Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 8. szám

Megszűnt a magyarázó tanár s a csak figye­lő diák kettőse: gázzal, vízzel, elektromos árammal ellátott hatszögletű asztaloknál hat­hat kísérletező gyerek foglal helyet. Minden modem magyar pedagógiai tö­rekvés középpontja a gyerekek aktivizálása, önálló vagy csoportos feladatmegoldása. Ezt különösen a legkisebbek között érezzük, a második osztályban, ahol komplex-matema­tika órára érkezünk. Olyan fogalmakkal do­bálóznak a hét-nyolcévesek, amelyek azelőtt csak a gimnáziumban fordultak elő. Egy ta­nulmányban olvasom: évente 7000 feladatot oldanak meg az új tantárgy keretében ezek a kisgyerekek. A „Fazekas” a matematikatanítás egyik kísérleti központja. Az országban bevezetett matematika alsótagozati tanterveknek is itt folytak a kísérletei. Ami pedig a gimnáziu­mot illeti, nos, az iskolának nagy szerepe van a matematikai tehetségek gondozásá­ban, nevelésében. Némelyek úgy fogalmaznak, hogy a „kis Magyarország matematikai nagyhatalom”. De a legszerényebbek is elismerik, hogy a magyar diákok vezető szerepet játszanak a matematikai olimpiákon. S az olimpiai csa­patnak nevelőintézménye ez a gimnázium. A matematikai osztályokba felvételi vizsga alapján kerülnek a tantárgy iránt fogékony és érdeklődő diákok és négy esztendőn át heti 10—12 órában foglalkoznak matemati­kával. Az eredmény: a tavalyi országos ver­senyen az első hat, valamint a nyolcadik he­lyet ennek a matematikatagozatnak a diák­jai hódították el társaik elől. — De nemcsak matematikai kiválóságaink érdemelnek szót — figyelmeztet az igazga­tónő —, bár dicsekedhetnék zenei verseny­­eredményeinkkel, ami mutatja, hogy nem válnak szakbarbárrá diákjaink. Vagy sorol­hatnám a 43 szakkört, ahol mindenfajta szaktárgyi és különleges érdeklődésüket ki­elégíthetik. Ám legalább ilyen fontosnak vé­lem azt, amit az átlagos gyerek életformá­jának kialakításában elértünk. — A gyerekeket országszerte az iskolai napközi otthonban helyezik el, ha mindkét szülőjük dolgozik — magyarázza dr. Tóth Éva. — Csakhogy a napközi nem mindenütt válik igazi otthonná, hanem, sajnos, a gye­rekek meghosszabbított munkanapot „élvez­hetnek” ugyanazokban a padokban, ame­lyekben délelőtt üldögéltek. Nálunk azon­ban a felsőtagozatos gyerekek, miután meg­tanulták a leckét, klubban érezhetik magu­kat. Olyan társasjátékkal szórakozhatnak, amilyennel akarnak kézimunkázhatnak, be­ülhetnek a 40 ezer kötetes könyvtárba, és van mód sétára, sportra is. A gyerekek isko­lában eltöltött idejének számottevő része igazi szabad idő. Még érdekesebb, amit az igazgatónő a ki­csik napjának megszervezéséről elmond. Sok­éves, jól bevált kísérlet eredményeként az elsősöknek és másodikosoknak úgynevezett egész napos iskolaotthonos foglalkozást szer­veznek. A jól felépített napirendben össze­fonódik tanítás és pihenés, a munka és a játék. Két tanító néni váltja egymást. Van délelőtt is két óra, délután is kettő, igazán sem ebéd előtt, sem ebéd után nem fárad­hatnak ki nagyon. Amit vendéglátónk elmondott, azt tapasz­talhattuk is. Délután ellátogattunk a napkö­zibe, a régi épület nagyszerűen felszerelt konyhával ellátott részlegébe, de nem lát­tunk könyveik fölé hajló gyerekeket... — Ilyenkor nincs tanulás — kaptuk a fel­világosítást. A gyerekek annyira elmerültek a játékban, hogy fel se pillantottak, ami­kor körülnéztünk. Bármily különös — jól érezték magukat a suliban. N. SÁNDOR LÁSZLÓ 11

Next

/
Thumbnails
Contents