Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 8. szám
BÖLCSŐTŐL AZ ÖRÖKSÉGIG mmTfl iskola Ha be akarnak pillantani a magyar iskola jövőjébe, s ezzel együtt szemügyre akarják venni múltjának és jelenének javát, nos,, akkor a Horváth Mihály térre látogassanak — indítványozza dr. Mezei Gyula, a Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztályvezetője. — Amit ott látnak, azt egyelőre még nem találják minden iskolában. De vágyainkat igen... Tehát: irány a Horváth Mihály téri iskola. íme a múlt: 1911-ben alapítják és a főváros pedagógiai szemináriuma lesz, ahol a húszas, harmincas években minden fiatal nevelő, aki fővárosi pedagógus állásra pályázott, eltöltött egy gyakorló évet. Ha a Horváth Mihály téri iskolában helytállt valaki, nyugodt lélekkel bárhová kinevezhették. Most is gyakorló iskola működik az épületben, csak jóval szélesebb jogkörrel: továbbképző központ. Ide járnak pedagógiai ismereteiket gyarapítani a fővárosi tanítók és tanárok. Csaknem százfős a tantestület és óvodástól gimnazistáig mindenféle korú gyerek tanul itt. Fazekas Mihálynak, a Lúdas Matyi nagyszerű költőjének nevét viseli az iskola. Öröklött név ez, hiszen jogutóda a bencés papok 1948-ban államosított hasonló nevű, jó hírű gimnáziumának, amely nem messze innen, a Rigó utca és a Baross utca sarkán áll. (Jelenleg ott működik az iskola napközi otthona.) — Mintaiskola? — kérdezzük az iskola igazgatónőjét, dr. Tóth Évát. — Ha azt tekintjük, hogy az épület jóval több mint fél évszázadot vészelt át, és meglehetősen nehéz volt a korszerű pedagógia követelményeihez hozzáigazítani, aligha tekinthetjük az utóbbi egy-két évtizedben épült modern iskolák mintájának. A gyerekeket se válogatjuk az első általánosba. Meghatározott környéke-körzete van az iskolának a Józsefvárosban, onnan vesszük fel a kisdiákokat. — És mégis, mi a mintaszerű benne? — A nevelőtestület. Gyakorlott vezetőtanárok működnek nálunk, heti 10—12 órát tartanak, s ez csaknem ideális helyzet. (A magyar pedagógusok kötelező óraszáma hetenként 19—22 óra átlagosan.) A mi tanáraink, tanítóink azonban nemcsak a diákokat, hanem saját kollégáikat is tanítják . . . Iskolánkban többé-kevésbé példásak a pedagógiai-tárgyi feltételek is. — Annak ellenére, hogy régi az épület? — Nézzenek körül —- invitál válasz helyett az igazgatónő, és végigkalauzol az iskolán. Első pillantásunk a tantermek ajtótábláira esik. A felső tagozaton és a gimnáziumban ugyanis nincs hagyományos osztályterem. — Ezek úgynevezett szaktárgyi termek. Fizika, kémia, biológia, nyelvi termek . .. .Vándorolnak bennük az osztályok, mint a főiskolán, az egyetemen — kapjuk az 'eligazítást. A Fővárosi Tanácsnál elmondták, hogy a szaktermi rendszerű oktatási szervezetet minden fővárosi iskolában meg szeretnék valósítani, ahol csak megértek rá a feltételek. Pedagógiai előnyét azonnal tapasztaljuk, amint átlépjük a küszöböt. Minden helyiségnek sajátos tantárgyi légköre van. A földrajztermet térképek, grafikonok, szemléltető földrajzi ábrák, földgömbök díszítik. Illetve nem díszítik: ez a tartozékuk természetes közegük. Itt másfajta dekoráció csak kirína a természetes környezetből. A biológiai előadó kabinetrendszerű. Ez azt jelenti, hogy egybeépült a szertárral, tanulókísérleti asztalokkal szerelték fel. Itt a mikroszkóp, a szike, az anatómiai készlet a természetes környezet. A fizikateremben nyoma sincs a hagyományos tanári dobogónak, ahol a tanár kísérletezett valamikor, sem a lépcsős padsornak, ahonnan a diákhad figyelt.
