásos igényeiket. Tehát az elfordulást éppen egy mélyebb hit keresése okozza. Ez a réteg nekünk is feladja a leckét: mostani életünk valóságos kérdéseit kell őszintén boncolgatnunk és megválaszolnunk. Hogyan működik a református egyház a szocialista államban? — Harminc évvel ezelőtt sem a marxisták, sem az egyház vezetői nemigen gondolták, hogy az ideológiai ellenféllel ilyen jól lehet együttműködni, őszintén szólva, mi mindennap meglepődünk, hogy milyen jó az állam és az egyház kapcsolata. Persze, ezt a kialakult jó gyakorlatot naponta új és friss tartalommal kell megtölteni. Az egyház állandóan keresi azokat a területeket, amelyeken érvényesen és sajátos tanításainak megfelelően valami értékeset tud nyújtani a társadalomnak. A legfontosabb ilyen terület az etika. Ha olyan embereket nevelünk, akik az igaz emberség szellemében élnek, becsületesek, szeretik a munkájukat, élethivatásukat, akkor közvetett módon, a magunk eszközeivel mi is építjük ezt a társadalmat. Nem elvont teológiai tételek ezek, hanem mindennapos gyakorlati feladatok. Hogyan valósítják meg ezeket a célokat, milyen anyagi eszközök állnak a rendelkezésükre? — Alkotmánya szerint egyházunk zsinatpresbiteri egyház, tehát az egyes gyülekezetek autonóm módon szabják meg saját fejlesztésüket. Azaz: az ország életszínvonalemelkedése folytán egyre gazdagabbak lesznek, s így egyre többet tudnak áldozni egyházi célokra. A gyülekezetek építkeznek, tatarozzák az egyházi épületeket, jobban javadalmazzák a lelkészeket és így tovább. Ám, ahogy megyünk feljebb az egyház vezető testületéiben, mindinkább megváltozik a helyzet, mert a gyülekezetek elsősorban csk a látható, kézzelfogható célokra áldoznak. Mint például az Albert Schweitzer-otthon építésére. Persze, az egyház központi intézményének a fenntartása sem gond, hiszen az egyház és állam már említett jó kapcsolata következtében az állam mindig segítségünkre siet az intézmények fenntartásában. Néhány évvel ezelőtt azt hallottuk, hogy kevés a lelkész. Mi a helyzet ma? — Igen, valóban jó néhány évvel ezelőtt elég nagy gondunk volt a lelkészutánpótlás. Hat-hét éve azonban szemmellátható változás történt. Meglepően sok fiatal kérte felvételét a teológiára, s a mennyiségi növekedéssel minőségi változás is járt. Régebben olyanok is jelentkeztek a teológiára, akiket más egyetemekre nem vettek fel. Most a jelentkezők zöme kiváló eredménnyel végezte el a középiskolát. Reméljük, ennek következtében hamarosan megszűnik a főként vidéken tapasztalható lelkészhiány. Ezek a fiatal teológusok őszinte elhivatást éreznek, s ezenkívül látják, tanulták, hogy a magyar református egyház milyen nagy szolgálatot tett a magyar népnek a történelem során, s ezt a nemes hagyományt kívánják folytatni. A lelkészképzés eszmei töltését a protestáns teológia irányzatai is megszabják. Milyen új vonások érvényesülnek az európai protestáns teológiában? — A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején az európai protestáns teológiát a Barth Károly nevével fémjelzett irányzat szabta meg, amely a keresztyén kizárólagosságot hirdette. Igen erős türelmetlenséget tanúsított minden más eszmével, vallással szemben. Ennek ellenére a negyvenes évek végén Barth Károly bátorította a magyar protestánsokat arra, hogy kössenek egyezményt a magyar állammal. Ezt a magatartását nyilván társadalmi orientációja is sugallta, hiszen közismerten nagy hatással volt rá a szociáldemokrácia. Azóta a keresztyénség kapcsolatba került nemcsak a nagy világvallásokkal, a fejlődő országok népeivel, hanem egy humanista ideológiával, a marxizmussal is. A keresztyénség kizárólagossága tehát több oldalról kapott kérdőjelet. A modern protestáns teológiai felfogás ma már nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy más vallásban is megnyilvánulhat az isteni gondviselés, s más eszmékben is kész fölismerni az értékeket. A korábbi elitizmus helyett a nyitottság, a párbeszédre való készség jellemzi teológiánkat. A magyar református egyház milyen kapcsolatot tart fenn a külföldön élő magyarokkal, reformátusokkal? — A magyarok szerte a világon megőrizték nemzeti identitásukat, ennek következtében a magyar református egyháznak jó kapcsolatai alakultak ki velük. A külföldön élő magyarok zöme a befogadó ország református egyházának az életében vesz részt. A külföldi református egyházak előtt a kapcsolatok fejlesztésére igen jó példa a magyar reformátusság és a marxisták mindennap folyó párbeszéde. Legutóbb például Miklós Imre államtitkár úr, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Genfben az Egyházak Világtanácsa szószékéről beszélt. Kérdéseket intéztek hozzá, s válaszait a hallgatóság megtapsolta. Ez nagy eredmény. De hadd mondjam meg, hogy mindez igen hosszú folyamat következtében jött létre. Remélem, kapcsolataink a jövőben is naponta megújuló friss tartalommal telnek meg. A. A. Húsvéti beszélgetés DR. TÓTH KÁROLY REFORMÁTUS PÜSPÖKKEL Győr megyei parasztszülők gyermeke, a pápai református kollégiumban érettségizett, s az ottani teológián kezdi meg tanulmányait. Budapesten, majd Franciaországban, Montpellier-ben tanul, a hagyományos kálvinista teológia fellegvárában. Budapesten szerzett lelkészi oklevelet 1956-ban. Ezt követően mintegy húsz évig a Református Zsinat külügyi és sajtó osztályát vezeti. Évekig a Prágai Keresztyén Békekonferencia főtitkára. A Református Világszövetség egyik alelnöke, a prágai Comenius egyetem protestáns fakultásának díszdoktora, a Keresztyén Békekonferencia elnöke, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, a Kálvin téri gyülekezet lelkipásztora. Nős, két egyetemista lánya van. Az eleven gyülekezeti élet mellett, hogyan folyik a vallásoktatás? — A vallásoktatásban való részvétel fakultatív. Főként a városokban csökkent a résztvevők száma. Ez nemcsak Magyarországra jellemző, így van ez egész Európában. Meggyőződésünk, hogy az ifjúság vallásos nevelésének nem ez a legfontosabb területe, hanem maga a család. Ha a család keresztyén szellemben neveli a gyerekeket, ennek az erkölcsi hatása később is megmutatkozik. Persze, a gyülekezetekben rendszeresen tartunk ifjúsági és gyermek-istentiszteleteket, s néha meglepő különbségeket észlelünk például két szomszédos városrész között. Az egyik kerületben például élénk az ifjúság gyülekezeti élete, két utcával odébb a másik egyházrészben pedig úgyszólván a nullával egyenlő. Ez azt bizonyítja, hogy sok minden függ a gyülekezeti adottságoktól, a lelkész személyétől. • Dr. Tóth Károly református püspök FOTO: GESZTI ANNA 15
