Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-11-18 / 23. szám

AZ ŐSZIRÓZSÁS ÖRÖKSÉG AMERIKAI POLGÁRMESTEREK MAGYARORSZÁGON Peter Nemeth South Bendből ügyével. A demokratikus forradalmat ez a centralista szo­ciáldemokrata csoport természetesen mindvégig magáé­nak vallatta Az októberi demokratikus eszméket legtisztább formá­ban a polgári radikálisok csoportja őrizte. Az emigráció­ban Jászi Oszkár, Szende Pál és néhány társuk, itthon Vámbéry Rusztem. Csécsy Imre és kicsiny körük éleszt­gette az apró lángot, s küzdött az ellenforradalomnak, majd a fasizmusnak való behódolás, és minden más en­gedmény vagy elkanyarodás ellen. Küzdelmük azonban nemcsak jobb-, hanem balfelé is irányult, Jászi és legtöbb követője mindvégig elvi ellensége maradt a kommuniz­musnak. Október és március közül, ők is csak az elsőt vállalták. A márciusért vérző és új márciusért küzdő kommunis­ták viszont októbert és képviselőit tisztán polgárinak te­kintették, s az őszirózsás forradalom örökségében rejlő erőt és lehetőséget nem sokra becsülték. Kevesen voltak tehát, akik a két forradalom hagyomá­nyát és eszmekörét egyesíteni akarták. Mégis akadt vala­ki, aki pontosan erre törekedett, és saját személyében va­lóban egyesítette a kettőt. Károlyi Mihály volt az. Károlyi neve és október olyannyira elválaszthatatlannak bizonyultak 1918 óta, hogy az őszirózsás forradalmat a nép körében legtöbbnyire „Károlyi-forradalomnak” nevezték, és sokszor még ma is így nevezik. Károlyi számára pedig — ami voltaképpen természetes — a forradalom életének legnagyobb, meghatározó pillanata volt és maradt — ha­láláig. Azonosult vele, jelképévé lett, védelmezte szóban és írásban, megemlékezett csaknem minden októberi év­fordulóról. Már az első évfordulón, 1919 szomorú őszén írásos üze­netet küldött az emigrációból a magyar munkásoknak, mint írta, „azoknak, akik csüggednek, és azoknak, akik bíznak bennem”. Ezen az első október 31-én tett hűségfogaldal­­mában máris benne volt az a kettősség, amely Károlyi ok­tóberhez fűződő viszonyát attól kezdve egy hosszú életen át jellemezte: az állhatatosság és a változás képessége. Károlyi hűsége ugyanis, nem egy történelmi dátumnak, egy magasztos, de visszavonhatatlanul elmúlt történelmi pillanatnak szólt, hanem egy dinamikus és eleven esz­ménynek: magának a forradalomnak. Gesztusa, amellyel már az első évfordulón a munkássághoz fordult, azt fejez­te ki, hogy levonta a tanulságot az elmúlt esztendő társa­dalmi és politikai mozgásaiból, s bennük a magyar pol­gárság (és pártjai) tehetetlenségéből vagy gyávaságából. Nem is várt e polgárságtól (s egyben saját volt pártjától) többé semmit. A múltat lezárta — a meddő, frázisos múlt­ba nézést egyébként mindig megvetette —, őt a jövő ér­dekelte, s a forradalom megújulásának zálogát a munkás­ságban látta. Litván György Warren Widenernek, a californiai Berkeley város pol­gármesterének vezetésével az Amerikai Polgármesterek Szervezete öttagú küldöttsége járt október második felé­ben Magyarországon. A vendégek a Minisztertanács Taná­csi Hivatalának meghívására egy hetet töltöttek az or­szágban, és elsősorban a városi szociális intézmények — bölcsődék, óvodák, napközi otthonok — működését, a tö­megközlekedés helyzetét tanulmányozták. Találkoztak dr. Bartha Tibor református püspökkel, és ellátogattak Deb­recenbe, valamint a Duna-kanyarba. A küldöttség tagja volt az Indiana állambeli South Bend polgármestere, a 36 éves Peter Nemeth, akit a 120 ezres város mintegy tízezer magyar származású lakosa így ismer és hív: Péter Németh. Noha nem beszél magya­rul, saját bevallása szerint ez utóbbi írásmód és a hozzá kapcsolódó kiejtés áll közelebb a szívéhez, hiszen ő tuda­tában van magyar származásának, annak az örökségnek, amely az 1900-as évek elején kivándorolt nagyszülőktől maradt rá. — Mindkét nagyszülőm Magyarországon született, és valamikor 1900 és 1905 között vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Nekem ez az első utam Európába, és így ter­mészetesen Magyarországra is. Mindig tudatában voltam magyar örökségemnek, és büszke vagyok erre a magyar örökségre. Ezek után érthető, ha izgalommal töltött el, hogy eljöhetek Magyarországra, és láthatom a földet, ahol őseim születtek. A látogatás még inkább megerősítette nagyrabecsülésemet örökségem iránt. Büszkeséggel tölt el, hogy magyar amerikai vagyok, és szívből remélem, hogy később ismét visszajöhetek, és meglátogatom Sopront, nagyapám szülővárosát is. — Látogatásunk legmegkapóbb élménye vendéglátóink szívélyes vendégszeretete volt. Akikkel valamilyen mó­don kapcsolatba kerültünk, mindent megtettek, hogy ma­gyarországi tartózkodásunk minél kellemesebb és élveze­tesebb legyen. Sok mindent hallottunk, és sok mindent láttunk — csak azt sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt nem láthattunk még több nagyszerű dolgot. Lenyűgöztek az épületek, és meglepett az, hogy a magyar városok is ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint az én városom. Azt hiszem, több a bennünket összekötő közös vonás, mint azt feltételeznénk. Politikai pályafutásáról szólva Péter Németh elmondta, hogy a New York-i Columbia Egyetemen szerzett jogi végzettséget, és South Bendbe visszatérve, apja mellett folytatott joggyakorlatot, majd kerületi ügyészhelyettes lett. 1971-ben városi tanácstaggá és a tanács elnökévé vá­lasztották. 1975-ben megpályázta és — az eddigi legna­gyobb szavazattöbbséggel — el is nyerte a polgármesteri nagyhatalmait: a cári Oroszországot, a német császársá­got és a Habsburg-monarchiát. A nyugati hatalmak, ka­tonai győzelmük előtt, a demokrácia és a nemzeti önren­delkezés védelmezőinek mutatkoztak. A győzelem után viszont imperialista békét kényszerítettek volt ellenfeleik­re. A nemzeti katasztrófa gyorsan felbomlasztotta a nem­zeti egységfrontot. A Károlyi Mihály által képviselt és megtestesített nemzeti-demokratikus fejlődés zsákutcába jutott. Maga a kormányzat is megoszlott a tekintetben, mit kell fontosabbnak tekinteni: a területi integritás vé­delmét-e, vagy a demokratikus vívmányokét, s a forrada­lom szociális vagy éppen szocialista irányú továbbfejlesz­tését. A belső válságot és küzdelmet azután egy csapásra „megoldotta” az antant minden addiginál durvább lépése, a Vix alezredes által 1919. március 20-án kézbesített hír­hedt jegyzék, amely végképp lehetetlenné tette a nyugatra orientálódó demokratikus politikát. Egyetlen reménység maradt: egy internacionalista (azaz Szovjet-Oroszországra támaszkodó) szocialista kormányzat honvédő háborúja. E heroikus kísérlet vérbe fojtása szinte törvényszerűen torkollt a nemzeti jelszavakat harsogó, s közben a nagy­hatalmak előtt meghunyászkodó ellenforradalom ural­mába Az őszirózsás forradalom függetlenségiekből, szociálde­mokratákból és polgári radikálisokból álló vezérkara zö­mében nem volt forradalmár, s ez a tény erősen rányom­ta bélyegét a Károlyi-kormányzat öthónapos történetére, és egyik okozója lett a bukásnak is. De a rákövetkező ke­serves években és évtizedekben az is kiderült — s ezt el­ismeréssel kell megállapítani —, hogy dezertőr, áruló sem akadt közöttük. A legmérsékeltebb csoportot a volt Károlyi-párti füg­­. getlenségiek (Lovászy Márton. Batthyány Tivadar, Búza Barna, Nagy Vince, Juhász Nagy Sándor) alkották. Több­ségük 1919 után is itthon maradt, vagy csak rövidebb idő­re emigrált, s ha tett is kisebb-nagyobb engedményeket — utólag is tompítva a magyar október forradalmi jellegét, s persze, élesen elhatárolódva a Tanácsköztársaságtól —, sohasem tagadta meg októbert és annak demokratikus alapeszméjét. A „nemzeti októberisták” e csoportja adta ki 1923 őszén — két vakmerőén bátor publicista, Fényes László és Szász Zoltán bevonásával — az öt év múltán című szép megemlékező kötetet. A forradalomban vezető szerepet játszó szociáldemok­raták — Garami Ernőt és néhány hívét leszámítva — a Tanácsköztársaságban is népbiztosi, vagy más irányító posztokat töltöttek be, majd tartós emigrációba kénysze­rültek. Egy részük (Landler Jenő, Pogány József) kommu­nistává lett, többségük azonban (így Kunfi Zsigmond, Böhm Vilmos, Rónai Zoltán, Dimer-Dénes József) megta­gadta a szolidaritást a KMP-vel és a magyar kommün címet. Ö lett a város második legfiatalabb, és első magyar származású polgármestere. — Szerettem volna a feleségemet is magammal hozni, de mivel három leányom után született fiaim csak két, il­letve egyévesek, ő ezúttal sajnos nem jöhetett velem. Re­mélem, legközelebb vele együtt térek vissza. — Odahaza számtalan magyar írt nekem, akik nagyon büszkék voltak arra, hogy ideutazom. És egy kicsit ta­lán irigyeltek is, mert ők is szerettek volna visszajönni, hogy saját szemükkel láthassák Magyarországot. Ez az érdeklődés azt jelenti, hogy önhöz hasonlóan — a South Bend-i magyarok közül is sokan tudatosan ápol­ják a származásból fakadó örökséget, és keresik az óhazá­val való kapcsolatot? — Ó, ehhez nem fér kétség. A városban, ahol egyébként ugyancsak nagy számban élnek lengyel származásúak is, rendszeresen tartunk úgynevezett nemzetiségi fesztiválo­kat, Ilyenkor néhány belvárosi utcát lezárunk a forgalom elől, és pikniket rendezünk, ahol a magyarok és lengyelek nemzeti ételeikkel kínálják a meghívottakat. — Sok magyar vallási közösség, és egyéb olyan szerve­zet, sőt étterem is van, amelyek magyarországi utazásokat szerveznek. Tavaly nyáron is jó néhány magyar látogatott egy háromhetes charter-program keretében Magyaror­szágra. A kapcsolatnak számos formája létezik. Itt tartóz­kodásom alatt rengeteg fényképet, és sok méter filmfel­vételt készítettem, amelyet a látogatásomról szóló beszá­molók során szeretnék minél több South Bend-i magyar­nak megmutatni. — A programunk nagyon jelentős volt, mert közelebb hozott bennünket egymáshoz, és ha Magyarországról van szó, most már azokra az emberekre gondolok, akikkel ta­lálkoztam, és a barátokra, akiket itt szereztem. Ez nagyon fontos a népek békés egymás mellett élésének a szempont­jából. Kollár János A szentendrei Ko­vács Margit Mú­zeumban. Balról a második Peter Nemeth, mellette Rita Gunther, az amerikai polgár­­mesterek szerve­zetének titkára, Elizabeth N. Mar­shall, York (Penn­sylvania) polgár­­mestere, Mrs. Warren Widener és Warren Wide­ner, Berkeley (Ca­lifornia) polgár­­mestere Novotta Ferenc felvétele 1918. október 31. A század magyar történelmének egyik nagy fordulópontja, végpont és kezdet. Az őszirózsás forradalom volt az, amely magyar rész­ről véget vetett a gyűlöletesen elhúzódó háborúnak, s egy­ben az 1867 óta fennálló dualista rezsimnek, az Osztrák- Magyar Monarchia történetének, a sok évszázados ma­gyarországi Habsburg-uralomnak. Egy hosszú korszak visszavonhatatlanul lezárult ezen a napon Mint kezdőpont, kudarca ellenére is születésnapja lett egy új, demokratikus Magyarországnak, és sok esély volt rá, hogy közvetlenül is egy új, boldogabb történelmi kor­szak nyitánya legyen. Adva volt ehhez csaknem minden feltétel: hatalmas tömegtámogatás, 1848 óta példátlan egység, a régi uralkodó körök teljes politikai és morális veresége, s képzett, meggyőződéses új vezérkar, amely a forradalmat megelőző évek közös küzdelmeiben kovácso­­lódott össze. Első látásra még a külpolitikai konstelláció is kedvező­nek tűnt, hiszen a háború széttörte Európa legreakciósabb Károlyi Mihály, miniszterelnökké történt kinevezése napján

Next

/
Thumbnails
Contents