Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 5. szám
Friedrichs Gizella LOUISIANAI KEZDEMÉNYEZÉS II. Az Árpádhonnak elnevezett települést a XIX. század végén Ohióból érkezett három emigráns család alapította. A bretíkenridge-i fűrészmalomban dolgoztak .s a kiirtott terület földjéből alacsony áron, vagy munka ellenében telket vásároltak. A három családot azután mások is követték, s az 1910-es években már katolikus és református egyházközségek alakulták. A louisianaiak kezdetben nem nézték jó szemmel a szorgalmas magyarokat. Épülőfélben levő templomukat felgyújtották, kiközösítették őket, s talán ennek köszönhető, magyar csak magyarral házasodott, s magukra maradva, a magyar paraszt és tanyavilág életét folytatták. Fokozatosan híressé váltak a magyarok hétvégi táncai, a szabadban elfogyasztott ünnepi ebédek. A környező^megyékben is népszerűek lettek a jól fűszerezett ételek, a diós kifliért, kalácsért mérföldekről jöttek és jönnek ma is Albanyba az amerikaiak. A televízió filmet is készített a magyar konyhaművészetről. Bartus Sándor református lelkész erős, atyai kézzel fogta össze a falubelieket. Nyaranta napi két-három órában magyarra tanította a már itt született gyerekeket. Sokan felfigyeltek eredményes agrotechnikai munkásságára, és diplomás agronómusok is felkeresték őt, hogy tapasztalataiból merítsenek. Az angol, francia, olasz és magyar azonban csak a második világháborúban forrt eggyé. Akkor, egy zászló alatt harcolva kovácsolódott amerikaivá a sok nemzetiség. A háború után egyre csökkent a magyarul tanulók száma, mert az angol lett — azaz volt — a munkalehetőség, a paraszti sorból való felemelkedés leghatékonyabb eszköze. Bartus lelkész mégis gondozta gyülekezetében a magyar szellemet. 1965-ig minden vasárnap magyar nyelvű istentiszteletet is tartott. Nyugdíjba vonulása után, haláláig ápolta faluja meg az Óhaza hagyományait. 1977-ben hunyt el, öt nappal azután, hogy a magyar tanítás megindításához szükséges anyagi hozzájárulás megszavazásáról hírt kaptunk. Programunkhoz szervesen hozzátartozik a már diplomát szerzett fiatal tanítók kétnyelvű képzése. Nyolc féléves terv szerint dolgozunk a Délkelet Louisianai Állami Kétnyelvű Tanszéken belül. Nyelvtanulásra fordítjuk az első négy félévet, majd a magyarnak, mint második nyelvnek a módszertanával, nyelvelemzéssel és irodalommal egészítjük ki az előírt tantervet. Nagyon fontos, hogy sokoldalú és gazdag legyen az előadás-sorozat és a hallgatók felkészülése. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének meghívására 1978 nyarán hallgatóim teljes létszámban, huszonnégyen, részt vesznek majd a debreceni pedagógus továbbképző tanfolyamon, amelyet helyi egyetemünk elismer, és mint két félév elvégzett tananyagát érvényesíti. A tanfolyam keretén belül hallgatóim megismerkednek Magyarország föld- és néprajzával, történelmünk kiemelkedő eseményeivel és irodalmunkkal. Napi több órában nyelv- és beszédkészségüket fejlesztik, majd kirándulásokon vesznek részt, amelyeken múltunkkal és jelenünkkel ismerkednek. Ellátogatnak többek közt Sárospatakra, Széphalomra, Szegedre, Pécsre, a Balatonhoz és Budapestre. Áldozatot nem ismerve sokan és sokat dolgozunk úttörő programunk sikeréért. Még nem minden nehézséget győztünk le, de eddigi tapasztalatainkat szívesen megosztjuk minden érdeklődővel. Bár távoli országok állampolgárai vagyunk, nem szűntünk meg magyarnak lenni. Több befogadó ország kormánya törvényben biztosítja a nyelvi kisebbségek egyenjogúságát, ezért ma a kétnyelvű oktatás megszervezése a legjárhatóbb út. Tőlünk szülőktől, nyelvoktatóktól, magyaroktól függ, hogy élünk-e az adott lehetőségekkel. Friedrichs Gizella (USA) „HOGY SZABADDÁ TEHESSEM A VILÁGOT” Idézetek Kossuth Lajos írásaiból KOSSUTH LAJOS LEVELE MAKK JÓZSEFHEZ Nekem magamra s családomra nézve nincs semmi célom, semmi érdekem. Én még csak am bitiót sem ismerek. Engem még a dicsőség eszméje is inkább nyom, mintsem hogy vonzana. Ha sorsot választhatnék, azt választanám, hogy szabaddá tehessem a világot, de úgy. hogy magamat semmi tisztelet ne érjen, s sem nevemet, sem emlékezetemet fény avagy dicsőség ne környezze. Szeretnék lenni, mint a szerény viola, mely a levegőt illattal tölti be, de maga észrevétlenül hervad el. Fájdalom, ez így nem lehet. Ki hazájának s az emberiségnek akar élni, resignálni kell magát arra, hogy az emberek figyelmének égető sugarai alatt izzadjon s a taps dicsőségét is tűrje — mert ez pályájának fatalisticus attribútuma. Ezt ki nem kerülhetem, de nekem ez teher, nem jótétemény. Ennyire nem lévén semmi magáncélom, érdekem vagy hiúságom, óhajtom, hogy ezredes úr mind maga áthatva legyen a gondolattól, mind minden másokkal megértesse, hogy aki nekem hűséget fogad, magát, munkáját és tehetségét nekem felajánlja, az nem nekem szolgál, nem nekem ajánlotta fel magát, hanem az ügynek, melynek én is csak szolgája vagyok. Jól vagy rosszul, mindegy, de úgy állanak a körülmények, hogy az. általam lobogtatott zászló körül van remény legtöbb erőt összegyűjteni azon harcra, melyet vívni kell, hogy szegény elnyomott hazánk szabaddá s függetlenné s a világszabadság egyik szegletkövévé legyen. E körülményeket nem én választani. A viszonyokban nyilatkozó Isten ujja alakította azokat, nekem, mint minden becsületes embernek, nem szabad vonakodnom bármi nagy, nehéz és tövises kötelességet elvállalni, melyet Isten számomra kijelölt. Én hát vállalom hiúság, nagyravágyás, önérdek nélkül, s mindenkit, ki hasonló elvek által lelkesítve, hasonló meggyőződéstől vezetve azon zászlóhoz áll, melyet én tártök, hűségi kötelességbe veszem, nem magam iránt, hanem azon ügy iránt, melyet e zászló képvisel... (Kütahya, 1851. Részlet) A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS JELENTŐSÉGÉRŐL Magyar-, Horvát-, S2slavon-országok és Erdély földmívelő-népe, faj-, nyelv-, vallás-külömbség nélkül ma is szabad birtokos (free holder), mintegy két millió család, körülbelül tíz millió emberi lény élvezi a szabad földbirtok megbecsülhetetlen magánáldását, és élvezni fogja, a míg az a föld áll, s ő azon földet lakja; bármi viszontagság rejlik is a jövendő homályában, ez áldást tőle semmi önkény, semmi erőszak el nem veheti. Sőt azt is mondhatom, hogy e vívmányunk áldásai nem maradtak saját határainkra szorítva. Az általunk adott példa ellenállhatatlan ereje kihatott Csehországra, Galicziára s a határas osztrák tartományokra, s még azon emancipationális mozgalomra sem volt befolyás nélkül, mely Oroszországban kezdőfélben van. Ha a magyar szabadságharczot forradalomnak lehetne nevezni, azt mondanám, hogy nem egy győzelmes forradalomra utalhatnék, mely nem dicsekedhetik ily fontos maradandó eredménnyel, mint aminőt a mienk, bukásunk daczára, hátrahagyott. (Angliában tartott előadás, 1858. Részlet) A DUNAI SZÖVETSÉG TERVE Azon országok mindenkép sajátlagos viszonyai, melyek a Kárpátok és a Duna, a Fekete és az Adriai tenger közt feküsznek, nagyon megnehezítvén egy egységes állam alakulását, kívánatos, hogy az e tájakon elterülő régi történeti államok egymással szövetségre lépjenek, melyet „Dunai szövetséginek lehetne elnevezni. A közösen érdeklő tárgyakon kívül, miket a szövetségi hatóság intézne, minden állam törvényhozása, igazságszolgáltatása és közigazgatása teljesen független lenne. A lehető széles körű decentralisatio és az által, hogy minden községnek és tartománynak bő szabadság engedtetnék, a szövetség összes lakói akadálytalanul fejlődhetnének s minden egyes nép elfoglalhatná az emberiség nagy családjában őt illető helyét. ... A különböző nemzetiségek és vallásfelekezetek egymáshoz való viszonya a következő alapokon rendeztetnék, melyek már a magyar bizottságnak Turinban, 1860. szeptember 15-én közzétett emlékiratában is benfoglal tatnak. Nevezetesen: Minden község maga határoz hivatalos nyelve fölött. E nyelven fognak folyni szóbeli tanácskozásai; készülni jelentései és levelei a megyefőnökhöz, kérvényei a kormányhoz és a diétához. -Minden község maga szábja meg azt is, iskoláiban melyik legyen a tannyelv... Az ország lakói szabadon egyesülhetnek, nemzetiségük érdekében nagy nemzeti egyletekké (cansortii) szervezkedhetnek kényük-kedvük szerint, s tarthatnak kisebb-nagyobb gyűléseket és időhöz kötött értekezleteket vallási ügyeik elintézése végett. Egyszersmind választhatnak maguknak nemzetiségi főnököt, akit vojvodának, hospodárnak, vagy más effélének nevezhetnek... Az állam csupán egyet követel tőlük, azt, hogy határozataik és tetteik nyilvánosságra hozassanak. Egyébiránt Magyarországot illetően én is úgy mint (Tisza Kálmán úr indítványa folytán) az 1861 -ki országgyűlés rendíthetetlen elvemnek vallom, hogy az ország territoriális integritása s politikai egysége azon határ, melyet a nemzetiségi kérdések elintézésénél szentnek és sérthetetlennek kell tekinteni. Ezen -határon belül mindent a nemzetiségi igényeknek, mit csak az igazság követelhet, a méltányosság kívánhat, s testvér testvértől, honpolgár polgártársától igénybe vehet. (1862. Részlet) 1. A március 15-e reggelén Petöfiék kezdeményezésére kirobbanó diáktüntetés színhelye: a Pesti Egyetem főépülete — Leopold Zechmeyer acélmetszete Schwindt Károly rajza nyomán 2. Március 15. délutánján 15—16 ezer főnyi tömeg tüntet a pesti városháza előtt, kikényszerítve, hogy a városi tanács is csatlakozzék a tizenkét pontba foglalt követelésekhez, s liberális polgárokból, márciusi fiatalokból és ellenzéki nemesekből megalakítsa a pesti közbátorsági választmányt, a forradalom első hatalmi szervét — fametszet OSZTRÁK CSÁSZÁR ÉS MAGYAR KIRÁLY Mondják, hogy én a múltnak vagyok embere. Hát igaz, hogy a jelennek nem vagyok embere; az oltár, amelynél ez imádkozik (rosszul beszélek, nem imádkozik, hanem számolgat), nem az én oltárom. A jelen az idealismus rovatára írja az én aspiratiómat; én az Isten ujjának a történelem logikájában nyilatkozó törvénykönyvéből olvasom ezt; s azt az istent, mely e logika törvénykönyvét egy ezredév történelmében megírná, a magyarok istenének hívja a magyar nép szelleme, nem osztrák—magyar istennek, aki azon bálványok sorába tartozik, amelyekről meg vagyon írva a parancsolat, hogy ne legyenek te néked idegen isteneid én előttem. — Igen, én a múltnak vagyok embere; de az a múlt, amelynek embere vagyok, olyan múlt, amelynek jövendőnek kell lenni, ha a magyar nemzetnek m-ég van jövendője. S én számot vetve azon életerővel, mely a magyar nemzetet annyi balszerencse közt, annyi viszály után egy ezredéven át fenntartotta, hiszem, hogy még lehet jövendője, hiszem, hogy van, s hát azon múltnak is van, amelynek én embere vagyok. Mondják, hogy az a kegyelet, mely nevem említésénél a magyar nép szívében fel-fellobban, nem fér meg azzal, amit loyalitásnak neveznek. Loyalitás! mi annak értelme? hűség. Min-ek tartozik a nép hűséggel mindenék felett? hazájának. Adassák meg mindenkinek a tisztelet, a ragaszkodás, mely a haza iránti hűséggel összefér, de a hűséget a haza iránt más hűségnek alárendelni annyi, mint hűtelenné lenni a haza iránt. „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar.” Ez az a múlt, amelynek én embere vágyóik; ez az a múlt, amelynek emlékét feleleveníti a magyar népinél az én nevem; kegyelete nem nekem, a szerény munkásnak a haza iránti hűség múltjának mezején, kegyelete -kiirthatatlan nemzeti vágyaknak, kegyelete elveknek szól. Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek és annak a jövőnek neve; szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség. (1893. Részlet) 3. Az országgyűlés küldöttségének támogatására Bécsbe siető jurátusok hajója útnak indul Pozsonyból — Wilhelm Hahn litográfiája 4. A bécsiek ezrei az érkező István nádort és Kossuthot ünnepük — litográfia 5. Az országgyűlés március 15-én Bécsbe utazó küldöttsége kicsikarja az udvar ígéretét a Pozsonyban hozandó törvények királyi szentesítésére és független magyar kormány létesítésére Novotta Ferenc reprodukciói i
