Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-30 / 26. szám
Diaszpóra, Az emberiség a huszadik század második felében került abba a helyzetbe, hogy világháború esetén az egész civilizációt mindenestül elpusztíthatja. A béke ilyen körülmények között nemcsak a civilizáció haladásának és virágzásának egyedül lehetséges formája, hanem az emberiség fennmaradásának is előfeltétele. A béke megőrzésének és a háború elhárításának különböző formái lehetségesek. Ezek közül e helyen most csak a „hideg békét” és a nemzetközi kooperációt említjük meg ellentétpárként. A fegyverkezési verseny, a kölcsönös elrettentés egyensúlya, a fegyverkereskedelem erősödése és a kis háborúk elburjánzása arra vall, hogy még a „hideg béke” korában élünk. Másfelől azonban korunk nemzetközi polikai és gazdasági viszonyai számos új tényezővel gazdagodtak és e tényezők egyre jobban hatnak a nemzeti államok politikai és gazdasági helyzetére. Az új tényezők közül jelenleg a gazdaságiak a legerőteljesebbek, mert ezek megoldásától függ, hogy az ezredfordulón képesek leszünk-e eltartani az időközben hatmilliárdra szaporodó emberiséget. A kialakult nemzetközi politikai viszonyok nincsenek összhangban azokkal a kooperációs követelményekkel, amelyeket az új nemzetközi gazdasági változások feltételeznek. Ezért kell napjainkban a politikai erőfeszítéseket és harcot a lefegyverzés kérdéseire összpontosítani, mert az emberiséget és a civilizációt nemcsak az atomháború fenyegeti, hanem az elmúlt évtizedek során kialakult természeti-gazdasági viszonyok is, ha azokat néhány évtizeden belül nem tudjuk megfelelően átalakítani. Korunkban a béke struktúrájának az együttműködésre és a kooperációra kell felépülnie, mert csak így lehet fenntartanunk a fejlődést és megmentenünk az emberiség jövőjét. És hol van a diaszpóra helye a nemzeti és a nemzetközi méretű küzdelemben, amelynek célja, olyan nemzetközi kooperáció, amely megmenti a civilizációt és a jövőt? A diaszpóráknak — más közösségekhez hasonlóan — a kérdés megválaszolása során saját érdekrendszerükből kell kiindulniuk. A diaszpóra érdekrendszere erősen összetett, mivel saját érdekein kívül figyelembe kell vennie a befogadó ország, az anyaország és az emberiség érdekeit. A korszerű kooperáció világában a diaszpórának különleges feladatai vannak és lesznek, hiszen a népek és nemzetek között a szellemi-gazdasági hidak megépítésére éppen ez a réteg a leganyaország hivatottabb. A diaszpóra tagjai két kultúrát ismernek, két hagyományt és magatartásformát őriznek, két nyelvet beszélnek; azaz a közvetítéshez jobb feltételeik vannak, mint bárki másnak. Korszerű nemzetközi kooperáció esetén nemcsak a múlt, a klasszikus örökségek kölcsönös közvetítéséről van szó, hanem az új szellemi áramlatok és törekvések megismertétéséről is. Hiszen a modern kapcsolati formák megalapozása során a jelen társadalmának szellemi irányzatai és mozgásai a legdöntőbbek és éppen ezért nem hiányozhatnak az együttműködés platformjairól. A közvetítés és a szellemi 'nídverés azonban nemcsak a kulturális és tudományos értékek révén valósul meg. A gazdasági fejlődésnek — egyetemes követelményei és normái ellenére — is vannak jellegzetes, nemzeti vonásai, amelyek közvetítésre szorulnak. Sőt, közvetítésre szorulnak — bizonyos értelemben — az eltérő természeti-földrajzi viszonyokból, valamint a különböző fejlettségi színvonalakból eredő szerkezeti különbségek is. És szerepet játszanak a gazdasági fejlődésben a civilizációs örökség különbségei és a mai társadalom gazdaságon kívüli normái is. A gazdaságban betölthető, illetve betöltésre váró szerep különleges súlyát éppen az a körülmény adja meg, hogy az alapvető világproblémák ma gazdasági jellegűek és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülése a nemzeti gazdaságok fejlődésének és felvirágzásának egyik előfeltétele. Éppen ezért üdvözöltük a külföldön élő neves magyar gazdasági szakemberek és a magyar gazdaság képviselői között létrejött érintkezést. Kooperatív nemzetközi légkör kialakulása esetén az ilyen jellegű közvetítői tevékenységet mindkét, vagy esetleg több állam szívesen látja, értékeli és támogatja, hiszen érdekei ezt kívánják. A nemzetek közötti gyanakvás és feszültség légkörében ugyanis elzárkózás, sematikus gondolkodásmód és gyanakvás keletkezik. Ebben a légkörben a diaszpórának azt kell igazolnia, hogy magáévá tette a befogadó ország értékrendjét és gondolkodásmódját és ellenségesnek tartja az ettől eltérő normákat. Igazolni tehát azt kell, hogy a diaszpóra tagjai legalább, olyan jó, vagy éppen jobb hívei és követői a befogadó nemzet felfogásának és értékrendszerének, mint a régebbi, a tősgyökeres állampolgárok. emberiség A diaszpórák jelentős részében (különösen a kivándorlás útján keletkezett közösségekben) politikai emigránsok is vannak. Vajon a politikai emigrációnak érdeke-e a nemzetközi együttműködés, ha a helyzet megváltozását csak erőszakos politikai fordulattól remélheti? A világ, a nemzetközi viszonyok és az emberiség érdekeinek megváltozása az emigrációt is mozgásra kényszeríti. A „mozgáskényszer” elfogadása azonban különböző utakon mehet végbe. A politikai emigráció közeledhet az új helyzethez és ebben az esetben felül kell vizsgálni magatartását a „befagyott konfliktushoz” viszonyítva. „Befagyott konfliktusnak” a politikai viszonyoknak és a szóban forgó személyek magatartásának azt a sajátos kombinációját értjük, amely az emigrációhoz vezetett. A „befagyott konfliktus” mögött álló nemzetközi és nemzeti viszonyok többé már nincsenek; hiszen a politikai-társadalmi és gazdasági fejlődés eredőjeként a nemzetközi és a belső viszonyok megváltoztak, s az elmúlt két évtized lényegesen átalakította a világról alkotott felfogásunkat. Ilyen körülmények között a politikai emigráció az emberiség létéredekeiből kiindulva, szintén felülvizsgálhatja magatartását. Persze egy részük igyekszik azokat a politikai erőcsoportosulásokat megtalálni, amelyek érdekeltek gondolkodásmódjának és közvetlen érdekeinek megfelelő „befagyott konfliktus” fenntartásában, vagy éppen elmérgesítésében. Ilyen mentalitású emigránsokkal természetesen nem lehet a béke platformján együttműködni, hiszen azok szinte „rögeszmeszerűen” követik a „befagyott konfliktusból” eredő politikai logikát. Nagy változásokat éltünk át, de ezeket még nagyobbak és még kedvezőbbek követik, s ezeknek egyik legdöntőbb követelménye az, hogy a háború és „hideg béke” koncepcióján túllépve, tanuljunk meg együttműködni ebben a nagyon érzékeny és veszélyes világban. A kooperáció és az együttműködés — politikai meggyőződéstől függetlenül — minden józan és jóakaratú ember érdeke. A diaszpóráknak pedig különleges érdeke, hiszen egy kooperatív világban a nemzetek, rendszerek és civilizációk közötti kapcsolatok fontos tartópillérei. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKE 3
