Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-25 / 6. szám

A fejlett szocializmus építésének útján AZ ÖTNAPOS MUNKAHÉT PIHEN AZ ORSZÁG Szombat reggel van. Alig jutott még túl az óra kismutatója a nyolcason, nagyot nyújtózkodik a város. Szabad szombat. Az utcák lassan benépesülnek, a járdaszegé­lyek mellett kocsit pakol a család. Kirán­dulni készülnek. Van, aki szatyrokkal rá­érősen a piacra ballag. Ilyenkor egész hét­re be lehet vásárolni. Megélénkülnek az uszodák, sportpályák, parkok. Benépesül­nek a játszóterek. Pihen a város. Csak a házasságkötő ter­mekben nagy a forgalom. Reggeltől estig folynak az esküvők, s aztán persze jön az elmaradhatatlan lakodalmas ebéd vagy va­csora. Pihen az ország. De nem régóta van ez így. Magyarországon, a munkaidő az 1884- es évi ipartörvény szerint a századfordulón még 16 óra volt. 1910-ben a munkások 70 százaléka 10 óránál is többet dolgozott na­ponta. 1938-ban az átlagos napi munkaidő még 9 óra volt. A 48 órás munkahétre csak a felszabadulás után térhettünk át. 1956—60 között az egészségre ártalmas munkahelyeken 36—42 órára csökkent a heti munkaidő. 1957-ben a textiliparban megszűnt a szombat éjszakai műszak, a textilipari munkások heti munkaideje 45,3 óra lett. 1967-ben heti 44 órás munkaidőt vezet­tek be a szénbányászatban. 1967 óta az egész iparban végrehajtották a munkaidő csökkentést, a heti munkaidő havi két sza­badnappal 44 óra. A munkaidő csökkentésének alapja a munka termelékenységének növekedése volt. A kieső idő persze számtalan műsza­ki-gazdasági kérdést vetett fel. Elsősorban bizonyos technikai változtatások váltak szükségessé. A víkend ugyanis reneszánszát éli, és ehhez országosan meg kellett terem­teni a feltételeket. Mindenekelőtt rendbe kellett hozatná a turistaházakat, hiszen a fellendülő turistamozgalom nyilván a ven­déglátóipari szolgáltatások iránt is fokozza a keresletet. Át kellett szervezni az utazási lehetőségeket is, mert a szabad szombato­kat az emberek szép környezetben, csalá­dostul szeretnék eltölteni, és ehhez utazási kedvezmények szükségesek. A dunántúli városok mellett — meg kellett teremteni az alföldi nagyvárosoknak a Balatonnal va­ló közvetlen vasúti összeköttetését. Nyá­ron, szabad szombatokon, ma már gyorsvo­natok indulnak a Balatonra az ország távo­labbi részeiből: Debrecenből, Nyíregyházá­ról, Békéscsabáról, Szegedről, Miskolcról. Több vonatot indítanak hétvégeken a Du­na-kanyarba és Gyulára, a közkedvelt al­földi fürdővárosba, csakúgy, mint az egy­re népszerűbb Vélencei-tóhoz. A szabad szombatok bevezetése átfor­málta a kereskedelmet is. Üj fogyasztói szokások alakultak ki, az élelmiszerboltok csúcsforgalma az eddigi hagyományos szombatról péntekre helyeződött át, tehát vasárnap már nem kellett nyitva tartani sem az élelmiszerboltokat, sem más bolto­kat. Értelmesen felhasználni A SZABAD IDŐT Azt hinné az ember, hogy ha valakinek sok az ideje, azt jól fel is tudja használni. Sajnos, ez nem így van és erről már na­gyon sok szociológiai, pszichológiai és egyéb kutató nyilatkozott. A szabad idő helyes eltöltése ma is nagyon sok gond. Szocio­lógusok, közgazdászok, filozófusok keresik­­kutatják: hogyan lehetne a szabad időt ér­tékesen felhasználni, azaz értelmes szabad idő tevékenységet találni valamennyi kor­osztálynak, minden műveltségi szinten. Hogyan használjuk fel ma a szabad időn­ket? Sokan szabad idejükben házi és ház­tartási munkákat végeznek. Háziasszonya­ink, amit eddig vasárnap csináltak, most szombatra csoportosítják át, és vasárnap többnyire családjukkal együtt pihennék. Ha figyelembe vesszük, hogy a szabad szombatok bevezetése előtt vasárnap is dol­goztak a háztartásban, akkor ez az átcso­portosítás és a vasárnapi pihenés óriási je­lentőségű. Kevésbé kedvező jelenség, hogy nagyon sok család a szabad szombatokkal nyert pihenőidejét ismét csak munkára fordít­ja. A nők is, a férfiak is, önként vállalt különmunkára, építkezésre vagy esetleg a hétvégi ház körüli tennivalókra. Sókan szí­vesen „eladják” szabad szombatjukat, ha cserébe pénzhez juthatnak. Lényegében hasonló tapasztalatokat szerezhetünk a nagycsaládosok körében is, akik érthető okokból szívesen vállalnák kiegészítő kü­lönmunkát a szabadnapokon, de a vasár­napok és az évi szabadnapok megtervezé­sében sem mutatnák különösebb lelemé­nyességet. Persze olyanok is akadnak, akik szabad idejükben nagy dáridókat, eszem-iszomokat rendeznek, tehát az ünneplésnek, a szabad idő eltöltésének más módját nem is nagyon keresik a lakáson kívül. Marad a beszél­getés, a kézimunka, esetleg a televízió né­zése. Vannak a szabad idő felhasználásnak helytelen módjai: különösen a fiatalok kö­rében dívik az úgynevezett „kikapcsolódás­keresés”, és ezen valamiféle „agymosást”, valamiféle gondolatnélküliséget értenek. Beülnek egy-egy disco-klubba, vagy akár otthon, a külön szobájukba, és reggeltől estig iszonyatos hangerővel bömböltetik magnójukat. Az általános tapasztalat sze­rint, többnyire azok a fiatalok töltik így a szabad idejüket, akiknek a munkája egyhangú, nem nyújt örömet, s képtelenek képességüket fejlesztő tevékenységet talál­ni, tehát a szabad idejükben sem törek­szenek önképzésre. A SZABADIDŐ-TUDAT A szabad időnek az ember formálásában — a művelődés révén — óriási szerepe van. Az állam ezért nyújt egyre több lehetőséget a tartalmas szabad idő eltöltéséhez. Ehhez azonban még mi magunk is szükségesek vagyunk. A modern szociológia azt mondja: nincs szabadidő-tudatunk, azért még ki kell alakítanunk. Vagyis mindenkinek tö­rekednie kéll arra, hogy a szabad időt érté­kesen, hasznosan töltse el. Városaink, községeink, s maga a főváros is nagyon sok programot kínálnák. Ezekkel élni tudni kell, mert mindaz, amit ma te­szünk, csak viszonylagosam sok, a szükség­letekhez képesít azonban kevés. Feltűnően kevés például a színházi matiné, holott sok ember számára tálán éppen a vasárnap délelőtt legalkalmasabb időpont egy-egy előadás megtekintésére. Majdnem teljesen hiányoznak a látványos szórakozási lehető­ségek — tavaly nyáron Szentendre próbálta ilyen jellegű színházi programokkal odacsa­logatni a 'közönséget. Kellemes vasárnapi időtöltés az is, amikor a család felkereke­dik, hogy megismerje saját városát, annak műemlékeit, rejtett szépségeit. Színes, változatos szabadidő-tevékenység­típusokra van szükségünk. Természetesen, a szabad idő növekedése nemcsak a kul­túra iránti érdeklődést növelheti. Először is, elengedhetetlen az ember re­generációja a munkaidő után, a fizikai és pszichikai újratermelődés. Ehhez sokkal jobban fel kell használnunk a Budapest körüli parkerdőket, sportpályákat. Másodszor: a modern technológiák beve­zetésével a szakmák gyorsan változnak, az ismeretek hamar elavulnak, ma már nem biztos, hogy valaki, például egy lakatos szakmunkás bizonyítvánnyal, le tudja élni ugyanazon munkahelyen az életét. Szinte bizonyos, hogy másik szakmát is kell tanul­nia vagy el kell végeznie valamilyen közép­iskolát. Olyan korban élünk, amikor egy emberi életen belül szinte törvény szeriek a szakmai, sőt foglalkozás-változások. Eh­hez pedig szükséges az ismeretszerzés, az állandó művelődés. Erre is leginkább a szabad időben nyílik lehetőségünk. Harmadszor; széles körben elterjedt a barkácsolás. Ez részben gazdasági kény­szer, részben szórakozás, sokan pihenik ki magukat szombat-vasárnap a kiskert ben te­lekműveléssel, ház körüli munkával. Mind­ezek mellett azonban meg kell tanítanunk az emberéket az idő értékének a felismeré­sére. Már több úgynevezett szabadidő-központ alakult, a debreceni, pécsi, budapesti park­erdőkben, sportpályákon a helyszínen lehet játékot és sportszert kölcsönözni. Ilyen és ehhez hasonló lehetőségeket kell teremte­nünk, új módszereket kitalálnunk, hogy a szabadidő-központok az életmód formálás műhelyei legyenek. Városainkban, az új lakótelepieken, egy­re több barkács-múhely nyílik. S ezekhez az igényeket már a tervezésnél figyelembe veszik. Ez a kezdeményezés is jelzi, hogy a szábad idő eltöltéséhez szükséges alkal­mak és eszközök megteremtése az ezzel hi­vatásszerűen foglalkozó tervezők közös fel­adata. És közös féladat az is, hogy a szak­emberek kialakítsák a szabad idő eltöltésé­nek modelljeit, megtervezzék az eszközök, felszerelések, létesítmények mindenki szá­mára vonzó formáit. Mindez még gyerek­cipőben jár, de az ötnapos munkahét kö­vetkezménye, kísérő jelensége a szabad idő, a szemünk láttára telik meg mind humá­nusabb tartalommal. Kapusi Rózsa A szabad idő eltöltése 1. ... tavasszal „családi” szalonnasütés a szabadban 2. ... nyáron zenés, vidám szabadtéri előadások 3. ... ősszel négyesben a Városligetben 4. ... télen múzeumlátogatás Geszti Anna felvételei 7

Next

/
Thumbnails
Contents