Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-12-02 / 24. szám

Szolgálni egyházunkat és népünket BESZÉLGETÉS DR. SZENNAY ANDRÁS PANNONHALMI FŐAPÁTTAL Pannonhalma. Most béke honol a tájon, amelyet annyi vihar tépett. Népek vándo­roltak erre, keresztiU-kasul. Kelták, hu­nok, keleti gótok, avarok. Nagy Károly, a frankok császára már templomot emelt a Várhegyen. A bazilika alapjait fejedel­münk, Óéza rakatta, fia, István építtette föl a monostorral együtt. László tartott or­­gyággyűlést falai között. Háborúk rombol­ták, újra emelték. Kincseit szétszórták, újragyüjtötték. Papjai földművelésre, az­tán tudományra tanították a népet. His­tóriai emlékek, kincsek tárháza. Őrzi első királyunk kiváltságlevelét, első hiteles ta­núját is nyelvünknek, a Tihanyi alapító­­levelet. Most csönd van. A béke és az ősz nyugalma árad el a tájon. Szennay András főapát az ősi Pannonhalma jelenlegi egy­házi és kulturális szerepéről beszél. — Egy esztendővel ezélőtt részt vettem a rend Rómában tartott apáikon gnesszu­­sáin. A mintegy 350 résztvevő közös nyi­latkozatban hangoztatta, hogy a -bencés rend csaknem másfélezer év óta részt vesz és ma is be kíván kapcsolódni az egyház egyetemes feladatainak valóra váltásába. Természetes, hogy ezt a szolgálatot saját életkereteink és feladataink végzése köze­pette kívánjuk itthoni, a magyar egyházban munkálni. Mindez azt jelenti, hogy Pan­nonhalma nem életidegen, a külvilágtól tá­volálló szá-get, hanem eleven kapcsolatban volt és kíván maradni hazái 'hagyomá­nyainkkal és a jövőt szolgáló jelenével. — Ha körülnéz itt, kőbe vésett ősi kul­túránkról tanúskodnak a bazilikának és a fömonostomak a középkor, a barokk és a klasszicista kor emlékeit fölidéző részei, de megtalálhatja Pannonhalmán az alig néhány évtizede épült, korszerűségéről és eleven életéről tanúskodó gimnáziumot is. Bizonyos értelemben azt mondhatnám, hogy a Legújabb időkben 'legértékesebb kincsként épp a gimnázium és diákotthon falai között felnövekvő ifjúságot bízta ránk hazánk népe és vezetősége, amikor újra feladatként jelölte ki számunkra, -hogy folytassuk csaknem ezer éves munkánkat, az ifjúság szellemi-erkölcsi nevelését Min­dlen túlzás nélkül áüüfthatom, hogy legna­gyobb kincsünknek valóban ezt az ifjú­ságot érezzük, amelyet pammonha’lmi — és egyben győri — iskoláinkban törekszünk olyan emberekké nevelni, akiket a mű­velt emberfő és nemes emberi gondolkodás társadalmunk példás életű és hasznos tag­jaivá tehet. Annak is tudatában vagyok, hogy ezt a nevelő munkát itt, Pannonhal­mán rendi közösségünk nemcsak azzal se­gíti, hogy őrzi a régmúlt kincseit, hanem hogy gondolkodásukban folyamatosan megújuló -emberek -kívánják — az egyház és államunk igényeit szem élőit tartva — oktató-nevelő munkájukat végezni. — A műit egészséges gyökereitől nem akarunk és nem is tudunk elszakadni. Ké-Dr. Szennay András pannonhalmi főapát Koós Gyula felv. zenfekvő tehát, ha örömmel szólok a csak­nem ezeréves apátság ősi épületéről, amely — mintegy hegyre épült -kis város — ma is 'békét és nyugalmat sugároz. Er­ről tanúskodnak nemcsak a kövek, a mű­kincsek, az oklevelek, hanem az ide láto­gató tízezrek is. Ebben az évben mintegy 150 ezren -keresték fel Pannonhalmát, -hogy találkozzanak a történelmi múlt nemzeti és művészettörténeti értékeivel!. Ha ezekről az értékekről itt beszélünk, sohasem tud­juk feledni, hogy a magyar bencés rend történetét leginkább megrázó évszám az 1786-ik, amikor is a II. József által tör­tént feloszlatás és az azt követő tizenhat év a múlt értékeinek zömétől fosztotta meg a főapátságot. A mégis megmaradt, vagy azóta összegyűjtött műkincsek, könyvtári és levéltári anyag szakszerű rendben tar­tása, restaurálása az utóbbi években foko­zott mértékben foglalkoztatott minket. Igen, mert változatlanul átérezzük felelős­ségünket nemzeti kultúránk iránit. Ebben a munkában a legkülönfélébb állami szer­vek és intézetek készséggel siettek segítsé­günkre. — Itt említem meg, hogy a rend készül alapítójának, Szénit Benedeknek 1500 éves jubileumára, amelyet a vilá-gegyházban és ÍT-i SjpéícL MÉÍWTT 1B 1. Járókelők a hídfőnél 2. Újonnan felállított ivó­kút Budán, a Frankel Leó utcában 3. Készlet a híd pesti alul­járójából 4. A pesti hídfő Geszti Anna és Gábor Viktor felvételei nálunk is 1980-ban fogunk ünnepelni. Hin­nék keretében értékeinkből -kiállítást is kí­vánunk rendezni. — Főapát úr, milyen segítséget tud adni a rend népünk országépítő munkájához és béke­törekvéseihez? — „Az egyház a mai világban” című zsinati dokumentum az emberinek a világ­ban való tevékenységéről szólva néhány különösen égető kérdésre hívja fel a fi­gyelmet, például a család nagyobb megbe­csülésére, a -kultúra helyes fejlesztésére, a gazdasági és politikai közösség életének elmélyítésére, a bébe védelmére buzdít minden katolikus hívőt. Jól tudom, hogy ha a magyar nép országépítő munkájáról van szó, akkor sajátos és egészen konkrét célkitűzéseket is szemünk előtt kell- tarta­nunk. Már utaltam rá, hogy legnagyobb kincsünknek, az iskoláinkban 'nevelődő if­júságot tartjuk. Azt kívánjuk, hogy a ná­lunk felnövekvő fiatalok saját hazánkban népünk szellemi és anyagi' értékeinek, kul­túrájának kibontakoztatásában cselekvő részt vállaljanak. Hogy ezt megtehessék, ahhoz a má munkánkra, a magyar bencé­sek munkájára is igényt tart szocializmust építő társadalmunk. Szeretnénk részt vál­lalni annak a nem egykönnyen meghatá­rozható közszel temmek a formálásában, amely államunk vezetőinek is állandó cél­ja és egyben gondja. Az evangéliumi ma­gatartás hadat üzen mindenfajta önzésnek, hazugságnak, igazságtalanságnak, amely végül is szűkebb körben a nemzet, de na­gyobb táviatokban az em beriség ön pusz­tításához vezet. Ű-gy védem, amiatt so­sem kell zavarba jönnünk, hogy keresz­tények vagyunk, de azért igenis gyakran röstellkednünk -kell, hogy nem vagyunk igazán -keresztények. Minden keresztény a békéért, az igazságért, a társadalmi igaz­ságosságért, az önzetlen és őszinte em­beri életvitelért küzd. Ebben a küzdelem­ben, amely tárgyát és célkitűzéseit te­kintve azonos népünk legjobbjainak tö­rekvéseivel, azok -mellett állunk, azokat támogatjuk, akik építik ezt az országot és a békésebb holnapok munká ját. — Milyen a kapcsolat és a viszony a fő­apátság és az állam országos és helyi szervei között? — Igen jónak mondható. Talán fölös­leges akár az országos, akár a 'helyi szer­veket fölsorolni, hiszen konkrét példák­kal tudnánk illusztrálni akár a községi, akár a megyei tanács vonatkozásában, akár több szakminisztériumra utalva, illetőleg az oktatás és nevelés számos fórumát em­lítve. Mellőzve azonban az inkább helyi vonatkozású példáikat, szólni szeretnék ar­ról a rendkívüli jelentőségű állami támo­gatásról, amelyet a jövő évtől kezdve Pan­nonhalma élvezni fog. Nemcsak értékünk, hanem nagy gondunk is a főapátság mű­emlékegyüttese. Az öreg épület és az újabb szárnyak is egyre inkább felújításra és természetesein folyamatos karbantartásra szorulnak. 1979-től öt évre szólóan húsz­milliós karbantartási, 1980. január elsejé­től pedig húszmilliós rekonstrukciós álla­mi támogatást fogunk kapni. Ilyen körül­mények között teljességgel biztosítottnak látszik épületeinknek nemcsak állagmeg­óvása, hanem szakszerű műemléki karban­tartása és felújítása is. — Főapát úr tisztségénél fogva több helyütt Is járt a világban. Szeretném, ha szólna né­hány személyes élményéről, különös tekintet­tel a külföldön élő magyarokkal való talál­kozásra. — Kétségtélen, hogy az elmúlt tizenöt évben mint a Hittudományi Akadémia ta­nára, majd minit főapát, viszonylag gyak­ran voltam külföldön. Kivétel nélkül min­dig 'konferenciákon, kongresszusokon vet­tem részt, teológiai fakultásokon voltak előadásaim, és a rend apátjainak kongresz­­szusadn, szinódusain jelentem meg. Ma­gyarokkal utazásaim során — épp az em­lített körülmények miatt — csak ritkán ta­lálkoztam. Ha mégis, elsősorban külföldön élő rendtáreaiimmal és néhány magyar pappal, esetleg jóbaráttal. Mindez megma­gyarázza azt is, hogy 'különösebb és jelen­tősebb eseményekről nem számolhatok be, legföljebb -csak annyit említhetek, hogy a 'beszélgetés természetesen magyar nyelven folyik. Még azok is erre törekszenek, akik már idegen akcentussal beszélnek. Ahány magyarral az évek során csak találkoztam, kivétel nélkül mindegyik örömmel várja a hazai folyóiratokat és egyéb sajtótermé­keket, a Szent István Társulat 'kiadványait csakúgy, mint az állalmi kiadóink gondo­zásában megjelenő számos értékes mun­kát. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagjai közé választott. Ez a -körülmény bi­zonyára több lehetőséget nyújt majd arra, hogy ‘küűiföldöin élő honfitársaimmal talál­­kozhassam. — Végezetül még arra szeretnék utalni, -hogy Pannonhalma tizennyolc év múlva, 1'996-ban ünnepli alapításának ezer éves évfordulóját. Még távolának tetszik ez a csaknem -húsz esztendő, mégis, már most kell felkészülnünk rá. E felkészülésnél nagy jelentőségű a fentebb említett re­konstrukciós állami támogatás. Remélem, hogy nemcsak az itthon élő magyarság számára jelent majd ez az évforduló ün­nepi órákat, -hanem külföldi magyar test­véreink közül is minél nagyobb számban vesznek majd részt a jubileumi ünnepsé­geken. — Természetesen addig is szeretettel vár minden hazalátogatót az ősi Pannonhalma. Cs. I.

Next

/
Thumbnails
Contents