Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-25 / 6. szám

„FELSZABADULT SZÍVVEL”

BESZÉLGETÉS DR. KÄLDY ZOLTÁN EVANGÉLIKUS PÜSPÖKKEL ÉS MEZŐSI GYÖRGGYEL, AZ EVANGÉLIKUS ÉLET ClMÜ HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐJÉVEL

Püspök úr, a több mint ötszázezer hívőt számláló evangélikus egyház milyen szellemi, kulturális hagyományok talaján fejlődött?

— Az evangélikus egyház a történelem folyamán számarányán felül vett részt a magyar szellemi, kulturális, politikai életben. Hadd említsem meg Bornemisza Pétert, Sztáray Mihályt, a kezdeteket, de folytathatom a sort Berzsenyi Dániellel, Kossuth Lajossal, Petőfi SándorraL És a jelennel, ahol az evangélikus jelző helyett talán helyesebb evangélikus hátteret emlegetni. Ilyen evangélikus hátterű jeles férfi volt például Váci Mihály, a költő és Mihályfi Ernő, a publicista, ök és sokan mások a szülői házból hozták magukkal az evangélikus lelki, szellemi örökséget.

A félmillió evangélikus hivőt milyen egyházi intézmények szolgálják?

— Háromszáz anyagyülekezetben négyszáz lelkészünk hirdeti az evangéliumot, ök látják el a hazai szórványgyülekezetek szolgálatát is. Lelkészképzésünk folyamatos. Teológiai akadémiánk új épületet kapott. A könyvtárunk 140 ezer kötete között szép számmal akadnak nemzeti kincsek. A Magyar Nemzet című napilapban Ruffy Péter nemrég ismertette egyik ilyen büszkeségünket: Luther Márton kézzel írott végrendeletét. Rákóczi fejedelem hadiújságának, a Mercius V eridicusnak öt példányából is hármat a mi könyvtárunk őriz. Könyvtárunkat könyvkiadásunk is gazdagítja: énekeskönyveket, bibliákat és más kiadványokat jelentetünk meg.

— Hetilapunk az Evangélikus Élet — veszi át a szót Mezősi György hat oldalon, tizenkétezer példányban kerül a hívek kezébe. Lelkészi szakfolyóiratunk a Lelkipásztor. S hamarosan megindul az évente kétszer megjelenő Diakónia című periodikánk is.

A két világháború közti időszakhoz képest az evangélikus sajtó csökkent vagy növekedett?

— A háború előtt megjelent a Harangszó, az Evangélikus Élet, a Keresztyén Igazság, az Élővíz, de mindegyik igen alacsony példányszámban. 1945 után az Evangélikus Élet és a Lelkipásztor átvette a szerepüket és feladatukat, s most együttesen sokkal nagyobb példányszámban látnak napvilágot.

— Itthon és külföldön egyaránt olvassák mindkettőt — teszi hozzá Káldy Zoltán. — Megkapják az egyházi világszervezetek és a külföldön szolgáló magyar evangélikus lelkészek. Az Evangélikus Élet például eljut a szomszédos országok evangélikusaihoz, sőt a tengerentúlra, még Ausztráliába és az afrikai Libériába is.

Melyek a lap szerkesztési alapelvei és célkitűzései?

— Mindenekelőtt a magyar evangélikus egyház, diakóniai teológiájának a felismeréseit, a szolgálatot Istennek és a népnek igyekszünk megvalósítani a lapon belül — válaszol Mezősi György. — Hogy az egyháznak és a társadalomnak végzett szolgálat meghatározó jellegű legyen a hívek hétköznapjaiban, munkájukban. Lapunkban beszámolunk a gyülekezeti életről, s figyelünk a bennünket körülvevő világra.

Hogyan készül a lap?

— A rovatvezetők minden héten megbeszélik a teendőket, eldöntik a következő szám összeállítását. Működik egy úgynevezett nagy szerkesztői bizottságunk, mintegy harminc lelkész, teológiai tanár és szakember havonta egyszer megvitatja a lapot és a témákat. Időnként vidéki lelkészek véleményét is kikérjük.

1978-ra milyen témákat terveznek?

— Megemlékezünk az egyház és az állam között kötött egyezményről, amely idén lesz harmincéves. Megvizsgáljuk, hogyan valósultak meg az egyezmény megállapításai és miképpen érvényesül annak szelleme. Beszámolunk majd a nyáron Prágában tartandó Keresztyén Békekonferencia gyűléseiről. Megemlékezünk történelmünk nagy évfordulóiról, mint például Zrínyi Ilona haláláról és a Thökölyszabadságharcról. A legnagyobb teret természetesen azonban mai életünknek szenteljük, például: hogyan érinti híveinket a

Dr. Káldy Zoltán

nagy társadalmi átalakulás. Igen fontos témánk a keresztyén ember tudatváltozása.

— Igen sok falusi ember kerül városba, kiszakadnak megszokott környezetükből — folytatja Káldy Zoltán. — Milyen etikai, szociológiai változások zajlanak le bennük? Üj lakóhelyükön hogyan kapcsolódnak be az egyházi közösségbe? Az egyháznak az is a feladata, hogy gyökeret eresszen az új körülmények között. Éppen ezért olyan ifjúságot kívánunk felnevelni, amely otthon érzi magát ebben az országban. Mindezek a kérdések egyszerre egyházi és társadalmi problémák. Az evangélikus egyház a saját alapjaira támaszkodva, a maga

Mezősi György

Geszti Anna felvételei

erkölcsi értékeivel segíti a mai magyar Szocialista társadalom építését Bár állam és egyház között nem lehet szó ideológiai konvergenciáról, közeledésről, hiszen mi az istenhit alapján állunk, de a közös politikai szolgálat meghatározza helyünket és jövőnket. Elmondhatom: felszabadult szívvel veszünk részt a társadalom életében.

Püspök úr, utazásai során bizonyára találkozik külföldön élő magyarokkal.

— Négyszer jártam az Amerikai Egyesült Államokban. Cleveland környékén például tucatnyi magyar evangélikus gyülekezet él. Szolgáltam Buffalóban és máshol is: Svédországban, Dániában, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban. Persze külföldön nemcsak püspök vagyok, hanem szolgálom az egyetemes magyarság ügyét is. Ez természetes, hiszen például a Magyarok Világszövetsége elnökségében, amelynek tagja vagyok, rendkívüli megértést tapasztalok az elnökség nem egyházi tagjai részéről, amikor egyházi kérdésekkel foglalkoznak, s támogatják a hazai és külföldön élő evangélikus magyarok kapcsolatait. Az elnökségi üléseken mindenkor szabadon fejthetem ki álláspontomat, s ez a nyitottság jellemzi legjobban az egész evangélikus egyház és a magyar állam kapcsolatát is.

Apostol András

CSINÁLD AZT, AMI TERMÉSZETES

INTERJÚ FEKETE GYÖRGY AUSZTRÁLIAI MAGYAR MÉRNÖKKEL

Visszaemlékezve a néhány hónap előtti beszélgetésünkre, az volt a benyomásom, hogy Fekete György emberi magatartása,

A Bazilika lépcsőjén

lelki egyensúlya szinte azonosult a szakmájával.

Statikus. 1920-tól, amikor 19 éves korában elkerült Magyarországról és Berlinben tanult, azokat a feltételeket vizsgálta, amelyek alapján az építmények erőhatások ellenére is nyugalomban maradnak, szilárdaknak bizonyulnak.

S bár a második világháború „erőhatásai” alaposan próbára tették az európai építmények nyugalmát, a berlini olimpiai stadion — melynek statikai terveit álnéven Fekete György készítette — szilárdnak bizonyult, és átvészelte a pusztításokat. Építészfőnöke a tiltó rendelkezések ellenére is sokáig ragaszkodott volna még tehetséges munkatársához (és ezzel nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot), de Fekete György számításai, egyéni sorsa alakulását illetően, mást eredményeztek: 1938-ban elhagyta Európát. Ausztráliában telepedett le.

Első munkahelye a sydney-i gázműveknél volt, majd a hatalmas öntözési és vízierőmű, a Snowy Mountains Hydroelectric Authority főstatikusa lett. Jelentékeny része volt a 800 millió dolláros öntözőmű megtervezésében. Itt 15 évig dolgozott, 65 éves korában vonult nyugdíjba. Rövid időre. Egy amerikai cég főstatikust keresett melbourne-i irodájába, s őt kérték fel. Itt

1976-ig működött.

— Valahányszor nyugdíjba megyek, körülutazom a világot. Most másodszor mentem nyugdíjba, másodszor utazom körül a világot.

— Hogy valamilyen kedvemre való, szép dologgal foglalkozzam, elkezdtem fordítani. Már azelőtt is megtettem, csak azért, hogy ausztrál barátaim megismerjenek néhány magyar elbeszélést. Egyszer előadást tartottam Móra Ferencről, és felolvastam egyik elbeszélését, a Magyarok szénája címűt. Aztán lefordítottam Balázs Béla történetét a Lógody utcáról. Nemrég érintkezésbe léptem a Szerzői Jogvédő Irodával, megírtam, hogy szeretnék fordítani. Két-háromszáz mű leírását tartalmazó ismertetőt kaptam, kiválasztottam hat írást, és kértem, küldjenek el tetszés szerint kettőt-hármat. Légipostával megkaptam öt novellát, és elnézést kértek, amiért a hatodikat nem tették posfara: az már fordítás alatt áll. Az első, amit olvasni kezdtem annyira megragadott, hogy mindjárt nekiláttam a fordításnak. Gelléri Andor Endre Egy önérzet története című posztumusz önéletrajza volt. Benyújtottam egy londoni kiadónak, és úgy láttam, érdeklődnek iránta.

Fekete György könnyedén cseveg, nyelvtani pontossággal, gördülékeny mondatfüzésekkel — e vázlatnál sokkal hosszabban — számol be minderről, pillanatig sem töpreng a helyes kifejezéseken.

Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert jóllehet: 1920 és 1938 között évente

hazalátogatott, első, illetve második világkörüli útja során Magyarországon is tartózkodott, ez az idő mindent összevetve sem lehet több néhány hónapnál. Tehát a nyelvi közeg, amelyben élt és él csaknem hatvan esztendeje, a német és az angol.

Felesége német származású, magyarul nem tud. Magyarul csak énekel, kedvesen, tisztán intonálva: „Van neki, van neki, van neki, van, kerek karikagyűrűje, barna szeretője..

Vendégünk, mintha kitalálná gondolatomat, így folytatja:

— A melbourne-i telefonkönyvben 18 Fekete név szerepel. Senkit sem ismerek közülük. Egyik sem rokon. Két magyar barátom van. Mindkettő Sydneyben él. Az egyik Orbán Dezső festőművész. Ritkán látjuk egymást, de valahányszor Sydneyben vagyunk, fölkeressük, vagy ha ő Melbourne-be jön, fölkeres minket. Kilencvenedik születésnapján a sydney-i múzeum rendezett számára visszatekintő kiállítást, egyébként minden évben van kiállítása. Képeinek nagy részét már az első két napon megvásárolják, és annyit kérhet értük, amennyit akar. Nagyon népszerű művész, mindig új meg új irányzatokkal kísérletezik. Bámulatos ember. A másik barátom Sommerset Pali, azelőtt Somogyinak hívták, a Haas és Somogyi vasablakgyárosnak a fia, aki egy hasonlóan jól bevezetett gyárat alapított Sydney-ben, mint az apja valamikor itthon. A híres sydney-i operaház összes alumínium ablakát az ő gyára szállította.

Tehát a helyi, a nyelvi, a szellemi közeg sem meghatározó Fekete György esetében — tűnődöm tovább. — Hiszen tervezőasztala mellől, a számok birodalmából, mint említette is. nem túl gyakran szaladhatott át Sydney-be, nyelvgyakorlatra.

— Egy hete vagyunk Pesten, hamarosan tovább kell menni. Főleg azért jöttünk, hogy láthassuk a rokonokat, barátokat. Sokan már nincsenek közöttünk. Jártunk a Várban, végigsétáltunk a Duna-parton. A Margitszigeten ültem egy pádon, és eszembe jutott Arany János néhány sora:

.....A tölgyek alatt szeretek pihenni, hova

el nem hat város zaja semmi...” — olyan lárma volt, olyan tömeg, annyi gyerek hancúrozott körülöttünk — mondja nevetve.

Aztán csodálkozva nézett rám, mert megkérdeztem: magyar nyelvtudását hogyan őrizte meg.

— Erre nem tudok választ adni — mondta. — De van egy amerikai játék, a scrable. Talán ennek egyik sorával felelhetek, bár lehet, hogy rosszul fordítom:

„Csináld azt, ami természetes!”

Hernádi Magda

5