Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 8. szám
Bertha Bulcsu Neveux Emmának dedikálja könyvét Bertha Bulcsu és Tóth Magda, a KSME főtitkára- íróvendég- Magyar tankönyv a párizsi képzőművészeti főiskolán- „Én soproni vagyok..."- Moliere és a csárdás- Program Új-Kaledóniából PÁRIZS, MAGYAR HÁZ A frissen tatarozott helyiségekben szombat esti csúcsforgalom fogadott bennünket. Ám ezen a hétvégén nem csupán a szokásos jó ízű terefere ígérete vonzott ide számos párizsi magyart. Bertha Bulcsu, József Attila-díjas író volt a ház vendége. A hosszú asztalt, ahol műveit dedikálta, könyvek borították. Az írót ugyanis a budapesti Kultúra vállalat és a párizsi Balaton cég könyvkiállítása alkalmából hívták meg. Látható és vásárolható volt itt új kiadású Biblia, képzőművészeti album, klasszikus és modern regények, versek és tanulmánykötetek, valamint számos magyar hanglemez, komoly és könnyűzenei felvételek. A könyvkínálat sokszínűsége, a sokféle műfaj és tartalom, mintegy bizonyította, szemléltette mindazt, amit Bertha Bulcsú mondott irodalmunkról, az irodalom és a magyar valóság kölcsönhatásáról. Hogyan hat a táj, a középeurópai lét, a kis országban élés az íróra, hogyan határozza meg mindez a magyar irodalom sajátos arculatát, lírikus voltát, szociográfikus ihletettségét? Ólján kérdések ezek, amelyek a Magyar Ház közönségét csakhamar vitázó-kérdező közösséggé élesztették. Az író —olvasó találkozó után még késő estig együtt maradtunk, és beszélgettünk Magyarországról, irodalmunkról. * A galérián párizsi magyar képzőművészek alkotásaiból rendezett kiállítást a Magyar Ház. Stein Anna vezetett végig a képek-szobrok között: Tavaly Pécsett volt kiállítása. Hubay-Tikviczky Pál festőművésszel is kiállított művei előtt be szélgettem. Az Ady-évfordulóra készített nagyméretű olajfestményét korábban a Grand Palaisban láthatta a párizsi közönség, a „függetlenek” kiállításán. — Magyarország a legtöbb francia számára csupán távoli kis ország — mondta. — Ám a képzőművészeti főiskolán, itt Párizsban is, Barosay Művészeti Anatómiájából tanítanak. — És . . . Hubay-Tikviczky Pál azt sem mulasztotta el megemlíteni, hogy francia feleségével teljes egyetértésben, gyermekei a francia fülnek is szépen hangzó Attila és Ilona nevet kapták. * Tóth Rita szüleinek, a Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet vezetőinek a révén kisgyerek korától fogva bejáratos a Magyar Házba. A jogi egyetemen tanuló Rita, a Le Point egyik számát mutatja: Moldova György franciául megjelent kötetét, a Gumikutyát ajánlja olvasói figyelmébe. — Örülök, hogy a franciák is megismerhetik Moldovát — mondja. — ö az egyik legkedvesebb magyar íróm. — Mostanában mit olvas magyarul? — kérdezem. — Agatha Christie egyik krimijét — válaszolja nevetve —, ugyanis véletlenül a magyar kiadás került a kezembe. Regényre ritkábban jut időm, de rendszeresen olvasom az Élet és Tudományt, a Múzsákat, a Lúdas Matyit. És megvettem Hofi Géza összes nagylemezét, mindegyik pompásan szórakoztat. — Érdeklődnek-e francia barátai Magyarország iránt? — Igyekszem felkelteni érdeklődésüket. Sokan csak mint a paprika, a gulyás hazáját ismerik Magyarországot. A zeneszeretők például szívesen fogadják, ha Bartókról, Kodályról beszélek nekik. Meghívtam néhány francia barátomat ifjú Bartók Béla előadására. Amikor legutóbb Magyarországon jártam, egy francia barátnőm volt az útitársam. Természetesen felkerestük Sopront, mert én soproni vagyok... azaz a nagymamám soproni — javítja ki Rita a sokatmondó nyelvbotlást. — Itt, a Magyar Házban elég kevesen vannak fiatalok ... — Tudja, a fiataloknak, különösen azoknak, akik még tanulnak — sokszor kevesebb a szabad idejük, mint a szüleiknek. És a legtöbb magyar család távol lakik a Magyar Háztól. Persze, a szülőktől sok függ ... Eleinte engem is hoztak a szüleim, most már magamtól jövök. Talán a programon is lehetne úgy változtatni, hogy jobban vonzza a fiatalokat. * A 24 éves Hunyady István, aiki a párizsi HEton Hotelben könyvelőként dolgozik, tevékeny tagja Hubay-Tikvicxky Pál a Magyar Házban kiállított festménye előtt munkahelye színjátszó körének. Ottjártamkor egy Moliére-darabet próbáltak. Ugyanakkor — amikor tavaly júliusban Párizsba került — már első nap felkereste a Magyar Házat. Mert magyar szó és magyar tánc nélkül — amelynek még Strasbourgban lett a szerelmese — nem érezné teljesnek életét. Meséli, hogy Budapesten, a Pesovár Ernő vezette tánccsoportnál egy hónapon át tanulta az újabb tánclépéseket, motívumokat. Most a Magyar Házban foglalkozik a fiatal táncosokkal. Tízen vannak, és István bízik benne, hogy lelkesedésük nem marad hatástalan: nemcsak tudásban, létszámban is gyarapodni fog a kis csoport. * Tóth Imrét, az egyesület alelnökét az ősszel messzire szólította mérnöki munkája. Üj-Kaledóniában dolgozott. Felesége mesélte, hogy egyik telefonbeszélgetésük alkalmával, férje panaszkodott a csúnya, esős időjárásra. Ám, kisvártatva hozzátette: „Azért nehogy azt hidd, hogy unatkozom a szabad időmben. Délutánonként a Magyar Ház jövő évi műsortervén dolgozom.” BALÁZS ISTVÁN 12
