Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-11-18 / 23. szám
Bárdos Gizi a tévé képernyőjén Bárdos Károly a Hungarofilm vetítőjében („élőben” és a képernyőn) Gábor Viktor felvételei MAGYAR SZÓ A HATVANNYOLCASON Szerdán fél hétkor bekapcsoljuk a 68-as csatornát New Yorkban, New Jer§ey-ben vagy Connecticut-ban — és megszólal a harangjáték Kodály Háry Jánosából. A képernyőre úszó embléma mellett feltűnik a cím: Hungarian-American Television, és megszólal Bárdos Gizi vagy Simándy Zsuzsa — magyarul. Az első amerikai magyar televízióadást nézzük. Az adás alapítója Bárdos Károly. Most itt ül a Hungarofilm Vállalat házi vetítőjében, és az adó régi műsorait szedegeti elő a kazetták közül. A házi tévével szemben, filmes, tévés szakemberek, újságírók. Sorra nézzük a félórás műsorokat. Megjelenik előttünk egy március 15-i ünnepély; ellátogatunk az Egyesült Államok kardvívó-válogatottjához (ahol a magyar szó legalább annyira természetes, mint az angol); elbeszélgethetünk az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos filmoperatőrrel. A műsorok szervezője, vezetője, rendezője és riportere egyszemélyben, Bárdos Károly. — Hogyan jutott el az ötlethez? — Amikor elvégeztem Hollywoodban a filmrendezői szakot, csináltam egy vizsgafilmet, amelyet a szakma nagyszerűnek tartott, a producerek azonban túl intellektuálisnak, európainak vélték. Én nem akartam engedni elképzeléseimből, ezért valami olyan után néztem, ahol a magam ura lehetek. Akkor jöttem rá, hogy az Amerikában élő nemzetiségek nagy részének van már önálló televízióadásuk, a magyaroknak még nincs. Néhány áldozatkész barátom segítségével kibéreltünk egy félórányi műsoridőt, stúdiót, felszerelést — és nekivágtunk. — Milyen műsorokat szerkesztettek? — Félórányi adásidőnket szórakoztatással, a magyar kultúrával, és a nagy magyarok bemutatásával töltjük ki — olyan műsorokkal tehát, ami egyaránt szól időshöz és fiatalhoz. Tulajdonképpen azért is látogattam haza. hogy a magyar televíziótól és a filmgyártól műsort kérjek. — Talált? — A nehézségek inkább technikai természetűek. Ma már a televízió is magnóra dolgozik, de a magyar színes technika más, mint az amerikai. A konvertálás igen drága. Ezért elsősorban színes filmeket néztem-kerestem. Részben a magyar tájakat, az Óhazát bemutató rövidfilmeket, részben a magyar irodalom nagy műveiből készült játékfilmeket. Ügy tervezem, hogy részletekben bemutatjuk az Egri csillagokat. — Félórákra széttördelve? — Nézze, minden műsor igyekszik terjeszkedni. Mi egyrészt azt szeretnénk, hogy adásunk elkerüljön Cleveland környékére is, másrészt az adás idejét szeretnénk egy órára növelni. Így két részletben bemutathatnánk egy-egy nagyfilmet. — Szórakoztató műsorokat is visz? — Nagyon meglepődtem, hogy a televízió szórakoztató műsorai még amerikai mércével mérve is megállják a helyüket. Ha le tudjuk győzni a technikai nehézségeket, akkor sok használhatót találok. — Ki támogatja a magyar adást? — Nem titok, hogy mi is a reklámokból élünk. Az USA-ban az adások többsége így dolgozik. Viszont a reklámmegrendelések akkor érkeznek, ha sokan nézik műsorunkat, ha népszerűvé válunk. Ezért saját érdekünk is, hogy színvonalas, érdekes műsorokkal lepjük meg nézőinket. Azt hiszem, ezért volt érdemes hazajönnöm: nagyon sok új ötletet, kész műsort hallhattam. láthattam. S. P. J. A bácskai Adán évről évre tisztelettel adóznak az 1832 márciusában itt született kitűnő magyar nyelvész, Szarvas Gábor emlékének. Az itteni Magyar Nyelvművelő Egyesület ma már országosan nagy gondot fordít Szarvas Gábor emlékének megőrzésére. Ada elvállalta a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok kétévenkénti megszervezését, s már 1968-ban elhatározták, hogy rendszeresen foglalkoznak a nyelvműveléssel. Az első nyelvművelő napokat 1970 októberében rendezték. Ez ünnepélyes jellege mellett Szarvas Gábor munkásságának tudományos értékelésével, és a helyes nyelvhasználat elméleti kérdéseivel foglalkozott. A második alkalommal, 1972 októberében inkább elméleti és nyelvtörténeti témákkal foglalkoztak, és akkor szobrot is állítottak a nagy nyelvész emlékére. Almássy Gábor szobrát dr. Bárczi Géza akadémikus, a kiváló nyelvtudós leplezte le. A harmadik nyelvművelő napokén a szervező bizottság arra törekedett, hogy minden területen következetesen alkalmazza a Jugoszláv Kommunista Szövetség X. kongresszusának határozatát a nyelvek szabad használatáról, sokoldalú fejlesztéséről, és tényleges egyenrangúságáról. Az idén az október 13-án és 14-én rendezett nyelvművelő napokat a magyar tankönyvkiadás nyelvezetének szentelték. A szomszédos Mohol község iskolájában vidám nyelvi vetélkedőt tartottak a tanuló ifjúság számára. A játékot dr. Grétsy László vezette. A vetélkedőn a Tiszamentéről az adai, becsei, kanizsai, moholi és zentai iskolák tanulói vettek részt. Másnap az adai művelődési központ színháztermében megkezdődtek a nyelvművelő napok, számos közéleti személyiség és pedagógus jelenlétében. A jugoszláviai tankönyvkiadó gazdag munkásságának eddigi eredményeit mutatták be. Az ünnepségen a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, Halász József is részt vett, s nagy érdeklődéssel tekintette meg a tankönyveket. Megalakult az ülésszak munkaelnöksége, majd átnyújtották a Jó Pajtás című újvidéki gyermeklap képviselőjének, Mucsi József főszerkesztőnek a Szarvas Gábor-díjat, amelyet a nagy példányszámú hetilap a diákság körében végzett sok évi kitartó és eredményes nyelvművelő munkájával érdemelt ki. Ezután dr. Dávid András, a Tartományi Tankönyvkiadó Intézet igazgatója mondott tájékoztatót a tankönyvkiadás és a nyelvművelés párhuzamos, szorosan összefüggő teendőiről. „A tankönyv a legnagyobb példányszámú könyv, tehát a legszámosabb olvasóközönség szükségleteinek a kielégítésére készül — mondta. ■*- A tankönyv forgatói, használói, aktív olvasói a hat-, illetve hétévestől a 18—20 éves iskolás korú gyermekek, ifjak. Ebben az életkorban alakul és szilárdul meg az az anyanyelvi tudat, az anyanyelv iránti igény, amely majd pozitív avagy negatív értelemben határozza meg a felnövő tanulóifjúnak a saját nyelvével, az anyanyelvével való kapcsolatát további életútja során.. Ezután ismertette a hazai tankönyvkiadás történetét, újabb sikereit és problémáit, végül pedig leszögezte: „Állandóan gazdagodó tankönyvkiadásunk, és az önigazgatású gondolkodás, és ezzel járó magyar szókincs megalkotásának és terjesztésének is igazi műhelye lett. Ezzel pedig nyelvünk, mindenekelőtt hazai magyar nyelvünk sajátos színekkel való gazdagodásához járul hozzá hatékonyan és következetesen.” Tíz szerző ismertette ezután szakdolgozatát. Nagy József a Tömegtájékoztatási eszközök című tankönyv nyelvhelyességi kérdéseiről, Molnár Csikós László középiskolai tankönyveink melléknévi igenévhasználatáról, a magyarországi dr. Hernádi Sándor három biológiai tankönyvünk, dr. Rácz Endre pedig kémiai tankönyveink nyelvhasználatáról tartott értekezést. A félórás szünetben tankönyvkiállítás nyílt meg a tanácskozás színhelyén. A továbbiakban Korom Tibor három általános iskolai történelemkönyv fordításának helyességét vizsgálta, dr. Kálmán Béla megjegyzéseket fűzött három jugoszláviai magyar nyelvű földrajzkönyv nyelvezetéhez, dr. Varga Zoltán közgazdasági nyelvünk kérdéseit taglalta. A politikai gazdaságtan és a jugoszláv gazdaságpolitika alapjai című tankönyvpótló jegyzetben és egyéb szakkönyvekben. Volt olyan beszámoló, amely nem adott elégséges osztályzatot a vizsgált tankönyvnek, és elutasító bírálatát keményen ki is mondta, mások újabb, javított kiadást kívántak. A megjelent szakemberek és vendégek nevében Lörincze Lajos mondott nagy tapsot aratott beszédet. A nyelvművelő napokat sikeres ünnepség zárta be. Mécs Károly a magyar költészet legnagyobb verseiből mutatott be néhányat, a Lyra című együttes Roth Ede gitárművész vezetésével és szövegmagyarázatával Császár Irma fuvolaművész kíséretében adott hangversenyt. Harangozó Teréz virágénekei fejezték be az estét. Cs. Z. MAGYAR FERENCESEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN BESZÉLGETÉS DR. BALÁZS SEBESTYÉNNEL, A FERENCES REND MAGYARORSZÁGI TARTOMÁNYFÖNÖKÉVEL Zömök, egyszerű homlokzatú épület simul az impozáns templom falaihoz a budai Mártírok útján. Ferences Tartomány Főnökség és Rendház. Udvarán kedves kis kert fogad; csöndjét ölnyi vastag, kétszázéves falak vigyázzák. Bokrok és virágágyások veszik körül a kőfeszületet és Szent Ferenc szobrát, az egyik barátságos szegletben néhány kerti szék. Itt kínál hellyel Balázs Sebestyén tartományfőnök úr, aki nemrégiben az Egyesült Államokban járt. Űtjának céljáról kérdezem. — A század első évtizedeiben igen sok magyar vándorolt ki az Egyesült Államokba. Először 1920-ban küldtek magyarországi ferences szerzeteseket az .amerikai magyarok lelki 'gondozására, s a továbbiakban egyre több testvérünk vállalkozott e szép hivatásra. Jelenleg tizenkilencen folytatnak odakint lelkipásztori gyakorlatot. Az amerikai magyar ferences szerzetesek és rendházaik egyházjogilag a Magyarországi Ferences Tartományhoz tartoznak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az általuk választott provinciális helyettes, aki mindennapos tevékenységüket irányítja, évente egyszer beszámol helyzetükről, munkájukról a magyarországi tartományfőnöknek. A tartományfőnöknek pedig időközönként meg kell látogatnia az amerikai magyar ferences rendházakat, az ott élő testvéreket. Egy ilyen egyhónapos körúton látogattam végig hat Egyesült Államokbeli és egy kanadai kolostorunkat. — Milyennek látta kint szolgáló testvérei életét? Mit jelent munkálkodásuk a mai unjerikai magyar közösségek számára? ]£•*; 6 — Jóleső érzéssel állapíthattam meg. hogy milyen példásan élik szerzetesi életüket. Feladatuk az általános lelkipásztori munkán túl ma is az, hogy a rájuk bízott közösséget igyekezzenek megtartani magyarnak, s úgy tapasztaltam, hogy ennek érdekében minden tőlük telhetőt megtesznek. Rendszeresen kiküldjük számukra a magyar liturgikus könyveket, az istentiszteleteket részben angol, részben magyar nyelven tartják. Emellett a templomi klubokban folyó élénk kulturális életnek is testvéreink az irányítói. Ismeretterjesztő előadásokat tartanak Magyarországról — szintén két nyelven — magyar hanglemezdélutánokat is szerveznek. A templom, a klub -jól szolgálja a kinti magyarság egymásratalálását. S itt'meg kell emlékeznem arról is, hogy ezek a kis közösségek jó szívvel, és igen bőkezűen támogatják templomaikat. — Milyen további segítséget várnak a New Brunswicktól Winnipegig munkálkodó magyar ferences szerzetesek magyarországi rendtársaiktól? — Szívesen látnák, ha több rendtársunkat küldenénk ki Egyesült Államokbeli szolgálatra. Sajnos nem nagyon biztathattam őket, mert magunk is kevesen vagyunk. Ugyanakkor mindent elkövetünk, hogy segítsünk ezen a gondjukon; öt testvérünket küldtük ki az utóbbi években. Mi, magyarországi ferencesek igen nagyra becsüljük Amerikában dolgozó rendtársaink áldozatos munkáját, s azon leszünk, hogy egymás gondjait értő és érző, s egymásnak segítő közösségben munkálkodjunk a jövőben is. Balázs István Dr. Balázs Sebestyén Geszti Anna felv.
