Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-25 / 4. szám
ID. GERENCSÉR FERENC » SÁRVÁRIAK BELGIUMBAN A szerző maga is sárvári, sőt egyike a hajdani vendégmunkásoknak. Ifjúkora élményeit és a mintegy kétezer Sárvár környéki magyar sorsát írja meg a Sárváriak Belgiumban című könyvében, amely a közelmúltban Jelent meg. Ebből közlünk néhány részletet. A selyem régi viselet; régen is, ma is a selyem fényű kelme a legszebb női öltözet. Nyilván az egyre nagyobb kereslet indította gróf Chardonnet francia vegyészt (a műselyem feltalálóját), hogy Közép- Európa — számára kedvező — gazdasági helyzetét kihasználva, az Osztrák—Magyar Monarchia területén. Sárváron alapítson selyemgyárat. A gyár 1904-ben felépült, és termékei hamarosan ismertté váltak a textilpiacokon. * Az első világháború után a nagy piac darabokra hullott és a vámkedvezmények is megszűntek ... Egy napon 1929-ben, még kora tavaszon, eljöttek a belga—francia gyárosok emberei megtárgyalni a sárvári munkaerő hasznosítását. (Ekkor kezdett elterjedni a munkaerő helybe szállításának gyakorlata.) A sárváriak és környékbeliek — legtöbben talán Gérce községből — vendégmunkásokká lettek a francia—belga műselyemgyárakban; elődei, előőrsei — hogy csak egy országot említsünk — a Franciaországban ma dolgozó kétmillió vendégmunkásnak. Tubize kicsike város Belgiumban. Nagyobb része dombokra épült, a gyár maga a dombok lábánál helyezkedik el. A lakosság vegyes, vallonok és flamandok, többségük kétlaki: földet művelnek és egyidejűleg valamelyik gyárban munkásként is dolgoznak. S a kisvárosban kicsiny sziget a magyar telep, hivatalosan a „Logement Hongrois”, azaz a Magyar Lakás. Barakkok, szobánként tíz-tizenkét vaságy. Egyik nap az ügyvivő egy ismeretlen úriemberrel jelent meg a telepen. A látogató egy gyári sportklub vezetője volt, és azért jött, hogy megmondja: az igazgatóság szívesen venné, ha a volt sárvári labdarúgókból megalakulna a magyar labdarúgó-csapat, amely hivatalos státuszt kapna a gyári egyesületben, és teljes anyagi, erkölcsi támogatást. A csapat a második meccsén már legyőzte a belgákat. A labdarúgók sikerei egy időre elvonták a figyelmet a gondokról, a magyar kolónia belső bajairól, a perlekedésekről. A tubize-i magyar telepen két férfi jelent meg, mint kiderült a kint élő, haladó szellemű magyarok küldöttei. S ettől a naptól kezdve rendszeresen érkezett a telepre a baloldali magyarok lapja, az Itt az trás. Ez a magyar nyelvű lap rendszeresen beszámolt a hazai helyzetről, állandóan tudósított a Belgiumban és Franciaországban élő magyarok életkörülményeiről, s nem egyszer terjedelmes riportokban adott helyzetképet egy-egy magyarlakta településről. Egyik számában egész oldalas riport jelent meg a tubize-i magyar telepekről „Közállapotok egy belgiumi magyar telepen” címmel. * Az utolsó időkben (1930—31-től) sokszor volt szóbeszéd tárgya, hogy a „szárazon maradt szigetet” mikor önti el a mindent letaroló válság áradata. Voltaképpen 1932-ben öltöttek nagyobb arányokat az elbocsátások. Ez már a magyarok sorait is megtépázta, főleg, mikor a belgák egyre jobban tiltakoztak, hogy őket elbocsátják, a magyarokat pedig nem. Űjabb és újabb csoportok indultak haza, vagy vágtak' neki a nagyvilágnak — munkát keresve. * Franciországban és Belgiumban, mint kicsinyke szigetek, ma is léteznek azok a magyarlakta települések, amelyek a sárvári elszármazottak otthonai, sőt Dél-Franciaországban még a Sárvár melletti gérceiek is külön nagycsaládként élnek a saját „szigetükön”. Emberöltőnyi múlt el az útrakeléstől. S mégis, a szülőföld éppen úgy él a kintmaradottak lelkében, mint az első hónapokban, években. Ki-ki tehetsége szerint időnként útrakel saját autóján vagy vonaton, repülőgépen, hogy meglássa a régi hazát, még akkor is, ha ez a haza régen nagyon mostoha volt a — ma már idős — gyermekeihez. LOUISIANAI KEZDEMÉNYEZÉS I. Az Egyesült Államokban kudarcot vallott az a régi elképzelés, hogy a világ minden részéről bevándorolt emberekből egy nyelvű, azaz angol nyelvű polgárokat formáljon az oktatás, de tanúi vagyunk egy új irányzatnak: a kétnyelvűség, a kétkultúrájuság elterjedésének. A kínai származású Lau beperelte szülővárosát San Franciscót, mert nem élhetett az amerikai alkotmányban biztosított jogával: gyermekei nem részesülhettek kötelező állami oktatásban, mert nem tudtak angolul. Lau panasza szerint az alkotmány nem írja elő, hogy a kötelező oktatás angol nyelven történjék. Az Egyesült Államok Szövetségi Bírósága 1968-ban törvénybe foglalta ezt az álláspontot, majd a kongresszust anyagi támogatás megszavazására is felhatalmazta. Következésképpen a nem angol anyanyelvű és nem angolszász kultúrájú gyerekek anyanyelvükön sajátíthatják el az angolt, mint második nyelvet, és a helyi oktatásügyi szervek által előírt minden tantárgyat. Az elemi és középiskolai oktatási törvény VII. cikkelye alapján megkezdődhetett a kétnyelvű oktatás. Louisiana államban 1970 óta folyik magyar—francia nyelvoktatás. Ezt az a törvény teszi lehetővé, amelyet 1968-ban fogadott el a lousianai képviselőház. 1972-ben spanyol—angol, 1976-ban olasz—angol, majd 1977-ben magyar—angol kétnyelvű program megvalósításához járult hozzá a Szövetségi Kormány. A louisianai magyar település tánccsoportjának egyik sikeres szereplése felhívta a hivatalos szervek figyelmét a kultúrájukhoz oly erősen ragaszkodó magyarokra. E cikk írója pedig, aki francia tanárként dolgozott Baton Rouge-ban, meggyőzte a louisianai oktatásügyi minisztérium kétnyelvű osztályának igazgatóját arról, hogy lehet és szükséges tanítani a magyar nyelvet. Néhány nap állt csupán rendelkezésünkre, hogy összeállítsuk a pénzügyi tervezetet. Először is meg kellett tudnunk, hogy hány százalékban élnek — azaz tanulnak — magyar származású gyerekek Albanyban. A kérdőívet egy hétfői napon osztottuk ki, keddre kértük, hogy hozzák vissza a gyerekek. Elkészítettük a felmérést, és kiderült, hogy az említett iskola 27 százaléka magyar származású, s szüleik igénylik a magyartanítást. Erre nem lehetett egy teljes programot alapozni, be kellett vonnunk még két iskolát, ahol a francia származású gyerekek aránya meghaladta az 57 százalékot. Létrejött az Egyesült Államok első és egyetlen háromnyelvű oktatási programja. Szerdától szombatig az előkészítők és az első osztályosok angol—francia— magyar nyelvű tantervén dolgoztam. A tervezet beadásának határideje szombat éjfél volt Este hétkor szállt fel New Orleansból a repülőgép, és az állami futár aktatáskájában ott volt az angol—francia—magyar oktatás tervezete. Ez 1977 januárjában történt. Április végén tudtuk meg, hogy tervezetünket elfogadták, bár hivatalosan csak július elsején értesültünk a részleteikről. Természetesen nemcsak tanítandó gyerekekre van szükség, hanem tanítani tudó, képzett pedagógusokra is. Minden nyelvterületen érezhető a pedagógushiány, s pótlásul már 1970 óta francia anyanyelvű tanítókkal (összesen 290-nel) látják el az iskolákat. Ez évben — hathetes késéssel ugyan, de két magyar nyelvoktatóval is gyarapodott a külföldi tanítók száma, akik az 5 és 6 éveseket osztályonként, napi két órában tanítják, elsősorban magyar nyelvre, számtanra, környezetismeretre és természettudományra, valamint zenére, testnevelésre és művészetre. Két előkészítő és három első osztályban folyik a kétnyelvű oktatás, és be kell bizonyítanunk, hogy programunk nem idegen nyelvű csupán, hanem a kétnyelvű oktatás a tanulókat az angol nyelvű kultúra magasabb színvonalú elsajátításához is hathatósan hozzásegíti. A felméréshez központilag előírt teszteket használunk. Louisiana déli állam. Az egy főre eső jövedelem itt a legalacsonyabb, s ugyanezt mondhatjuk el az iskolaköteles fiatalok műveltségi szintjéről is. Különösen az ilyen elszigetelt falvak földműveléssel és alkalmi munkával foglalkozó lakói közt nagyszámú a hiányos iskolai végzettség, a korai kimaradás, amely eleve kizárja a jobban fizető munkakörök betöltését. Télen az albany-i iskola tanulóinak 60 százaléka ingyenes reggelire és ebédre szorul, mert a szülők keresete minimális. Reméljük, hogy a kétnyelvűség lehetővé teszi majd a továbbtanulást és a kvalifikáltabb munakkörök betöltését. Programunkról már két ízben készített filmet a tévé, és négy adásban mutatták be a déli megyékben. A hammondi rádióállomás 15 perces interjúban ismertette a magyartanítás lényegét, és heti öt perces adással járult hozzá a magyar nyelv és kultúra ápolásához. Friedrichs Gizella (USA) (Folytatjuk) SZENES ÁRPÁD Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria adott otthont Szenes Árpád Franciaországban élő festőművész kiállításának. Szenes Árpád 1897. május 6-án született Budapesten, itt végezte középiskolai tanulmányait. 1918-ban Rippl Rónai szabadiskoláját látogatta, de vonzotta a Ma köre is, s rajongott Bartók Béla és Kodály zenéjéért. (Művei 1922-ben szerepeltek először az Ernst Múzeumban. 1924-ben Párizsba került, amely a háborús évektől eltekintve otthona lett. Baráti köréhez tartozott Páséin, Giacometti, Colder, Lipschitz, a költő Pierre Gueguen és a filmművész Pierre Granville. A harmincas évek elején Szenes Árpád kapcsolatba került a szürrealistákkal, különösen Miróval és Emsttel, művészete ezidőben a szürrealizmus problémaköréhez kapcsolódott. 1940- ben a háború miatt elhagyta Franciaországot, Brazíliában telepedett le, s ott élt 1947-ig. Ott kezdte pedagógiai tevékenységét, fiatal brazil festők csoportosultak köréje. Franciaországba viszszatérve közel egy évtizedig tanított, de később egyre intenzívebbé és sajátosabb formanyelvűvé váló művészete minden idejét lekötötte. Az ötvenes évektől kezdve Szenes Árpád egyre ismertebb lett, a francia állam több ízben vásárolt képeiből, cikkek, tanulmányok elemezték művészetét, számos múzeum állította ki festményeit. — d — ◄ A kiállításon Gny Weelen francia művészettörténész, Pogány ö. Gábor főigazgató és Németh Lajos művészettörténész mondott megnyitóbeszédet ► Illyés Gyula és lánya a kiállításon (Novotta Ferenc felvételei)
