Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-25 / 6. szám
1 r Wi J \ fi A 7f /\4 IC Reich Károly rajzai u RADNÓTI MIKLÓS Száll a tavasz... ELÖHANG AZ ECLOGÁKHOZ Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is, olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábanyomán már kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol. Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán, tárnák mélyein és a vakondok túrta lyukakban, fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében, s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld. S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék lánggal lobban az ég. Száll a tavasz kibomlott hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben a sárga sárba fagyottan, áléit gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred. Rab. S a rabok feketén gyűrűző vad bánata csobban álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szívére. Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még, lent nem pattan a jég. Néma gyökér, kiabálj, levelek kiabáljatok éles hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!! rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya! ébredj már aluvó! NAGY LÁSZLÓ Tavaszi dal 1 Pártom te kardos angyalom öledben én sem alkatom tüzes csikódat ellopom kényesek kertjét tipratom Nem kötöztök le gazdagok foszló aranyos madzagok szegények fejét emelem ballagj utánam szerelem Oly undok ma a búsulás mint sötét csuhahurcolás és oly szép ma az öröm mint leányokon a piros ing ÁPRILY LAJOS JANUS PANNONIUS Egy dunántúli mandidafáról Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott, Hőst Ulysses sem Alkinoos szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hús rögein. S íme, virágzik a mandula}ácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon, Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt? Weöres Sándor (ordítása JANKOVICH FERENC Sej, a mi lobogónkat... Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják, sej, az van arra írva: Éljen a Szabadság! Sej, szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok — holnapra megforgatjuk az egész világot. 1945 A 1) 'í </ j y 7 V Március A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evőét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: daktilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram a déli sugárban s hökken a hó a hideg havason. Barna patakja napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna zeng a hegy orma, s zeng, ugye zeng, ugye zeng a szíved?
