Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-11-18 / 23. szám

RÁKÓCZI MEZEJÉN Tíz éve még a szekér mel­lett álltak tók. Természetes például, hogy a rosszul termő határ lakói szívesebben keresnek munkát a biztos jövedel­met adó ipari üzemekben, tovább szaporítva a hely­ben maradók gondját. A rossz termőhelyi adottsá­gú szövetkezetek hátrányát az állam kedvezményekkel igyekszik csökkenteni, megszüntetni azonban nem tudja. A hazai mezőgazda­ság fejlődése legjobban e gazdaságok eredményeivel mérhető. Nógrád valaha az or­szág egyik legszegényebb vidéke volt. Nem véglete­sen az, mint mondjuk a Viharsarok — errefelé ugyanis alig volt nagybir­tok és nem alakultak ki óriásfalvak, de földből meggazdagodni itt nem le­hetett. Nógrád erdőkkel ta­golt, aprófalvas vidék. A nagyüzemi gazdálkodás megszervezése ezen a tá­jon nehezebb volt, mint egyebütt. A dombokon a nagyteljesítményű gépek nehezen mozognak, az ál­lattenyésztésnek szinte alig vannak hagyományai. A 'Romhány központú Rákóczi Mezeje Termelő-Vajon jövőre hány gazda megy az új kerámiagyárba dolgozni? szövetkezet hét község kö­zös gazdasága. Határa öt­ezeregyszáz hektár, mely­ből azonban csak kétezer­­nyolcszáz a szántó, ezerhá­romszáz a rét és a legelő. A gazdaság jogelődei nehezen A takarmányhegy alján boldogultak. A jelenlegi szövetkezet több gazdaság szakaszos egyesítésével alakult. Érdekes, hogy kö­zülük a leggyengébb, a leg­nagyobb — a romhány i volt. Ennek „hozománya” csupán néhány milliós bankadósság volt. Három évvel ezelőtt tehát „Rá­kóczi mezején” nem sóik fű termett. Ma a gazdaság, ha nem is módos, de nem tar­tozik a megyében a sze­gények közé. A rossz földe­ken az utolsó három évben több mint háromszáz má­zsa cukorrépa, negyven mázsa kukorica és negyven mázsa búza termett hektá­ronként. Ezek a hozamok még nem tennék derűlátó­vá a helyi szakembereket. Sokkal inkább azzá teszik az állattenyésztés eredmé­nyei. A hét szövetkezet új ve­zetősége induláskor felkér­te a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem munkatár­sait: dolgozzák ki a helyi adottságoknak megfelelő, hosszútávú fejlesztési ter­veket. A tervekben az úgy­nevezett ágazati rendszer kimunkálása szerepelt. Ami a növénytermesztést illeti: az egyetem csupán öt főnö­vény termesztését javasol­ta. Emellett részletesen ki­dolgozták a korszerű állat­­tenyésztés módszereit. A szarvasmarhától sokat vár­nak a nógrádiak. A gazda­ság a korábbi magyartarka helyett a Német Szövetségi Köztársaságból hozott úgy­nevezett feketetarka te­nyészállatokat vásárolt. A mostani állomány három­százötven feketetarkából áll, számuk azonban jövő­re már ötszáz lesz. Emel­lett hamarosan egy újabb jól tejelő tehénfajta érke­zik a Német Demokratikus Köztársaságból. De nem­csak a fajták változtak, a tartás módja is megválto­zott. Ez némiképp hasonlít az errefelé rég elfeledett Már az is nagy eredmény, hogy a korábban ráfizeté­ses gazdaság két ágazata, a juhászat és a tehenészet megyeszerte jó hírű. A szö­vetkezet tagjai idén a ter­mészetbeni juttatásokon kí­vül havi háromezer forin­tos jövedelemre számíthat­nak. Mindent összevetve, nem keresnek rosszabbul, mint a jól fizetett romhá­­nyi ipari munkások. Ez pe­dig a sovány nógrádi föl­deket ismerve, szép ered­mény. Kép és szöveg Megay László » Ezt a vidéket ritkán lá­togatják külföldi mezőgaz­dasági szakemberek. A küldöttségek útja rendsze­rint az alföldi vagy a dél­­dunántúli módos gazdasá­gokba vezet. Ez természe­tes. A mi mezőgazdáink is jól teszik, ha az Egyesült Államokban Oregont kere­sik fel, ha a legújabb ku­koricatermesztési módsze­rekre kíváncsiak. Ám. az amerikai mezőgazdaságra sem az oregoni termésátla­gok jellemzők, mint ahogy a hazai állattenyésztés színvonala sem mérhető a bábolnai gazdaság teljesít­ményeivel. A magyarországi mező­gazdasági üzemek egyhar­­mada kedvezőtlen körül­mények között dolgozik. Vagy földjeik gyenge minő­ségűek vagy a domborzati viszonyok gátolják a nagy­üzemi termelést. Megesik az is, hogy a környéken nincs elegendő munkaerő. A leggyakoribb azonban, hogy ezek a hátrányok együtt, egy helyen találha-Szép táj — sovány földek Errefelé még hagyományo­san építkeznek rideg szarvasmarhatartás­hoz. Az állatok szabadon és többnyire a szabadban van­nak, ezért gondozásukhoz kevés eszköz és ember szükséges. A hozamok így is tiszteletre méltóak. Az első bor jas tehenek fejési átlaga évenként négyezer­­egyszázharminchét liter. A tehenészetben a tartásmód ellenére szinte mindent gé­pesítettek, a takanmányter­­mesztéstőí a szállításig, a fejőstől a tej előfeldolgozá­sáig. Ezt részben kényszer­ből tették, az 5100 hektáros gazdaságban ugyanis csu­pán 450-en dolgoznak, és a létszám — nem utolsósor­ban az ipartelepítés miatt — állandóan csökken. A szövetkezet vezetői szerint az' elvándorlás gyorsabb a kívánatosnál. Az emberek helyére csak gépek állhat­nak, de ezek ára nem cse­kély, választékuk sem ak­kora, mint amekkorára szükség lenne. A hazai mezőgazdaság egyre több nehézgépet használ, ezek azonban drágák, és az itte­ni dombokon nehézkesek. Márpedig kistrak torokkal a nagy határ nem művelhe­tő. A kis teljesítményű gé­pekhez különben is több kezelő keli. Aki pedig gép mellé vágyik, szívesen ve­szi, ha a gép fedett, fűtött csarnokban áll. Ilyen igen sok épül Romhányban a Kerámia Műveknél. A gyár gyorsan fejlődik és jól fi­zet. A gazdaság úgy segít magán, ahogy tud. Több ipari kisüzemet tart fenn, ezek jövedelmét mezőgaz­dasági gép vásárlására fordítja. Gyártanak mű­anyag zacskót, fonalelőké­szítést vállalnak az Űjpesti Gyapjúszovőnék. Van ho­mokbányájuk és egy kis szeszfőzdéjük is. Az idei időjárás, ország­szerte, így Nógrádban is, szeszélyes volt Sok növény a vártnál rosszabbul fize­tett, egyes kultúrák hozama még kétséges. A kukorica például még sok éjszakát tölt a szabadban, addig le­het eső, lehet fagy. Ennek ellenére bizakodóak a rom­hány i szövetkezet gazdái.-a* Fehér, feketével 7

Next

/
Thumbnails
Contents