Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-25 / 6. szám

Hazai művészek

a külföldi magyar egyesületekben

Művészek, művészcsoportok százai utaznak minden évben külföldre Magyarországról. Az utazásaikat lebonyolító szervezetek között jelentős szerepe van a Magyarok Világszövetségének. Nemcsak az általa kiutazó művészek száma miatt, hanem mert ezek magyar közönség előtt lépnek fel.

— A Magyarok Világszövetsége tíz éve szervez magyar művészeknek külföldi turnékat — mondja Komornik Vilmosné, a Világszövetség főmunkatársa. — De a mi tevékenységünk sajátos. Az általunk küldött művészek magyar közönség előtt szerepelnek, fellépéseiket általában a külföldön működő magyar egyesületek szervezik. A velük tartott sokoldalú kapcsolat egyik szála ez. Ma rendszeresen tíz ország negyven városában — elsősorban Európában lépnek fel művészeink.

— Mi a célja ezeknek az előadásoknak?

— Elsősorban az ott élő magyarok kulturális igényeinek kielégítése. Mi küldjük ugyan ezeket a művészcsoportokat, de az egyesületek kérésére, az általuk igényelt programmal. Bár igyekszünk eleget tenni kéréseiknek, a népszerű művészek külföldi útjait sajnos néha nagyon nehéz egyeztetni hazai színházi, televíziós, rádiós vagy filmgyárbeli fellépéseikkel.

— Milyen műsorokat kérnek az egyesületek?

— Az igények változatosak. Elsősorban természetesen azt kérik, amit már ismernek, amire emlékeznek, és amit újra hallani akarnak. Főként zenét, táncot és dalokat. Egyre gyakrabban érdeklődnek a hazai magyar művek és a fiatal művészek iránt.

— Hadd mondjak néhány példát az 1978. év első negyedévi programjából. Januárban hat farsangi bálra küldtünk zenekart. Hollandiában Ady-est volt, neves színművészek fellépésével. Ausztriában Székely Béla tanár Magyarország tájait ismertető előadást tartott azok számára, akik idén hazalátogatnak. A bécsi Collegium Hungaricumban szerepelt többek között Házy Erzsébet operaénekesnő, Bencze Ilona színművésznő és Turpinszky Béla operaénekes. Nyugat-Berlinben lépett fel Keres Emil színművész, Dévai Nagy Kamilla énekesnő és Pécsi Ildikó színművésznő.

— Márciusban Simándy József operaénekes a skandináv államokban turnézott. Áprilisban pedig a Vígszínház együttese tart előadásokat Bécsben, Linzben és Salzburgban, ahol fellép Ruttkai Éva, Béres Ilona, Bárdi György és Várkonyi Zoltán is.

— A Grazi Magyar Egyesület fennállásának 90. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, április 22-én a grazi operában vendégszereplő Kónya Lajos romániai operaénekes és Kovács József, a Fővárosi Operettszínház tagja lép feL

— Ügy tudom, hogy a Világszövetség egyéb módon is segíti ezeknek a magyar egyesületeknek a munkáját.

— Igen, például magyar filmeket küldünk ki, kölcsönzünk zártkörű vetítésekhez. Mintegy száz nagyfilm, és több tucat rövidfilm a jelenlegi választékunk. Ezek között egyaránt megtalálhatók a történelmi játékfilmek (például a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagok és A kőszívű ember fiai), a vígjátékok (köztük a már legendás Liliomfi Darvas Ivánnal a címszerepben) és Homoki Nagy István csodálatos természetfilmjei.

— A kisfilmek közül a táncokat bemutató sorozatokat kérik leggyakrabban az egyesületek — a saját tánccsoportjuk részére.

— Nyáron a hazalátogatók zárt színházakat találnak, hiszen azok olyankor tartanak szünetet. Ezért szervezzük meg, immár kilencedik alkalommal, az „Egy kis hazai” című műsort, amely július 11—20. között, a Fővárosi Operettszínházban kerül színre. Az előadásokra mindenkit szeretettel várunk.

(pokoray)

Simándy József az Erkel Színházban énekli a Bánk bánt. Jobbra: Lotte: Ruttkái Éva. A Pesti Színház, a Vígszínház kamaraszínhaza mutatta be tavaly Peter Hacks „Lotte" című monodrámáját

MTI — Harvát Éva felv. MTI — Benkő Imre felv.

Torontó felfedezése

MICKEY, TAGGY, PUPPO ÉS CICA KALANDJAI

A könyv a Gondolat Kiadónál jelent meg 1977-ben, s az első nagyszabású monográfia István király életéről és a magyar állam születéséről. A hatvankét ábrát és nyolcvan képillusztrációt tartalmazó, több mint hatszáz oldalas mű Győrffy György több évtizedes kutatómunkájának eredménye. A szerző a teljes forrásanyag kritikai átvizsgálása során számtalan új megállapításra jutott, és szinte teljesen alapjaiban átrajzolta az államalapító királyunkról eddig alkotott képünket. Az alábbi rövid részlet a KORONÁZÁS című fejezetből való.

Az az aktus, amit ma koronázásnak nevezünk, számos mozzanatból álló szertartás volt, melynek során a királyt különböző rítusokkal királlyá avatták és különféle felségjelvényekkel ruházták fel, s ezek között maga a koronázás nem is volt döntő mozzanat. A koronázási szertartás hosszú fejlődés eredményeként a Karolingok alatt nyerte el azt a formáját, amelyben Magyarországra eljutott. Kialakulásában a meghatározó tényező az volt, hogy a germán—római gyökerű királyválasztás benne püspökszenteléssel egyesült, ami által a királyság egyházi intézmény jelleget kapott, cserébe viszont az egyház védelme „hivatalból” a királyra hárult. Az egyház a királyt a szent olajjal való felkenés által főpappá és Isten akaratából való uralkodóvá tette, hogy cserébe maga „államvallássá” és az uralom részesévé váljék. Ez a kitételeiben aktualizáló megfogalmazás veszít nyerseségéből, ha meggondoljuk, hogy a kora középkori Európa művelődése minden ízében keresztény egyházi művelődés volt, s így a politikai gondolat is csak a teológia és keresztény etika nyelvén szólalhatott meg.

A „legkeresztényibb” István ebben a gondolatkörben nevelkedett fel, s így a királyválasztás számára nem jelenthetett valami soha nem hallott újat, hanem öszszegezése és betetőzése volt azoknak a tanításoknak, amelyeket a politikum oldaláról szüleitől, a teológia síkján Szent Adalberttól és tanítványaitól, a keresztényi etikát illetően pedig rajtuk kívül Gizella udvari kíséretétől kapott. így amikor a történelmi pillanat elkövetkezett, a szertartás mozzanatainak jelentését megértve és átérezve állhatott az oltár elé.

Ami a koronázás időpontját illeti, e sokat vitatott kérdésben kiindulásul az szolgál, hogy a krónikák és évkönyvek hol az 1000., hol az 1001. évet adják meg. A pécsi püspökség alapítólevelének dátumából kiderül, hogy István 1009. augusztus 23-án uralkodásának 9. évében volt, tehát koronázása 1000. augusztus 23. és 1001. augusztus 22. között történt. Pontosabb meghatározást tesz lehetővé, hogy a XI—XII. században vezettek egy királylajstromot, amely feltüntette a magyar királyok uralkodási évének, hónapjának és napjának összegét, s ezt utólag kombinálva évszámokkal — ami nem mindig sikerült —, bevezették a zágrábi és váradi krónikába Eszerint a koronázás napja és a halál napja között 7 hónap és 14 nap telt el. Mivel pedig István halálának napja augusztus 15. volt, a koronázás időpontja az új évezred első napjára, 1001. január 1-re tehető. Ezzel összhangban van, hogy III. Ottó, aki támogatta a pápánál István koronázásának ügyét, kb. 1000. augusztus 14-től 1001. február 15-ig Rómában tartózkodott

Tulajdonképpen Kati felfedezése. Hogy ezt is lehet: útikönyvet írni gyerekek számára. „Kati”, a könyv szerzője — amikor ez az első műve megjelent és a szerzőt röviden Katinak hívták a belső címlapon —, azt hiszem maga sem gondolta, hogy könyve műfaj lesz.

Kezdetben csak játék volt. Egy fiatal, nagyon tevékeny asszony és családanya állandó játéka saját kislányaival, afféle folytatásos regény.

— Mindent a gyermekeimtől tanultam — mondta Kati, legutóbbi találkozásunkkor Torontóban. — Engem a gyerekeim szoktattak rá az írásra. Amikor tőlem akartak valamit megtudni Torontóról, amit pedig ők sokkal jobban tudtak nálam ... Hiszen az iskolában ők már „Kanadát” tanulták. És én útközben az iskolába, és onnan hazafelé, korrepetáltam velük, mert persze azt akartam, hogy jó tanulók legyenek; azt akartam, hogy tudjanak angolul és franciául, jól és gátlások nélkül, annak ellenére, hogy nálunk otthon, egymás közt, mindig magyarul beszéltünk. És tőlük is elvártuk, hogy ne felejtsék el a magyart.

„Kati” ugyanis, mint neve is mutatja, magyar. Felnőtt fejjel ment ki férjével, sógorával és sógornőjével, valamint nagyobbik kislányával, Julikávál, Párizsba 1948-ban. Ott a két férj, a Rékai fivérek, először beiratkoztak az egyetemre, és mert élni is kell valamiből, hát az ifjú feleségek varrtak meg kötöttek, kézimunkáztak és ruhát igazítottak a hotelszobában, ahol Julika ugyanekkor beszélni tanult. Franciául. Mert magyarul már tudott.

Amikor a Rékai János doktorék második kislánya, Judit, megszületett, már Torontóban voltak. A két orvos fivér — dr. John sebész és dr. Paul belgyógyász —, ahogy őket ma a Central Hospitalban hívják, egy ötlet alapján megalakították a kórház sajátos alapintézményét. A Rékai fivérek ugyanis tapasztalták, hogy milyen nehéz dolog egy beteg embernek idegen nyelven beszélni az orvossal vagy az ápolónővel. Az ott élő magyarok . szívesen felkerestek egy olyan kórházat, ahol magyarul is megértik az orvosok, hogy nekik mi fáj, mi a bajuk. Az ötlet lényege a különféle nyelveken megírt kérdőív, amelyből mindenki azt választja, amelyet saját anyanyelvén szerkesztettek. Még az eszkimó is, aki esetleg semmilyen nyelven sem ír vagy olvas: az ő számára rajzos kérdőívet nyomattak.

A Central Hospital ma állami tulajdonban van, és a két Rékai továbbra is főorvosa. De van ott görög, hindi, indonéz, angol meg francia anyanyelvű doktor is. Van lengyel pszichológusnő, görög röntgenes, őskanadai főnövér, indus ápolónő és természetesen magyar orvos, kortörténet-nyilvántartó — meg könyvtáros, aki ugyancsak négy nyelven tud, holott nem is Kanadában tanulta, hanem Orosházán.

Amikor Rékai Katit 12 évvel ezelőtt megismertük, még csak kislányaival és egy hatalmas, fekete farkaskutyával járta Torontó és környéke múzeumait és más nevezetességeit. Időközben Julika és Judy megnőtt, egyetemet végzett, és férjhez ment. És Kati már az unokájának, Christophemak mondja a meséit. A nagy fekete farkaskutya, Mick, valóság volt, és valóság Cica is, a nagy iromba cirmos, amely hogyha nem is úszik át folyókat, de fürdeni csakugyan szeret. Igazolhatom Puppo személyazonosságát is, amelynek származása még izgalmasabb, mint ahogy Kati leírja: Puppo mocsári farkaskölyök, az indiánok találták, és Judy hozta a házhoz.

Hogyan lett ebből könyv? Hát Kati

megírta mindazt, amit kislányaival átélt és megismert.

A regényben három kutya — a macska társaságában — felfedezi Torontót. Megismerkedik a pattogatott kukorica árussal a múzeum előtt és Henry Moore szobraival. Az Ontario tóval, szigeteivel meg madárvilágával, és bizony a kórházakkal is, köztük természetesen a Central Hospitallal. A közeli ligettel és annak mókusaival. Egy újabb kötetben azóta már Ottawát is bejárta a kutya- és macskatársaság.

Amikor nyáron találkoztunk, már a televízió is tárgyalt a szerzővel, és arról is szó esett, hogy Kati esetleg Budapestre is elutaztatja ezt a társaságot. Ügy láttam, a kutyák és a cica szívesen ellátogatnának hozzánk.

Remélem, szólnak, ha megérkeznek.

Fedor Agnes

4