Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-24 / 4. szám

A revü primadonnája az öltöző ajtajában mégegyszer megcsókolta a vörös, zsíros szájával az örökifjú bárót, tolta kifelé:

— Pá, pá, menjen, cuncus, muszáj már öltöznöm a második felvonásra, délben telefonálok!

Az aranyvirágos kimonó lebbent egyet, előfehérlettek a primadonna meszelt combjai. Az egész alakja végig be volt meszelve, a képe is meszes volt, azonfelül sárga, piros, kék máz volt a képén; talán csak a lábujjai közt lehetett volna valami eredeti testszínt fölfedezni.

A primadonna különben az a mai fajta primadonna, aki divatba jön, akár a kalapforma vagy egy tangó, s aztán hirtelen kimegy a divatból és elenyészik.

Az örökifjú báró tovatotyogott a folyosón, ahol olyan nehéz volt a levegő, mint a cirkusz istállója körül; szembeloholt három görlice, a báró az egyiket feltartóztatta, bemutatkozott, és rögtön tapogatni kezdte a pofikáját; pillanatok alatt elfelejtette, hogy a primadonna is a világon van.

A primadonna különben nem vett észre semmit; be akarta már húzni az ajtót; akkor látta meg azt a nőt, aki az ajtaja előtt állott, és várta, hogy a báró elköszönjön.

— Engem keres?

— Igen.

— Mit akar?

— Nem ismersz meg? Naszályi.

A primadonna rámeresztette a szemét a jelentéktelen nőre, azután sebesen pislogott egypárat, és azután borzasztóan megörült:

— Naszályi! Naszályi Méri! — és odarántotta a két meszes karjába a nőt, szenvedélyesen megcsókolta kétfelől a nő két orcája mellett a levegőt. — Hát te még élsz? Nahát, szenzációs! Gyere drágám!

Behúzta a nőt a vakítóan kivilágított öltözőbe. lenyomta a jegesmedvével borított kerevet párnái közé, s odaforditotta az aranylábú fotöjt. beleejtette magát, azután a combjára csapott a vendégnek.

— Mérikém, ezer éve nem láttalak, mit csinálsz, hol jártál, mesélj, mit szólsz ehhez az őrült sikerhez, nyolcvanhetedszer megy ez a hülyeség, ilyen utolsó nyomorban, ma is majdnem táblánk van, nem nézed a darabot? Ne, igyál egy pohár pezsgőt, rémesen örülök neked, esküszöm.

Zörgött a vödörben a jég, a vendég, mint az álmot, úgy nézte, hogy dagad a pezsgőhab a pohár fölé:

— Istenem, utoljára Miskolcon ittam pezsgőt, most másfél éve.

— Kell az urakat kínálni, tudod — azt mondja a primadonna —, azután meg én is szeretem, nem is bírnám ezt a ronda munkát pezsgő nélkül.

— Természetes — azt mondja a vendég, friss lélegzettel a hideg korty után, és aztán réveteg szemmel nézett körül a falakon; azok mennyezettől a földig teli voltak a primadonna őrjítőnél őrjítőbb művészfényképeivel. A primadonna letette a medvebőrre a nyi-SZÉP ERNŐ (1884—1953)

Első verseskötetét még diákkorában, Debrecenben adta ki. 1912-ben Énekeskönyv című kötetét Babits Mihály köszöntötte lelkesen. A gyermekkorba visszavágyódó lírája mellett prózai munkáiban kifejezte együttérzését az első világháború szenvedő katonáival, a második világháború bonalmainak szenvedőivel. „Nagyvárosi" írásaiban — például a Lila ákác című regényében — a bohém, felelőtlen életforma finom, ironikus tükrét mutatja fel. Tóth Árpád írta róla: „Nosztalgiája sajátosan ötvöződik a modern nagyvárosi ember fájdalmas dekadenciájával, léhaságával, erőtlen álcinizmusával, s a szegények, elesettek iránti mély egyutténésével."

tott arany cigarettatárcáját, gyufát is dobott

melléje:

— Gvúits rá. Mérikém.

— Kérlek, már nem vagyok Méri. Na.szálví Margit vagyok: vidéken pályáztam, kérlek.

—• Sióval színésznő maradtál.

— Hogvne. Tíz évig mindig szerződésben voltam; most Borosházán végleg tönkrement a direktor, megszökött a társulattól. így kerültem haza Pestre, szezon közepén.

— Rémes.

A primadonna csak most ért rá rendesen végignézni Naszályin. A fején az a kicsi fekete tomp tavalyi, a csikóbundának az ujjai már évek óta kophatnak. az ilyen vastag fekete bőrkesztyűt, amilyen a Naszálvié. csak a szigorú tisztviselőnék hordják Pesten.

A primadonna visszafordította a fotöit a tükör elé, felkapta a rózsaszín púderből az óriási pamacsot, vakolni kezdte sebesen a képét, a nyakát:

— Jaj, sietek, fiam, csak ülj. vesd le a bundát. Jakabné, az aranycipőt!

Az öltöztetőnő előbújt a spanyolfal mögül, ott rakosgatott eddig. Ez a komoly képű. idős asszony jobban illett volna valami szeretetház népe közé. mint ide, ebbe a rikító, bolondos világba. Halkan odaköszönt a látogatónak, máris térdepelt lefelé a primadonna

elé, felhúzta a két pucér lábára az arany félcipőket.

Naszályi a tükörben kereste a primadonna szemeit:

— Gratulállak a nagy sikereidhez, boldog vagyok, hogy így befutottál.

A primadonna finnyáló hangot adott:

— Phö — azt mondja —, mit ér ez a rongy színészet! Nincs értelme, fiam, csak a fűmnek! Már tárgyalok egy német rendezővel, kivisz Párizsba, ott majd megtanulok angolul.

Eközben Jakabné már aranykesztyűt húzott a primadonna két kezére, könyökig érő szárnyas kesztyűket. Azután a sarokba sietett, a polcon mint valami mesebeli tyúkok ültek a parókák, ezüst, arany, piros, zöld, kék, narancs, lila tyúkok.

aszályi hirtelen a nyakába hajolt a primadonnának:

— Küldd ki, kérlek, az öltöztetőnőt. Majd én segítek neked addig.

A primadonna odaszólt a sarokba:

— Jakabné, eredj ki egy kicsit, drága pofám.

Jakabné kiment.

A primadonna a Naszályi szemébe nézett a tükörben:

— Akarsz valamit tőlem?

— Igen. Azt, hogy segíts rajtam. Eddig én támogattam az anyáimat, most hazajöttem a nyakára. Képzeld a többit. Kérlek, csinálj velem valamit.

A primadonna étvágytalan arccal fordult hátra:

— Jaj, fiam, nem tudom, mit gondoltok ti az emberről, azt hiszitek, térdig járok a pénzben. Nekem is megvannak a magam gondjai. Tele vagyok adóssággal, fiam, és itt az én famíliám is, és csupa kódus rokonság, az mind engemet nyúz, meg a letört kollégák, meg az a sok nő, akinek rosszul megy, az utolsó harisnyát, lehúznák az ember lábáról, bizony isten! Add ide a kék parókát!

Naszályi odaugrott a sarokba a kék parókáért, felnyomta a primadonna fejébe:

— Nem pénzt akarok tőled.

— Hát mi kell? Húzd le jobban hátul, úgy. Még jobban. Dugdosd alá a hajakat.

Naszályi a kisujjával alá ja nyomkodta a pici platina gyalúforgácsokat a kék parókának:

— Azért jöttem- hozzád, hogy szerezz be ide a színházhoz. Akár a legrongyabb gázsival. ötszavas szerepet is boldogan vállalok. A primadonna felkacagott.

— Meg vagy őrülve? Most akarsz szerződést? Pesten? A fele szülésznő színház nélkül szaladgál. Hol a koronám? — felállott, felvette az égig érő toliakkal megtűzött aranyko-18