Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-12-02 / 24. szám
Ósz. Hajdanán, a hosszú, kemény nyári munkák után a szüreti bál hozta újra össze a falu lakóit. Mit jelent ma ez a mulatság, azok szántára, jjikik valahol máshol élnek? * * * (Bevallom őszintén, külföldi szüreti bálon most vettem részt először: október 20-án Linzben, az Ottani magyar egyesület rendezvényén; majd 2(1-én Becsben, a bécsi magyar egyesületiek hagyományos kotoniális szüreti mulatságán, amelyet idén is a Collegium Huingaricumban rendeztek.) * * * LINZ. A Kleiimrünchnerhof vendéglő, a szüreti bál színhelye, a Wiener Wald vendéglátó hálózathoz tartozik. (Melynek tulajdonosa természetesen magyar származású, karrierje a linzi vasútállomás melletti 'kisvendéglőből! indult el 1948-ban, amikor az ügyes pintérnek eszébe jutott, hogy ezen a vidéken is meghonosíthatja a grillcsirkét.) A vendéglő magyar és osztrák zászlóval feldíszített vadásztermében minden újonnan érkezőt olyan hatalmas ovációval fogadnak, amely a messziről jött vagy rég nem látott barátnak, ismerősnek dukál. Hamar kialakul a jó hangulat, viccek és adomák röpködnek a levegőben. Az egyesülőt elnöke, Schleicher Henrik és Franek Lőrinc egyesületi titkár fáradhatatlanul fogadja az érkezőket, és köziben — a rendezők szokásos izgalmát palástolva — nyugtatnak: meglátja, megtelik a terem, Igazuk lett. Amikor a Héczey-zenekar megkezdi műsorát:, kli kell nyitni a hosszú terem kettéosztására szolgáló mozgatható falat, összegyűlt vagy 150—200 bálozó. S ha hozzászámítjuk, hogy 1'50 kilométerrel odébb, Wetsben, a Pannónia 77 nevű magyar egyesület folklór fesztiválján is legalább ennyien összejöttek, érthető az egyesület elnökének, Schleicher úrnak az elégedettsége. — Ha számiba vesszük, hogy hatan alapítottuk egyesületünket harminc évvel ezelőtt, mint a Bécsi Munkás Kultúr- és Sportegyesület linzi csoportját, akkor azt hiszem, elégedett lehetek, mert ma már össze tudjuk fogni a környék magyarjait rendszeres összejöveteleinkkel. Hajnali háromkor még kisebb csoportokban énekelnek az asztaloknál. Erről szokták azt írni a beszámolókban: „Jól sikerült rendezvény volt.” * * * BÉCS. A Collegium Hungaricum báltermének falai sajnos nincsenek gumiból. Ez kiderült ezen az októberi szombaton is, mert mindössze kétszáz bálozó fért be a terembe. Bizony, jónéhányan maradtak a „kapuikon kívül”. A magyar nyelv használata, akárcsak Linzben, természetes és a hangulat is ugyanolyan jó. Ez utóbbiban az érdem javarészt a Héczey zenekaré. Nem tudnak olyan ■számot kérni tőlük, amelyet ne tudnának eljátszani: cigánynóta, magyarnóta, táncdal a harmincas évekből és tavalyról, csárdás és bécsi keringő követi egymást. Érdekes figyelni a táncolókat, akik a „hopp, te Zsiga” után ugyanolyan jókedvvel éneklik az ismert osztrák keringő refrénjét „ ... trink, trink ...”. Varga Béla, a bécsi magyar nagykövetség munkatársa jegyzi meg: — Az itthon és az otthon szó lehet egyforma súlyú. Ez a kettő nem zárja ki egymást, hanem erősítheti is. Akik itt élnék, azOk elsősorban legyenek jó osztrák állampolgárok, s ezzel is bizonyítsák, hogy ők jó magyarok. Gyarapítsák a magyarok jó hírét. Másodsorban ne feledkezzenek meg az óhazáról, őrizzék azt meg magukban. A mi feladatunk segíteni azoknak, aikik ezt akarják. Rossmy Rudolfot, azt hiszem, minden Ausztriában élő magyar ismeri, ö az ausztriai magyar egyesületek közös intéző bizottságának elnöke (ez a szerv nyolc — bécsi, grazi, linzi, welsi, salzburgi, alsó-ausztriai és burgenlandi — egyesület munkáját hangolja össze), ö az elnöke a Bécsi Munkások Egyesületének is. Ez a 2700 tagot számláló egyesület jövőre ünnepli működésének 80. évfordulóját És végül ő az elnöke a Bécsi Magyar ISkolaegyesületnek is, amelynek több mint 700 tagja van, és jelenleg is 100-on felül' van az itt magyarul tanuló felnőttek száma. Beszélgetünk — elsősorban a megoldásra váró gondokról: a keszthelyi üdülőtelepről; arról, milyen kár, hogy nem lehet hivatalos iskola az iskolaegyesületé; s arról, hogy egyre szorítóbb a helyiséghiány, pedig milyen jó lenne, ha a fiatalok sportolhatnának. Az eredményeikről nem beszél, pedig azok száma és súlya jóval több és nagyobb. Déhát azok önmagukért beszélnek. * * * Odaül hozzánk a Bécsi Munkások Egyesületének alelnöke, Kreuzer László és egy kanadai magyar egyesületről kezd mesélni. Pillanatok alatt kibontakozik a vita. A szóban forgó egyesület ugyanis részvénytársaság formájában működik. Tagságii igazolvány helyett a belépők részvényt vásárolnak (amelyre évi 6 százalékos kamatot is kapnak). A vi'ta pedig arról folyik, vajon ez megvalósítható-e osztrák viszonyok között its. * * » A bál Bécsben is, Linzben is „nyílt” volt. Jöttek osztrákok is és jöttek olyanok is, akiknek elvei nem mindenben egyeznek meg a rendező egyesület tagjainak nézeteivel. Beszélgettek, békésem vitatkoztak. A szórakozás mellett ez a megváltozott, értelmesebb vitalégkör sem lebecsülendő. Pokorny István A Héczey zenekar a Collegium Hungaricumban. Jobbra: Szüreti bál Bécsben (A szerző felvételei) „MINDENKINEK KELL LENNIE EGY FALUJÁNAK” Kerekasztal-beszélgetés a Magyarok Világszövetségében 1978-ban számos magyar tudós, tanár és szakember — többek között Király István, Lörincze Lajos, Maróti Gyula, Nagy János — járt az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. Előadásokat tartottak, irodalmi esteken vettek részt: egyszóval Magyarországról beszéltek. Egyikük-másikuk már beszámolt olvasóinknak. Most a Magyarok Világszövetségében találkoztak egymással is, és kicserélték tapasztalataikat, elmondták élményeiket. A beszélgetésről a Magyar Rádió Szülőföldünk Szerkesztőségének munkatársa Földvári Géza felvételt készített, ö tette fel a riporteri kérdéseket. Az alábbiakban idézünk a válaszokból. Király István: Van valami láthatatlan hajszálgyökér, ami összeköti azokat az embereket, akik magyarul beszélnek: a magyar irodalom. Sütő Andrásnak van egy nagyon szép hasonlata az akváriumokról!. Az akváriumok azok a kis magyar szigetek, amelyek ott élnek egy óceán kellős köziepén'. Itthoniról nem is mindig tudjuk felfogni, mit jelent az a 10—100—200 emberből álló kis sziget, milyen szívósság tartja őket együtt. Kell lenni ott valami nagyon nagy erőnek, ami megtartja ezt a magyarságot. És ez a hazaszeretet. Ennek a tartalma elsődlegesen érzelmi jellegű. Ezt tapasztaltam, amikor volt sárospataki iskolatársaim fogadtak, hajdani tanítványaim, barátaim kézről -kézre adták. És ez nem egyszerűen csak emberi érzelmi szál, több annál: magyarságtudat. Rengeteg éjszakát beszélgettem át, s a vitákban mindig az érzelmi -szál' hozott össze bennünket. Egyben mindig megegyeztünk:: a felelősségérzésben egy kis nép sorsáért. S ez a felelősségérzés egyet jelent a világbékéért érzett felelősséggel. Nagy János: Irodalom és hazafiság között szoros kapcsolat van. Az egyik előadásomon idéztem — és örültem, hogy debreceni' idézetet tudtam mondani — Gárdonyi Gézát Az Egri csillagokban van egy részlet, ami Debrecenben játszódik, 1544-ben Tinódi Lantos minden iifjú kardjára jeligét ír, s már csak egy van íratlan, a Bornemissza Gergelyé. Hát erre mit írjunk? — kérdezte. — Jó lesz-e: Bornemissza Gergely, szaporábban nyergelj. — Gergely a fejét rázta. — Nemi, nekem nem kell vers, csak egy szó. Abban az egy szóban benne van minden vers és minden gondolat, ezt írja rá Sebő bátyám: Hazáimért. Király István: Az emberek gyökeret akarnak. S minél jobban nő az elidegenedés a világban, nő a túlszervezettség, az emberek annál inkább védenek a lelkűk zugában egy otthont, egy falut. Németh László mondta, hogy minden embernek kell lennie egy falujának, mert különben valahol otthontalanul él a világban. A magyarságtudat is egy ilyen virtuális falu a világban. Az ember érzi, hogy valahová mélybe lenyúlnak a gyökerei, keresi a személyiségét, önmagát. S ez szüli azt a sajátos érzést, amit úgy hívunk: hazaszeretet. Lörincze Lajos: Ha már Király István említette Sütő Andrást, aki szintén ott járt előttünk előadókörúton, hadd olvassak fel néhány mondatot abból' a bizonyos akváriumhasonlatból. Véletlenül itt van nálam a Magyar Nyelvőr korrektúra példánya, a (következő számban idézzük Sütő András írását: „Olyannyira visszaszoktam e parányi világba, mint az akváriumba ültetett hal. Kicsi hal, 'koisónyi víz. Néhány csillámló (kavics. Sziklautánzat, tengerutánzat. Fönt valahol két arasznyira, ahol a nagy égnek kell lennie, sárgán világoL az óriás nap, egy mogyorónyi villanykörte. S a mozgás benne, néhány szép lendület — szinte óceáni — eg&zen az üvegfalaikig, melyek miközben azt mímelik, hogy nincsenek, az akadály tál anság látszatával csábítanak örökös újrakezdésre. Ha megtagadnám is azzal, hogy elmegyek, a lehetetlenséget kísérelném meg, miiként a hal sem tudja megfosztani magát attól a 'kevés víztől, amely rabsága, de szabadsága is egyben — az élete” Király István: A magyar irodalom magyarul szólalt meg ezeken az előadóesteken, előadásokon. S utána arról beszélgettünk a szülőkkel, hogy a gyerekeik vajon miért tanulnak magyarul. A szülőket az érzelmi szálak, a közös dalok, közös versek, az emlékek kötik magyarságukhoz. De a gyerekeket? És a szülők azt felelték: Minél több nyelvben van otthon az ember, annál élesebben gondolkodik. Ha az angoltól olyannyira elütő magyar nyelv világtörvényeibe bevezetik a gyerekeket, azok intelligensebbek, gondolkodóbbak lesznek. Felkészültebben állnak majd a világban. És ez a felkészültség, a két kultúra gazdagsága, kölcsönhatása emberileg is formálni fogja őket.. Maróti Gyula: A mi Anyanyelvi Konferenciánknak is ez a célkitűzése, s törekvéseinkkel vág egybe az a szövetségi törvény, amely a nemzetiségek számára lehetővé teszi, hogy ha igénylik, az iskolában második nyelvként bevezetik anyanyelvűk tanítását. Így történt ez Albanyban is. Az albany-i magyarok még a századfordulón sodródtak ki Amierikába, így aztán csak az idős nagyapák, nagymamák beszélnek jól magyarul1. A negyven év körüliek már csak törik a nyelvet, a fiatalabbak pedig még kevesebbet tudnak. Am a tiszteletünkre rendezett ünnepi felvonuláson el táncolták három nemzedék előadásában magyar néptáncaikat — ez rendkívül megható volt. Lörincze Lajos: Maróti Gyula a folklórt említette, mint összetartó erőt, de ami a nyelvi kérdéseket illeti, változatlanul fontosnak, alapvetőnek tartjuk, igyekszünk továbbhaladni a megkezdett úton. Most jelenik meg a negyedik tankönyvünk, de készülnek a kiadványok a balatoni táborokra és segítjük a debreceni pedagógus továbbképzőt, a sárospataki magyarságismereti, magyarságtudományi tamfolyamot is. És hogy visszakanyarodjam az Anyanyelvi Konferenciára és az amerikai magyar nyelvű oktatás révén létrejött együttműködésre, meggyőződésem, hogy ez is befolyásolja — ha nem is nagyanányúan, de valamelyest mégis kedvezően alakítja az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatait, s hozzájárul a jobb együttműködéshez. A. A.—F. G. 6
