Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 4. szám
I A Utazás Skandináviában Vili. A hosszú"utazás utolsó estéjén, Koppenhágában dr. Medgyessi Sándor főorvos és felesége a beszélgető partnerek. Négy fiuk van. valamennyien jól beszélnek magyarul. Az otthoni társalgás magyarul folyik, a gyerekek jól ismerik a magyar irodalmat. Sűrűn járnak haza, tavaly is Magyarországon töltötték a nyarat. A családi élet egyértelműen magyar színe érdekes jelenség olyan embereknél, akiknél nem volt probléma a befogadó ország nyelvének és kultúrájának magas fokon való elsajátítása. A magyarázatot így adja meg a házaspár. (Stafétaszerűen véve át egymástól a gondolatokat.) — Nagyon fontos, hogy a gyerekek is beszéljék a szülők nyelvét. Ez melegséggel tölti be a kapcsolatot. Olyan sajátos szálak ezek szülők és gyerekek közt, amelyek emelik a kölcsönös megbecsülést. A közös nyelv átsegíti a pubertás idején óhatatlanul törékenyebbé váló viszonyt a zavarokon, csökkenti a nemzedéki feszültséget. Azon túl, hogy a gyerekek egész szellemi életét tágítja egy más nyelv és kultúra ismerete. Sok szomorú tapasztalatunk van ismerőseink köréből az ellenkező út csődjéről. Az egyik fő baj, hogy honfitársaink — felnőtt korban kerülve idegen országokba és ezért szinte törvényszerűen — nehezebben tanulták meg az idegen nyelvet. Ha aztán — hibás következtetés alapján — arra törekedtek, hogy a már a befogadó országokban született gyerekeket ,,megkímélj ék” a kétnyelvűségtől, akkor az elszürkült, túlzottan leegyszerűsödött, szinte csak tényközlésre alkalmas idegen nyelvű érintkezés a gyerekekkel való kapcsolatot is elszegényítette. Hiszen érzelmi töltésű, árnyalatokkal gazdag módon csak az anyanyelvükön tudnak beszélni, erről azonban lemondtak. Keserves zsákutcába került sok család. — És nem jelent nehézséget a két nyelv váltogatása: az otthon falai közt a magyar, a munkahelyen a dán? — Megszoktuk. A szakirodalmat, angolul tanultuk meg, a hétköznapi érintkezés nyelve a dán. Egyébként ismerjük, követjük a dán irodalom teljesítményeit is. De a költészet csak magyarul élvezhető számunkra, — Nagyszerű, hogy hajszálpontosan fogalmaznak. Ezért szeretnék föltenni egy nagyon bonyolult, nehéz kérdést. Életük felét immár Dániában élték meg. Hogyan látják, 22 év után saját helyzetüket, a magyarsághoz való viszonyuk szempontjából? — Nehéz kérdés, de magunk is sokat töprengtünk, sokat vitatkoztunk ezen; egymás közt is, barátainkkal is. Reméljük, nein hat képzavarnak, de nemcsak országok közt vannak hidak, hanem népek között is. Mi, most két nép közt a hídon élünk. Ám ez nem afféle „senki földje”. Ide is tartozunk, oda is, állandóan úton vagyunk. A magyarsággal azonosultunk, de azonosságot érzünk Dániával is, amely befogadott, kenyeret adott, nagylelkűen bánik velünk. Ez a kettősség nem okoz zavart, bár azt hisszük, van ebben a helyzetben sok tragikum is. — Elsődlegesen magyarnak érezzük magunkat, de elszoktunk az otthoni mindennapoktól. Tudjuk, hogy az otthon jelenti a nemzet folytonosságát. Tiszteljük azt az óriási erőfeszítést, amit az otthoni (magyarság megtett és tesz napról napra. Sajnáljuk, hogy ez nélkülünk történik. De azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem érezzük magunkat rosszabb magyaroknak, mert két évtizede más országban élünk. Csend ül közénk, magiunkba mélyedve kell végiggondolnunk a hallottakat. Medgyessi főorvos úgy érzi, hogy további magyarázat szükséges. így folytatja: — Évek óta szenvedélyesen érdekel a magyarság néprajza, a honfoglalás története, az eredet kérdése. Mindent elolvasok ebben a tárgykörben. Követem az otthoni vitákat is. Kijegyzeteltem például László Gyula professzornak a kettős honfoglalásról szóló írásait, és a vele szemben hangoztatott érveket is. Van saját állásfoglalásom. Ha otthon maradok, nem biztos, hogy ilyen mélyen átélem a magyarságélményt. És szívesen átadnám tapasztalataimat, az orvosi szakmában szerzett legújabb ismereteket a hazai kollégáknak is. '* Három hét rengeteg élményét nehéz röviden összefoglalni. Összegezzük mégis röviden a véleményem szerint legfontosabb következtetéseket. Szinte mindenki hazajár. A Magyarországon élő szülők sem fiatalodnak, múlnak az évek; hozzák haza az unokákat. A házastársak — gyakran más nemzetiekből származtak — jól érzik magukat nálunk. A skandináv országokkal javuló gazdasági és kulturális kapcsolatok, a kormányszintű együttműködés légkörében természetessé vált a sűrű érintkezés családi síkon is. A magyarságtudat általában megerősödött. A hetvenes- évek végére teljesen kialakult az északi országokba került magyarok élete. A többség számára véglegessé vált a beilleszkedés, felnőnek az új hazákban született gyerekek is. Honfitársaink zöme életének „higgadt korszakába” jutott, közelednek ötvenedik életévükhöz: kezdenek a nyugdíjra gondolni, gyakoriak a klímabetegségek. Az új helyzet új kérdésekre ösztönöz. A felhőtlen jólét érzését új gondok árnyékolják; a gazdasági élet zavarai ezeket az országokat sem kímélték meg és ez érződik az emberek közérzetén is. A befogadó országokhoz való ragaszkodás, a hála (erős, de ezeknek a népeknek kultúrája távoli maradt számukra. A gyerekek Svédországban egyre több helyen tanulnak magyarul. A svéd állami vezetés helyesen ismerte fel, hogy a szülők anyanyelvének megtanulása, érdeke az országnak, a tanároknak, a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt. Remélhetően hatni fog a svéd példa a többi skandináv országban is. Végül új. örömteli tapasztalat az emberek segítőkészsége. Izgatja őket minden, ami otthon van. És ez nem lelkendezés, üresen udvarias elismerés. Van bőven bírálat is a megjegyzésekben. Szóvá teszik például a. hazai áruellátottság hullámzását, egyes szolgáltatások elmaradottságát, az udvariatlan .kiszolgálást. a borravalózás terjedését, a tisztaság hiányát a mellékutcában. Nem mennek el szó nélkül a lazsálások bosszantó esetei mellett. Elmondták a velük váló érintkezés néha túlzott „lezserségeinak” bántó példáit. A segítő bírálat is jele annak, hogy a kedvező változások hangsúlyozása mellett egyre élőbb a részvétel vágya. Szívesen átadnák szakmai tapasztalataikat. Szeretnék, ha itthon hasznosítanánk építő javaslataikat. Rajtunk áll, hogy mindezt megszívleljük. SZÁNTÓ MIKLÓS 13
