Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-16 / 25. szám
CSOÓRI SÁNDOR Szervátiusz Jenő: Két szobrász (Tiszafa, 1935.) A MEGEVETTEK KIRÁLYA Szervátiusz Tibor ezt a szobrát nem mintázta, nem faragta, hanem építette. Mint ahogy hidat, székesegyházat, Eiffel-tornyot s mindenség-zörejeket kihallgató műszereket épít az ember. Műtermében három esztendőn át a menynyezetről csigák és láncok lógtak lefelé, s hegesztőpisztoly kékes és erőszakos lángja lobbant föl időről időre, hogy az összezsugorított teret ennek az új Dózsa-szobornak a léte töltse ki . . . rül a torzónak látszó, de a század szobrászatában is jelentős művet, talán így nevezi el magában: az elégetett Dózsa. Az elszenesedett Dózsa. A csontig lefosztott húsú Dózsa. A megevettek királya. S mikor már azt hihetné, hogy közel férkőzött a szoborhoz, hogy érti, hogy már el is raktározta legkülönösebb képzetei közé — a mű ekkor kezd váratlanul megéledni. Hatalmát ekkor mutatja meg igazán. A szinte naturalistának tekinthető formái: az ágyékcsontok, a térdkalácsok, a szemüregek, a vállgödrök, a csigolyatüskék követhető alakváltozás közben mondanak le saját és egyszeri jelentésükről. A rögeszmés tárgyiasságnak ezen a fokán önmaguk fölé lendülnek, fölizzanak. Gyere, tapints meg — mondja a pusztulás fölé lelógó lábcsonk. Gyere, nézz belém — mondja a világtalan száj. Gyere, mert úgyis idevalósi vagy sötétségem és keménységem alá — mondja az állkapocs. Költözz belém — mondja a körülkerített koponya, a mellkas, az egész teremtmény ... (Részlet) . . . Aki először járja kö-Szervátiusz Tibor: Dózsa György kivégzése (Hegesztett vörösréz és vas. 1968—1972.) NAGY LÁSZLÓ A két szobrászt, a két Szervátiuszt: Jenőt és Tibort, apát és fiát legendák veszik körül. De a legendák mögött nincsen semmi rendkívüli. Egyszerű, teljes életet élnek ők a kolozsvári Hója mellett, a Borjúmálon, a Feleki-tetővel és a Házsongárdi temetővel átellenben. Egyetértésben élnek a természettel, szüntelen alkotói tevékenységben, az egyetemes kultúrát befogadó igénnyel, nyílt szívvel, tárt kapuval a jó szándékkal érkező előtt. Életüket, környezetüket együtt építették, de más Szervátiusz Jenő és más Szervátiusz Tibor művészete. Mindketten kitartóan alakították saját világukat. És az apa erős egyéniségének közelében ez a fiúnak nem volt könnyű, nem is máról holnapra valósult meg... Szervátiusz Tibor 1930. július 26-án született Kolozsvárott, a Pillangótelepen. Már diákkorában apja mellett dolgozott... járták együtt a havasokat, a falvakat, városokat... Ha elfáradt, cipelte hátán az apja, mesélt a nagyobb világról, párizsi éveiről, és megtanította szeretni rétek illatát és patakok tisztaságát, a kétkezi munkát, az egyszerű embereket, az igaz szót, a népdalt, furulyát, dudát... (Részlet KOCZOGH ÁKOS: Szervátiusz Tibor című tanulmányából) összeállításunk a Művészet című folyóirat 1978. augusztusi száma és a Corvina kiadásában megjelent „Szervátiusz Tibor” című kötet alapján készült. ADY ENDRE ANDEZITBŐL Szervátiusz Tibornak Ady Endre kőben hallgat, nem dalol, nem levelez, másodszor nem nyújt kezet, ha a hajdani parola is legyalázva ég, ha igéje akár a nemzetközi gyors kisiklatva e naplementében. De izzik fekete arca, a hő és hűség tornácán a láztól csupa virág. Vitézi isten, a legkeményebb kőből bűvölve figyel, míg meg nem lágyul, míg szóba nem áll velünk a végzet. Szervátiusz Tibor: Ady (Andezit, 1969.) Gábor Viktor reprodukciói 9
