Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-02 / 24. szám
Szolgálni egyházunkat és népünket BESZÉLGETÉS DR. SZENNAY ANDRÁS PANNONHALMI FŐAPÁTTAL Pannonhalma. Most béke honol a tájon, amelyet annyi vihar tépett. Népek vándoroltak erre, keresztiU-kasul. Kelták, hunok, keleti gótok, avarok. Nagy Károly, a frankok császára már templomot emelt a Várhegyen. A bazilika alapjait fejedelmünk, Óéza rakatta, fia, István építtette föl a monostorral együtt. László tartott orgyággyűlést falai között. Háborúk rombolták, újra emelték. Kincseit szétszórták, újragyüjtötték. Papjai földművelésre, aztán tudományra tanították a népet. Históriai emlékek, kincsek tárháza. Őrzi első királyunk kiváltságlevelét, első hiteles tanúját is nyelvünknek, a Tihanyi alapítólevelet. Most csönd van. A béke és az ősz nyugalma árad el a tájon. Szennay András főapát az ősi Pannonhalma jelenlegi egyházi és kulturális szerepéről beszél. — Egy esztendővel ezélőtt részt vettem a rend Rómában tartott apáikon gnesszusáin. A mintegy 350 résztvevő közös nyilatkozatban hangoztatta, hogy a -bencés rend csaknem másfélezer év óta részt vesz és ma is be kíván kapcsolódni az egyház egyetemes feladatainak valóra váltásába. Természetes, hogy ezt a szolgálatot saját életkereteink és feladataink végzése közepette kívánjuk itthoni, a magyar egyházban munkálni. Mindez azt jelenti, hogy Pannonhalma nem életidegen, a külvilágtól távolálló szá-get, hanem eleven kapcsolatban volt és kíván maradni hazái 'hagyományainkkal és a jövőt szolgáló jelenével. — Ha körülnéz itt, kőbe vésett ősi kultúránkról tanúskodnak a bazilikának és a fömonostomak a középkor, a barokk és a klasszicista kor emlékeit fölidéző részei, de megtalálhatja Pannonhalmán az alig néhány évtizede épült, korszerűségéről és eleven életéről tanúskodó gimnáziumot is. Bizonyos értelemben azt mondhatnám, hogy a Legújabb időkben 'legértékesebb kincsként épp a gimnázium és diákotthon falai között felnövekvő ifjúságot bízta ránk hazánk népe és vezetősége, amikor újra feladatként jelölte ki számunkra, -hogy folytassuk csaknem ezer éves munkánkat, az ifjúság szellemi-erkölcsi nevelését Mindlen túlzás nélkül áüüfthatom, hogy legnagyobb kincsünknek valóban ezt az ifjúságot érezzük, amelyet pammonha’lmi — és egyben győri — iskoláinkban törekszünk olyan emberekké nevelni, akiket a művelt emberfő és nemes emberi gondolkodás társadalmunk példás életű és hasznos tagjaivá tehet. Annak is tudatában vagyok, hogy ezt a nevelő munkát itt, Pannonhalmán rendi közösségünk nemcsak azzal segíti, hogy őrzi a régmúlt kincseit, hanem hogy gondolkodásukban folyamatosan megújuló -emberek -kívánják — az egyház és államunk igényeit szem élőit tartva — oktató-nevelő munkájukat végezni. — A műit egészséges gyökereitől nem akarunk és nem is tudunk elszakadni. Ké-Dr. Szennay András pannonhalmi főapát Koós Gyula felv. zenfekvő tehát, ha örömmel szólok a csaknem ezeréves apátság ősi épületéről, amely — mintegy hegyre épült -kis város — ma is 'békét és nyugalmat sugároz. Erről tanúskodnak nemcsak a kövek, a műkincsek, az oklevelek, hanem az ide látogató tízezrek is. Ebben az évben mintegy 150 ezren -keresték fel Pannonhalmát, -hogy találkozzanak a történelmi múlt nemzeti és művészettörténeti értékeivel!. Ha ezekről az értékekről itt beszélünk, sohasem tudjuk feledni, hogy a magyar bencés rend történetét leginkább megrázó évszám az 1786-ik, amikor is a II. József által történt feloszlatás és az azt követő tizenhat év a múlt értékeinek zömétől fosztotta meg a főapátságot. A mégis megmaradt, vagy azóta összegyűjtött műkincsek, könyvtári és levéltári anyag szakszerű rendben tartása, restaurálása az utóbbi években fokozott mértékben foglalkoztatott minket. Igen, mert változatlanul átérezzük felelősségünket nemzeti kultúránk iránit. Ebben a munkában a legkülönfélébb állami szervek és intézetek készséggel siettek segítségünkre. — Itt említem meg, hogy a rend készül alapítójának, Szénit Benedeknek 1500 éves jubileumára, amelyet a vilá-gegyházban és ÍT-i SjpéícL MÉÍWTT 1B 1. Járókelők a hídfőnél 2. Újonnan felállított ivókút Budán, a Frankel Leó utcában 3. Készlet a híd pesti aluljárójából 4. A pesti hídfő Geszti Anna és Gábor Viktor felvételei nálunk is 1980-ban fogunk ünnepelni. Hinnék keretében értékeinkből -kiállítást is kívánunk rendezni. — Főapát úr, milyen segítséget tud adni a rend népünk országépítő munkájához és béketörekvéseihez? — „Az egyház a mai világban” című zsinati dokumentum az emberinek a világban való tevékenységéről szólva néhány különösen égető kérdésre hívja fel a figyelmet, például a család nagyobb megbecsülésére, a -kultúra helyes fejlesztésére, a gazdasági és politikai közösség életének elmélyítésére, a bébe védelmére buzdít minden katolikus hívőt. Jól tudom, hogy ha a magyar nép országépítő munkájáról van szó, akkor sajátos és egészen konkrét célkitűzéseket is szemünk előtt kell- tartanunk. Már utaltam rá, hogy legnagyobb kincsünknek, az iskoláinkban 'nevelődő ifjúságot tartjuk. Azt kívánjuk, hogy a nálunk felnövekvő fiatalok saját hazánkban népünk szellemi és anyagi' értékeinek, kultúrájának kibontakoztatásában cselekvő részt vállaljanak. Hogy ezt megtehessék, ahhoz a má munkánkra, a magyar bencések munkájára is igényt tart szocializmust építő társadalmunk. Szeretnénk részt vállalni annak a nem egykönnyen meghatározható közszel temmek a formálásában, amely államunk vezetőinek is állandó célja és egyben gondja. Az evangéliumi magatartás hadat üzen mindenfajta önzésnek, hazugságnak, igazságtalanságnak, amely végül is szűkebb körben a nemzet, de nagyobb táviatokban az em beriség ön pusztításához vezet. Ű-gy védem, amiatt sosem kell zavarba jönnünk, hogy keresztények vagyunk, de azért igenis gyakran röstellkednünk -kell, hogy nem vagyunk igazán -keresztények. Minden keresztény a békéért, az igazságért, a társadalmi igazságosságért, az önzetlen és őszinte emberi életvitelért küzd. Ebben a küzdelemben, amely tárgyát és célkitűzéseit tekintve azonos népünk legjobbjainak törekvéseivel, azok -mellett állunk, azokat támogatjuk, akik építik ezt az országot és a békésebb holnapok munká ját. — Milyen a kapcsolat és a viszony a főapátság és az állam országos és helyi szervei között? — Igen jónak mondható. Talán fölösleges akár az országos, akár a 'helyi szerveket fölsorolni, hiszen konkrét példákkal tudnánk illusztrálni akár a községi, akár a megyei tanács vonatkozásában, akár több szakminisztériumra utalva, illetőleg az oktatás és nevelés számos fórumát említve. Mellőzve azonban az inkább helyi vonatkozású példáikat, szólni szeretnék arról a rendkívüli jelentőségű állami támogatásról, amelyet a jövő évtől kezdve Pannonhalma élvezni fog. Nemcsak értékünk, hanem nagy gondunk is a főapátság műemlékegyüttese. Az öreg épület és az újabb szárnyak is egyre inkább felújításra és természetesein folyamatos karbantartásra szorulnak. 1979-től öt évre szólóan húszmilliós karbantartási, 1980. január elsejétől pedig húszmilliós rekonstrukciós állami támogatást fogunk kapni. Ilyen körülmények között teljességgel biztosítottnak látszik épületeinknek nemcsak állagmegóvása, hanem szakszerű műemléki karbantartása és felújítása is. — Főapát úr tisztségénél fogva több helyütt Is járt a világban. Szeretném, ha szólna néhány személyes élményéről, különös tekintettel a külföldön élő magyarokkal való találkozásra. — Kétségtélen, hogy az elmúlt tizenöt évben mint a Hittudományi Akadémia tanára, majd minit főapát, viszonylag gyakran voltam külföldön. Kivétel nélkül mindig 'konferenciákon, kongresszusokon vettem részt, teológiai fakultásokon voltak előadásaim, és a rend apátjainak kongreszszusadn, szinódusain jelentem meg. Magyarokkal utazásaim során — épp az említett körülmények miatt — csak ritkán találkoztam. Ha mégis, elsősorban külföldön élő rendtáreaiimmal és néhány magyar pappal, esetleg jóbaráttal. Mindez megmagyarázza azt is, hogy 'különösebb és jelentősebb eseményekről nem számolhatok be, legföljebb -csak annyit említhetek, hogy a 'beszélgetés természetesen magyar nyelven folyik. Még azok is erre törekszenek, akik már idegen akcentussal beszélnek. Ahány magyarral az évek során csak találkoztam, kivétel nélkül mindegyik örömmel várja a hazai folyóiratokat és egyéb sajtótermékeket, a Szent István Társulat 'kiadványait csakúgy, mint az állalmi kiadóink gondozásában megjelenő számos értékes munkát. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagjai közé választott. Ez a -körülmény bizonyára több lehetőséget nyújt majd arra, hogy ‘küűiföldöin élő honfitársaimmal találkozhassam. — Végezetül még arra szeretnék utalni, -hogy Pannonhalma tizennyolc év múlva, 1'996-ban ünnepli alapításának ezer éves évfordulóját. Még távolának tetszik ez a csaknem -húsz esztendő, mégis, már most kell felkészülnünk rá. E felkészülésnél nagy jelentőségű a fentebb említett rekonstrukciós állami támogatás. Remélem, hogy nemcsak az itthon élő magyarság számára jelent majd ez az évforduló ünnepi órákat, -hanem külföldi magyar testvéreink közül is minél nagyobb számban vesznek majd részt a jubileumi ünnepségeken. — Természetesen addig is szeretettel vár minden hazalátogatót az ősi Pannonhalma. Cs. I.
