Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 5. szám
A Budapesti Csokoládégyárban MTI — Tóth Gyula felvétele A Debreceni Gördülőcsapágy Gyár egyik műhelye Geszti Anna felvétele A fejlett szocializmus építésének útján MUNKAHELYI DEMOKRÁCIÁNK JELENE Részt venni a munkahely vezetésében — vagy legalább is beleszólni... A fejlett ipari országok szervezett munkásainak ma már ez az egyik fő törekvésük. Tényleges megvalósulása azonban a társadalmi és tulajdonviszonyoktól függ. Nálunk, ahol a termelőeszközök állami, vagyis köztulajdonban vannak —, a munkahelyi demokrácia törvényes intézményrendszere különböző formákban valósítja meg a dolgozók részvételét, a vezetés különféle szintjein. S különösen az őket közvetlenül érintő kérdésekben. Szerződések és alternatívák A Budapesti Csokoládégyárban például az öt üzemrész kollektívája és kereskedelmi főosztálya külön-külön hat szerződést kötött egymással. Ennek az az érdekessége, hogy a korábbi tervutasításos gyakorlattal ellentétben — most az üzemi kollektívák előzetes vitájára bocsátják gazdasági feladataik rájuk jutó részét. És ennek alapján lehetővé vált, hogy megkötött szerződéseikben ne csak a kölcsönös vállalásaikat, hanem a teljesítésükhöz fűzött munkás-feltételeket is rögzítsék; vagyis azokat, amelyeket a gyárvezetésnek, illetve a velük együttműködő üzemrésznek kell teljesítenie. Az így kialakuló szerződéstervezeteket két menetben vitatják meg. Először: az igazgatóság az egyes üzemek gazdasági vezetőivel, brigádvezetőivel és a szakszervezeti bizalmiakkal; másodszor az érdekelt üzemrész munkásaival. Végül szavazással döntenek a kölcsönös vállalásokról, feltételekről. E kölcsönös függések és kötelezettségek eredményeként növekedett a termelés, a termelékenység és a munkások keresete, nyereségrészesedése is. Egy másik módszerrel a debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művek golyósüzemében ismerkedtem meg. Itt régi gond volt, hogy a termelés műszaki adottságai miatt órabérben dolgoztak. A gyárvezetés a munkásokkal együtt viszont a teljesítménybérezést kívánta. A munkaügyi osztály ezért kidolgozta a 'bérezés új formáját, három variációban; majd ezt a 130 fős üzem három műszakjának termelési tanácskozása elé terjesztették. Az A változat bizonyos műszaki normák bevezetését, a B változat a teljesített műveleti idők mérését ajánlotta, a C változat pedig a késztermék termelési értékétől tette függővé a bérezést. A munkaügyi és a szakszervezeti vezetők egy része a B változatot tartotta a legjobbnak. A döntést azonban a közösségre bízták. Nos, a munkások elvetették az A és a B változatot, mert csak egyes gépcsoportoknál lehetett volna alkalmazni, és sok adminisztrációval jár, illetve túl bonyolult. Annál inkább megszavazták a C változatot, mert ez a legegyszerűbb és a legösztönzőbb. Bevezetése óta csökkent az önköltségük, és 10 százalékkal nőtt a termelés meg a keresetük is. Ez a döntéshozatali módszer az adott lehetőségeken belül a dolgozókra bízza a választást, s így jól érzékelhetik, hogy a vezetési, termelési kérdéseket a részvételükkel döntik el. Bizalmiak — szélesebb jogkörrel Munkahelyi demokráciánk az egyes gyárak termelési sajátságaihoz igazodva még sok más módszert és formát alakított ki. De minthogy itt hosszabb távú fejlődési folyamatról van szó — érdemes arról az átfogó új országos intézkedésről is szólnunk, amely a magyar munkásmozgalom régi hagyományait eleveníti fel a mai viszonyokhoz igazodva. A munkanélküliség elől kivándorolt egykori magyar szervezett munkások még emlékeznek rá, hogy hajdan a szakszervezeti mozgalomban és érdekvédelemben milyen nagy szerepet játszott a bizalmi. Hazánk több százezer szakszervezeti bizalmijának — több, műit négymillió szervezett dolgozót képviselnek — szintén kialakult a sajátos érdekvédelmi szerepe. Éppen erre alapozva bővítették ki a bizalmiak és a bizalmi testületek hatáskörét. Kialakult a munkahelyi demokrácia új fóruma, amelynek szervezeti lényege az, hogy a vállalatok eddigi szakszervezeti tanácsai vagy bizottságai a bizalmiak és a főbizalmiak testületével együttes ülésen tárgyalják meg a dolgozók munkáját és életkörülményeit. Közös vita alapján kell tehát állást foglalniuk a bérfejlesztés, illetve a részesedési alap elosztásának főbb elveiről és arányairól; dönteniük a kollektív szerződésről, a vállalati szociális tervről, a jóléti és kulturális alapról, véleményezniük a középtávú és az éves tervek — és ezzel együtt — a vállalati gazdasági vezetés tevékenységét. A fórumok hatékony működése számos kérdésben megalapozottabbá teszi majd a gazdasági vezetés döntéseit. Mindenekelőtt azzal, hogy a dolgozókhoz legközelebb álló bizalmiak így közvetlenül is beleszólhatnak majd munkahelyük gazdasági és szakszervezeti vezetésébe. A köztulajdonosi részvétel előkészítése Nyilvánvaló azonban, hogy hamarosan ennél is tovább kell majd lépni. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia hosszú távú országos kutatási programjában kiemelt kutatási főirányként szerepel „A szocialista vállalati, szervezeti demokratizmus — és a dolgozók részvétele” című témakör. Minthogy e téma kutatási feladatai csak a társadalomtudományok és a gazdasági, szakszervezeti vezetés különféle elméleti és gyakorlati szakembereinek összefogásával oldhatók meg — e nagy munka irányítására Koordinációs Tanácsot hoztak létre a Közgazdaságtudományi Egyetemen dr. Szabó Kálmán akadémikus, tanszékvezető professzor elnökletével. A kutatások szervezését és vezetését a tanács titkársága végzi, élén dr. Herédi István szociológus, egyetemi docenssel. A témakör két éve folyó kutatásai kikristályosították azt az általános következtetést, hogy a munkások, alkalmazottak részvétele vállalatuk tevékenységének meghatározásában ezentúl már nem korlátozódhat a döntések előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében való részvételre. A továbblépés lehetőségeire az eddigi kutató munka során négy átfogó tanul-ÉS JÖVŐJE mány négy változatot fejt ki. Valamennyi szerző azzal indokolja javaslatát, hogy a szocialista társadalom állampolgára köz- és társtulajdonos. Köztulajdonosi jogait az állam népképviseleti testületéi által gyakorolja, társtulajdonosi státuszát pedig gazdasági szervezetében érvényesíti. Mégpedig oly módon, hogy különféle formákban és áttétellel részt vesz vállalata termelő és irányító tevékenységében. Mind a négy tanulmány abból indul ki, hogy a részvétel — tulajdonosi funkció. A kutatók tanulmányai Az első tanulmány megőrzi a részvétel jelenlegi mechanizmusát, de magasabb szintű kihasználási módjára tesz javaslatot. A részvételi jogok bővítése fokozatosan, átmeneti szabályozással valósulna meg. A második tanulmány azt javasolja, hogy alapvetően át kell alakítani az Igazgatói Tanácsot és a Felügyelő Bizottságot. Tagjainak felét paritásos alapon a vállalatot felügyelő felsőbb hatóság jelölné ki, másik felét a kollektívát képviselő szakszervezeti testület jelölné ki. Az Igazgató Tanács határozatai az igazgatóra nézve kötelezőek lennének. A kollektívák anyagi érdekeltsége is nőne a kockázatviselés alapján. Jó vagy rossz munkájuktól függne a vállalati gazdálkodás eredményessége és saját anyagi helyzetük. A harmadik tanulmány javaslatai szakítanak számos mai intézménnyel: az igazgató a dolgozói kollektíva párt- és szakszervezeti közreműködéssel kialakított Vállalati Tanácsa alá rendelt vezető, aki az adott gazdasági szervezet önirányításának eszköze és felelős a dolgozókat képviselő Vállalati Tanácsnak. Az igazgató a vállalatot felügyelő minisztérium és a Vállalati Tanács megegyezése alapján kerülne posztjára. Szükség esetén a felmentése is ugyanígy történne. Az állam természetesen továbbra is irányítaná a vállalatot, de nem az igazgatónak adott utasításokkal. A tanulmány egyik megoldásként azt a lehetőséget veti fel, hogy a minisztérium képviselője megfigyelőként részt venne a Vállalati Tanács legfontosabb ülésén és bizonyos esetekben vétójoga lenne. A munkás-önigazgatás lehetősége A negyedik tanulmány szerint a bizalmi és főbizalmi testület tagjai közül választanák meg a szakszervezetek két csúcstestületét: a Köztulajdonosok Tanácsát és az Érdekvédelmi Tanácsot. A köztulajdonosi testület a dolgozók társtulajdonosi képviselete lenne; az érdekvédelmi testület pedig a dolgozók munkavállalói, alkalmazotti érdekeinek képviselete. E két egymás mellé rendelt csúcsterület szűkebb belső vezető szerve egyúttal a Vállalat Szakszervezeti Tanácsát is alkotná, amely összehangolná e két tanács munkáját és ellátná az általános közös szakszervezeti feladatokat is. A Köztulajdonosok Tanácsa révén megvalósulhatna a magyar viszonyokhoz igazodó sajátos munkás-önigazgatás, munkásönkormányzat. A vezérigazgatót és az igazgatót a felettes minisztérium jelöltjei közül a Köztulajdonosok Tanácsa, illetve a főbizalmi testület választaná meg. Az egész igazgatóság és az általa irányított vállalati szakigazgatás a Köztulajdonosok Tanácsa végrehajtó szerveként működne. Ez a ‘ Tanács azonban csak az alapvető vállalati ügyek elvi kérdéseiben dönthetne — mégpedig az igazgatóság döntéstervezete alapján. A végrehajtás módja és minden operatív vezetési, döntési jog a vezérigazgató és a szakigazgatás hatáskörébe tartozna. A tanács élén a vezérigazgatóhoz hasonló képzettségű választott és függetlenített elnök állna. A Köztulajdonosok Tanácsa a bizalmi és főbizalmi testületnek tartozna beszámolási kötelezettséggel. A Köztulajdonosok Tanácsának és az Érdekvédelmi Tanácsnak gyáregységi szervei is lennének és a bizalmiakkal együtt érvényesítenék a kollektíva tulajdonosi jogait, érdekeit és munkavállalói kötelezettségeit — az eredményes közös gazdálkodás javára. Ezek az elképzelések a fejlődés egymást követő szakaszaira vonatkoznak. És valamennyi még csiszolásra szorul, sok részletkérdés tisztázásával együtt Ez a további kutatás és egyes modellek néhány üzemben való kikísérletezésének dolga. Íme, néhány mozzanat munkahelyi demokráciánk fejlődési folyamatának jelenéből és jövőjéből. Szenes Imre 7
