Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-25 / 4. szám
» (RÉSZLET) Sokszoros ünnep van ma egy csepregi családban, a Rákóczi utca 35. szám alatti nagy családi házban. A família négy tagja egyszerre ünnepli születésnapját. Igen, ma háromévesek a négyesikVek: Kovács Adrien, Ildikó, Kati és Zsuzsa. (RÉSZLET) A Szolnoki Galéria jubileumi kiállításának fő helyén Koszta József igézőén szép festménye a Muskátlis kislány látható. Magas támlájú, fakaros székben ülő, nagyszemű, vöröshajú kislányt ábrázol, két kezében a címadó cserép muskátlival. Hosszú szoknyája, sötét kis mellénye, ujjas blúza árulkodik a korabeli szolnoki viseletről is. ... Néhány nappal ezelőtt szemtől szembe ülhettem a csodálatos Muskátlis kislány modelljével. Orosz Béláné született Murányi Teréz szép, vöröshajú kislány volt. Úgyis nevezték: Piroska. Nem csoda hát, ha Koszténak megakadt a szeme az értelmes arcú gyereken. .. még kisgyerek voltam, mikor egyszer jöttem a Zagyva-hídon keresztül. 0 jött velem szembe és megszólított: HAZAI SZOLNOK MEGYEI irpnn A MUSKÁTLIS KISLÁNY SZOLNOKON MTI fotók KÖRK Koszta József: Muskátlis kislány A kép egykori modellje — ma hová mész te kislány? Mondom, megyek haza. Azt mondja, olyan jó volna, ha eljönnél hozzám, oszt én lefestenélek téged. Mondtam, hogy nem megyek én! Hát, ugye féltem. Azt mondja, elmegyek hozzátok, hol laktok? El is jött, megkérte a szüléimét, hogy hát engedjék meg, elvigyen magával és lefessen. Oda is jártam hozzá naponta kéthárom órát a művésztelepre. Akkor csinálta ezt a képet.” .. Én már lehettem olyan 17—18 éves, amikor sétáltunk a Szapáry utcán, és benéztünk egy házba. Mondja a nővérem, te nézd, ott vagy! Ott van a muskátlis kislány. Ott volt a falon fölakasztva, a Szapáry utca 36-os házban.” Egri Mária A kép jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének egyik legszebb darabja. S itt, a szolnoki művésztelepen készült. Adrien, Ildikó, Kati, Zsuzsa vas népe HÁROMÉVESEK A CSEPREGI NÉGYESIKREK (RÉSZLET) Nem kell ahhoz ünnepnap, netán „országos” rendezvény, hogy a Pécsre látogató idegen kielégíthesse „kultúrszomját”, a dél-dunántúli város hétköznap is kínál elegendő látni- és hallanivalót. Pécs kulturális élete változatos, eleven. A város a képzőművészet bőkezű mecénása, irigyelhetően gazdag a választék: egy-két nap alatt be sem lehet járni Pécs valamennyi kiállítóhelyét. A modem képtárra és a török múzeumra már nem marad idő, ha a látogató alaposabban meg akar ismerkedni a Csontváry- és Vasarely-gyűjteménnyel, a Zsolnay-kerámiával, ahol rácsodálkozhat: Rippl-Rónai is dolgozott a gyárban (bizonyos Andrássy gróf megrendelésére készített szecessziós étkészletet). LÁTOGATÓBAN PÉCSI BALETTNÉL teljes mikroklímát kell teremteniük egy-egy baletten belül. Estjeikre lehetetlen jegyet kapni, saját közönségük van, táncdarabjaikat bérletes előadásban játsszák Pécsett, de — lévén, hogy ők az ország egyetlen „gördülést” is vállaló balettegyüttese — rendszeresen szerepelnek Kaposváron és Szekszárdon, Miskolcon, Budapesten, Kecskeméten. A kis létszámú társulat (36 táncos) évente száz előadást produkál, és rendszeresen vendégszerepeinek külföldön is. Fotóskollégámmal a nagyközség bölcsődéjében találtam a kislányokat: szoktatják őket új életükre. Egyelőre még a kedves, sok-sok szépre, jóra megtanító Mária asszony kíséretében járnak, akit államunk három évre melléjük állított édesanyjuk segítségére. Adrien, Ildikó, Kati és Zsuzsa gyönyörűen fejlődnek. Adrien a „vezéregyéniség”, mindent ő kezdeményez, s a többiek híven követik. Szép nagy babák, súlyuk 17 kiló körüli, magasságuk egy méter. Rendkívül elevenek, okosak, tanulékonyak. Kisebb náthán kívül mindössze bárányhimlőn estek át. Zsuzsika időközben szemüveget kapott. (Ez és a fülbevalók segítenek némiképp az idegeneknek megkülönböztetésükben.) Gagyi doktor most is havonta rendszeresen felkeresi őket Szombathelyről: őrködik egészségük felett. A nagyrészt társadalmi segítséggel épült kétszintes, korszerű családi házat jól „belakták” már Kovácsék. Persze a legtöbbet a gyerekszobát kell festeni és takarítani, mert az apróságok játék közben maradandó nyomokat hagynak a falon, a bútorokon, a játékokon. Még szerencse, hogy szeretik nézni a televíziót, szívesen rajzolnak, így addig is nyugton ülnek ... Ma 12 gyertya ég a kicsik négy születésnapi tortáján. A szűkebb családon kívül bizonyára sokan köszöntik a hároméves kislányokat. Mi is sok-sok boldog születésnapot kívánunk Adrinak, Ildinek, Katinak, Zsuzsinak! Szabó Teréz Tóth Dénes Jelenet a Verdi Requiemjéből készült balettból. Koreográfus: Eck Imre Pécs irodalmi életét a Jelenkorhoz tartozó írócsoport munkássága reprezentálja; a színpadi művészetet a mai magyar dráma egyik legerősebb színházi műhelye (ahol olyan írók a „háziszerzők”, mint Illyés Gyula és Hernádi Gyula), a Bóbita bábegyüttes és — a Pécsi Balett. Valaha Szegeden működött önálló társulat, ma a pécsi a vidék egyetlen balettegyüttese. 1960-ban alakult olyanképpen, hogy a Balettintézet egy teljes végzett évfolyama vidéki várost keresett, ahol segítenék őket elképzeléseikben. Pécs szívesen fogadta a táncművészeket. Az alapítók célja a honi táncművészet kiszélesítése volt olyan módon, hogy a klasszikus balett technikájából kiindulva új formanyelvet, következetes munkával saját „iskolát” teremtsenek. Törekvéseik természetesen nem csupán a kifejezőeszközökre vonatkoztak, hanem — mint azt Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgató-koreográfusa elmondta — tartalmi, műsorpolitikai szempontból is sajátosak: a társadalmi környezetből kiindulva, olyan aktuális táncművészetet akartak létrehozni, melynek középpontjában a ma élő ember áll, s ők vizuális és akusztikus eszközeikkel törekszenek megismerésére és megismertetésére. E szándék megvalósításához dinamikusan működő alkotóműhelyt kellett teremteniük, s hogy ez sikerült, jelzi repertoárjuk: az általuk bemutatott mintegy nyolcvan balett közül csaknem valamennyi ősbemutató. Stílusuknak talán legjellemzőbb vonása: gyakorlatilag nincs szólistájuk és tánckaruk, hanem táncos személyiségeik vannak, akik művészi karaktereket formálnak, s epizodisták, akiknek kevés eszközzel, rövid idő alatt erő-6 X.
