Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-24 / 4. szám

HAZALÁTOGATTUNK Fotópályázataink anyagából „Az én Magyarországom” fotópályázat nagy sikerére való tekintettel, hazaláto­gató honfitársaink részére új fotópályáza­tot hirdettünk „Hazalátogattunk” címmel. Különösen szívesen várjuk azokat a felvé­teleket, amelyeket olvasóink saját vagy szüleik, nagyszüleik magyarországi szülő­városáról, szülőfalujáról, családjuk sző­kébb pátriájáról készítenek. Most, hogy le­hetőségünk nyílt színes képek közlésére, kérjük kedves pályázóinkat, fotózzanak színes diára is. A beérkező felvételeket folyamatosan közöljük a Magyar Hírek­ben. A fekete-fehér vagy színes diafelvétele­ket meghosszabbított határidővel, 1979. ok­tóber 1-ig várjuk a Magyar Hírek, illet­ve a Magyarok Világszövetsége címére. Eredményhirdetés: 1980. január 1-ón. Első díj: tíznapos magyarországi tartóz­kodás a Magyarok Világszövetsége vendé­geként, szállodával, ellátással, útiköltség­gel. Második díj: ötverikötetes könyvtár. Harmadik—tizedik díj: értékes könyvek, lemezek, népművészeti tárgyak. MAGYAR HÍREK MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE „Nem sokaság, hanem lélek...” Baktatok New Yorkban a Second Ave­­nue-n. Bámészkodva ténfergek a forgatagban. Még fel-felvillan lelki szemeim előtt a Guggenheim mú­zeum imént megcsodált csigaház körfolyó­sója, a páratlan kincsek tárháza, amikor a nagy forgalmú Second Avenue áradata las­­san-lassan magával ragad. Ráérősen sétálok: nem kötnek le a hi­vatalos megbeszélések, nem sietek előre megbeszélt inter jóikra, nem lapozom meg­szállottáin jegyzetfüzetemet: sétálok, fi­gyelem az utcát. És egyszerre furcsa ér­zés kerít hatalmába: több ezer kilométer­re Magyarországtól hirtelen otthon érzem magamat. Ezen a tájon találom a „ma­gyar negyedet”, feltűnnek a magyar bol­tok. Tovább sétálok, s látom, hogy két fiatalember egy teherautóról' csomagokat dobál be egy boltba. — Fridinek szóltam, hogy vasárnap ki­megyünk hozzá. — Joli is veled1 megy? Hát persze, hogy magyarul beszélnek. Mintha a pesti körúton tárgyalnák meg a hétvége programját. És feltűnnek a magyar feliratok. Uta­zási iroda: benyitok. Két kedves hölgy éppen egy Magyarországra készülő idő­sebb férfi iratait Magyarul köszö­nök, s ők olyan magátólértetődően kö­szönnek vissza magyarul, mint egy pesti IBUSZ-irodában. Elbeszélgetünk a turis­taforgalomról. Az idén ugrásszerűen meg­nőtt az érdeklődés — közük. Amióta a korona hazakerült, mindenki látni akar­ja. Az irodában várakozó érdeklődők, en­gem faggatnak, mi újság odahaza és meg­lepődve hallják, hogy már az IBUSZ is indít társasutazásokat Amerikába. — Forintért New Yorkba? — álmél­­kodnak. Az utca másik oldalán a Corvin köny­vesbolt. Püski Sándor katalógusában rit­kaságokat is felfedezlek. Illyés Gyula-kö­teteiktől Karády Katalin lemezéig terjed a skála. Az egyik vásárló hölgy angol— magyar orvoSli szótárt keres. Előjegyzés­be veszik a kérést. Eddig úgy hittem, in­­káhb csak szépirodalmi művek iránt ér­deklődhetnek az amerikai magyarok. Az­tán egy fiatalember Népsportot kér. Saj­nos, már elfogyott. Ígéri, holnap ismét benéz. Bizonyára kora reggel nyit be majd az üzletbe, mert a repülőpostával érkező napilapokat szinte órák alatt szót­­kapkodják. Nemcsak kenyérrel él az ember .. . To­vább sétálók és máris feltűnik a Bende hentesüzlet és a Paprikás Weiss. Két he­te nem ettem magyar ételt és a hentes­üzletben mosolyogva gömbölyödnek a kol­bászok. A Paprikás Weiss nyolcvanéves üzletében otthoni választék vár. Nézege­tem az árukat, s a tulajdonosok nyomban észreveszik, hogy először járok náluk, 8

Next

/
Thumbnails
Contents