Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-16 / 25. szám
Utazás Skandináviában III. SVÉD VAROSOK: ESKILSTUNA, MALMÖ Vendéglátóm Eskilstunában: Földi József rádióműszerész-kisiparos. Felesége is magyar — egy mérőműszergyárban részidős csomagoló — a lányuk is jól beszél magyarul. Földi honfitárs régi sportember, a Komjádi-féle vízipoló „aranycsapat” idején volt otthon ifjúsági, majd utánpótlásválogatott. Svédországban való letelepedése első évtizedében edzője és játékosa volt a svéd bajnokegyüttesnek és Európa-Kupa selejtezőt is vívtak a Szolnok vízilabda csapata ellen. (A beszélgetéshez két vendég is érkezett: az itteni Volvo gyár egyik mérnöke és egy szerszámmarós; azelőtt állattenyésztő egy nagybirtokon.) A beszélgetés nem szabályszerű „nyilatkozatokból” állt, minden megállapítás „közös munka” eredménye, ezért széjjelválaszthatatlan a „szerzők” szerint. A KÖZEG MAGYAR SZEMMEL — A labda itt is gömbölyű, de nehezebb vele játszani. Aki érvényesülni akar, jobban kell tudnia a mesterséget és többet kell teljesítenie, mint a boldog, itt született embereknek. A svédek tempósabbak, a hideg északon nehezebb a mozgás. A gondolkodásmód is lassúbb, a temperamentum is csendesebb. De aki azt hitte, cikázik egyet-kettőt és máris együtt a millió, mind rosszul járt a végén. Itt csak a kitartás segít, örülni kell minden kis előrelépésnek. Megtanultuk megbecsülni ezt az országot, ezt a népet, amely hasznos szokásokra nevelt, és nem csak befogadott, de elfogadott minket. A svédek egyik fontos tulajdonsága a nagyvonalú tapintat. Megmaradhat az ember magyarnak, csak alkalmazkodjon a mindennapi szokásokhoz. Sőt, nem is tetszik, ha valaki pápább akar lenni a pápánál, svédebbnek akar látszani, mint a tősgyökeres svédek. Kiderült az is, hogy a hűség Svédországhoz és a magyarnak maradás nem kerülhet összeütközésbe. (Leszámítva azt a ritka konfliktust, amikor például a svéd válogatott a magyarokkal játszik. Ilyenkor örülünk, ha a magyarok győznek és fáj, ha a svédek kikapnak vagy fordítva.) Minden évben hazajárunk, jó otthon a barátokkal, rokonokkal, ötvenéves kor körül kopik az egészség, néha arra gondolunk, nyugdíj után jó lenne évente pár hónapot otthon maradni Magyarországon. Mindehhez Földi József hozzáteszi: — Tudomásul vették, hogy otthon, a lakásban: magyarok vagyunk. A lányom hamar megértette, hogy két nyelv nagy előny. Azt mondtam neki: „ingyen kapsz egy nyelvet a magyarral, vigyázz rá.” Most már azt is tudom, hogy a gyerekek magyarságának is köszönhető a családi összhang, hogy kölcsönösen megbecsülik egymást a lemenők és felmenők”. MAGYARORSZÁG EGY SVÉD-MAGYAR LÁNY SZEMÉVEL Földi Elizabethtel .arról beszélgetünk, milyennek látja a mai Magyarországot. — Ami tetszik: a vendéglátás, az emberek kedvessége, közvetlensége. Szép a magyar zene. Ami nem tetszik: túl nehezek az ételek, nem elég tiszták a városok, az utcák. Elizabeth öntudatos, modern fiatal, van összehasonlítási alapja. Figyelő szemmel néz körül, „itthon és otthon” és tud tárgyilagosan ítélni. — Svédországban nagyon jó a nyelvoktatás, a számtantanítás már gyengébb. Itt a diákokat nem nagyon érdekli az irodalom, a politika, annál inkább a technika, a gyakorlati tárgyak. A fiúk is megtanulnak főzni, varrni egy kicsit. Magyarországon más a helyzet: a költészet nagyon gazdag és a fiataloknak az egész világ gondja fáj. Ahogy otthoni családunk fiataljainál látom, a nyelveket bizony gyengén tanítják. Van persze, ami egyforma itt és ott. Például a családi kört Magyarországon is családi félkörré változtatta a televízió. Egyébként Svédországban hamarabb önállósulnak a fiatalok, mint otthon, ahol szorosabb a családi élet. Magyarországon szigorúbban veszik a kötelezettséget. hogy dolgozni kell mindenkinek, és ritkább az, amit pedig vicces bemondásként Magyarországon hallottam: „amíg két egészséges szülőm van, minek dolgozzam.” Ugyanakkor akik dolgoznak, azoknak itt sokat és nagyon szorgalmasan kell hajtani, mert ellenkező esetben hamar kirakják őket. Magyarországon sokkal kényelmesebbek a munkában az emberek. MALMÖ Csak egy napot tölthettem a városban, csendes pihenőnapot, rohanás közben. Egy svédországi magyar családdal — dr. Zsóka Lajosékkal voltam vasárnapi kiránduláson a vikendházukban. Sok mindenről beszélgettünk, ezekből a témákból következzen két történet. A házaspár Olaszországba tartott, autóval, Svájcon át. Karácsony előtt volt, hideg, nagy hó. A divatos fürdőhelyen vesztegeltek, mert valami baj volt a kocsival és a viszonylag egyszerű javításhoz alkatrész kellett. Szombat délután azonban zárva voltak az üzletek. Szomorúan vették tudomásul, hogy rostokolhatnak hétfő reggelig, elcsúszik a program, tetemes a költségtöbblet. Az utcán egy autós télapóval találkoztak, gyermekek tömegével körülvéve: egy játékáruház reklámembere volt. A feleség magyarul mondta a férjének: „igazán csodát tehetne a télapó, egész évben jók voltunk.” Mire a télapó megszólalt magyarul: ,.ha jók voltatok, segítek rajtatok gyerekek, mert a télapó, aki maga is derék magyar ember, nem feledkezik meg honfitársairól. Mit kívántok, magyar gyerekek?” És meghallgatván bajos helyzetüket, nem virgácsot kaptak, hanem előteremtette a kért alkatrészt, ők pedig átadták a télapó jókívánságait magyar szomszédjuknak, aki persze történetesen a télapó rokona volt. KICSI A VILÁG Zsókáné, Tihanyi Kati eredeti foglalkozása közgazdász. A pedagógusokról kerítettünk szót. Ezt mondta: — Nem lehet csak a tárgyat oktatni, a diák személyiségét is formálni kell. Ehhez valamilyen belső sugárzás szükséges, amely szeretetből táplálkozik és abból, hogy a tanárt mélységesen érdekli a tanítvány, törődik azzal a folyamattal, amelynek végeredménye a tudás és a jellem. Az ilyen pedagógusnak van tekintélye. Mondok egy példát. Közgazdasági technikumba jártam Pesten és egyszer egy ünnepélyt tartottunk a Corvin moziban. Ahogy ez lenni szokott, ha 900 diák betódul egy nagy terembe és lassan elhelyezkedik, óriási volt a hangzavar, mindenki beszélt, igyekezett túlkiabálni a másikat. És ekkor egy tanárnő, kicsi, vékony asszony felment a színpadra és végighordozta tekintetét a zsivalygó diákseregen. Nem szólt egy szót sem és két perc múlva olyan csend volt, hogy a légy zümmögését is meglehetett volna hallani. Megkérdeztem, melyik iskolába járt. Mondta az iskola nevét. És mi a neve a tanárnőnek? Megmondta, és érdeklődésemre kíváncsi lett. — Ismeri talán a tanárnőt? — Egy kicsit; a feleségem. Szántó Miklós A lelkész-csereprogram hasznos és eredményes BESZÉLGETÉS DR. HARASZTI SÁNDORRAL Dr. Haraszti Sándor főorvossal, az amerikai baptista egyház egyik vezetőjével, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége egyik amerikai tagjával beszélgetett a Magyar Hírek munkatársa a lelkész-csereprogramról, Billy Graham magyarországi látogatásáról, az anyanyelvi mozgalom helyzetéről. Milyenek a lelkész-csereprogram tapasztalatai? — A lelkész-csereprogram hasznosnak bizonyult és eredményesen folytatódik. Torontóból öt évi szolgálat után tért haza Viczián János lelkipásztor. (Rákospalotán folytatja a lelki gondozást.) Gerő Sándor — aki Budapesten, a József utcai gyülekezet lelkésze és évekig a baptista szeminárium tanára volt — vette át Viczián János helyét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jól beilleszkedik a torontói magyarság életébe. Felelős munkát végez: van például egy nyári tábor templommal, vikendházzal, konyhával. Ez a nyári baptista tábor adott otthont júliusi konferenciánknak, amelyen 250—300 testvérünk vett részt Kanada különböző vidékeiről. A gyerekek számára külön kéthetes táborozást tartottak, amelynek programján nyelvtanulás, éneklés is szerepelt. Templomunkban magyar nyelvű az istentisztelet. A lelkész leánya, Dorottya a zenei foglalkozásokat vezeti. — Kipling városában, az amerikai Saskatchewan tartományban — szeptember óta — Oláh Lajos, volt debreceni lelkipásztor dolgozik. Detroitban a lelkigondozást, Herneczky András végzi, aki Szokolyán volt lelkipásztor. A gyülekezet fellendülésére jellemző, hogy új templomot vásároltak, 72 ezer dollárért. A jól felszerelt épületben konyha és egyesületi helyiségek is vannak. Az a tapasztalatunk, hogy mind azok a gyülekezetek feléledtek, amelyek magyar lelkészt kaptak. Az Amerikai Baptista Egyház 1977- ben Detroitban tartotta országos közgyűlését, amely engem bízott meg a lelkipásztorcsere koordinálásával. Ezt a cserét mindaddig folytatjuk, amíg van magyar gyülekezet, amely Magyarországról kér lelki gondozót. A közgyűlés elismeréssel adózott az eddigi munkának, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt esztendőkben tartott közgyűléseknek a fontos bizottságokba rendszeresen megválasztották a meghívott lelkipásztorokat. Azt hiszem, más egyházak is hasznosíthatnák ezeket a tapasztalatokat, mert a lelkipásztorcsere fellendítette a gyülekezet hitelét, és hathatósan segítette a magyar nyelv és a magyar kultúra megőrzését is. ön, nagy munkát végzett az amerikai baptista egyházi vezető, Billy Graham magyarországi látogatásának előkészítésében és lebonyolításában. Milyen volt ennek a látogatásnak amerikai visszhangja? — Az 1977 szeptemberi magyarországi látogatás dr. Billy Graham első útja volt a kelet-európai szocialista országokban. Magyarországon 45 ezer ember hallgathatta prédikálását, és magasszintű tárgyalásokat is folytatott. Fogadta őt Aczél György miniszterelnök-helyettes, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, örülünk, hogy Palotai Sándor, a Szabadegyházak Tanácsa elnökének meghívására ez az utazás létrejött és Billy Graham találkozott a különböző magyar egyházak vezetőivel, dr. Bartha Tibor református, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspökkel; Pécsett Cserháti József katolikus püspökkel és Budapesten az izraelita vallási vezetőkkel. A magyarországi látogatásról egyórás tévéprogram készült, és ezt az adást — 326 tévéállomás segítségével — az Egyesült Államokban és Kanadában 20 millió ember látta. A hallatlanul nagy amerikai visszhangot jellemzi, hogy Billy Graham a tévéműsor nézőitől 150 ezer levelet kapott! Először fordult elő, hogy amerikai televíziós műsor ilyen hoszszú proramot sugárzott Magyarországról, és a nézők láthatták a szép magyar tájakat, hallgatták a tartalmas nyilatkozatokat. Mint ahogyan a műsor is bizonyította, Billy Graham hatalmas tömegek előtt prédikálhatott, s ez a tény nagy és maradandó hatást keltett. Ez azért is fontos, mert az első sajtóbeszámolók igyekeztek lebecsülni a látogatás jelentőségét, amely végül is számottevően hozzájárult a mai Magyarország jó híréhez. A magyarországi utazást világszerte érdeklődéssel figyelték, és talán nem tévedünk, hogy ez készítette elő Billy Graham október 6. és 16. között történt lengyelországi látogatását is. Lengyelországban katolikus gyülekezetek előtt, különböző templomokban, katedrálisokban, Varsón kívül sok, ősi lengyel városban prédikált. Találkozott a katolikus, református, baptista és izraelita vezetőkkel. Felkereste Auschwitzot is. Az ön véleménye szerint, milyen új vonások jellemzik a magyarságtudat megőrzéséért folyó munkát most, amikor a magyar—amerikai kapcsolatok mindinkább erősödnek? — Az amerikai földrész magyarságának minden rétegében nőtt az anyanyelvi mozgalom népszerűsége. Sokan azok közül is rokonszenvvel kísérik, akiknek az emigrá-A cióban szava és súlya van, és akik — ha szabad így mondanom — „hivatalos minőségükben” ezt óvakodnak kinyilvánítani. Ugyanakkor magam is nem egyszer találkoztam olyan aggodalmakkal, nincsenek-e a mozgalomnak politikai „hátsó gondolatai”? Azt hiszem, az emberek politikai meggyőződése, gazdasági beállítottsága más kérdés, és ettől függetlenül lehetséges és szükséges munkálkodni a magyarságtudat megerősítésén, együttműködve az erre hivatott hazai intézményekkel, személyiségekkel. Erre a jelenlegi feltételek, az amerikai—magyar kapcsolatok fejlődésének körülményei kedvezőek. — Látnunk kell, hogy a mai Magyarország nemcsak egy politikai rendszer működésének színtere, hanem egyúttal a magyar nép hazája és mindannyiunk számára rendkíyül lényeges a magyar néppel való tartós és természetes kapcsolat. A hazalátogatások, a családok utazásai — a szülőkkel együtt látogatnak haza a gyerekek is —, olyan élmények és tapasztalatok, amelyek elmélyítik az emberek lelkében a magyar származás tudatát. Ezeket a kapcsolatokat tudomásul veszi az amerikai kormányzat is és e szálak erősödése egyetértésükkel találkozik, lett légyen ez akár a vallási körök vagy egyesületek, akár kiemelkedő személyiségek kölcsönös látogatásának eredménye. Tapasztalataim szerint az amerikai és kanadai magyarság egyetért az anyanyelvi mozgalommal, a kapcsolatok erősödésével. Ezért láthattuk mi is vendégül Atlantában például dr. Esztergályos Ferencet, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövetét, vagy dr. Szabó Zoltánt, az MVSZ főtitkárát és munkatársait. — Bízunk abban, hogy az együttműködés tartós lesz és a jövőben az anyanyelvi mozgalom és a kapcsolatok tovább erősödnek. Sz. M. 5
