Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-10-07 / 20. szám

Hol is lakhatna egy ilyen vérbeli párizsi értelmiségi? A Raspail út végén levő lakásán beszélgetünk, közel a montparnasse-i hősi korszak világhírű kávéházaihoz, a Dőme-hoz és a Coupole-hoz, s nem messze a háború után felkapott másik művésznegyed, a Saint-Germain-des- Prés két híres irodalmi café-jától, a Deux Magots-tól, és a Flore-tól, ahol Lucien Corosi éveken át törzsvendég volt. Ki tudja, hányszor láttam ezeken az immár legendás he­lyeken, amint Sartre vagy Prévért, Hevesi András vagy Gyomai Imre társaságában ült és írt? Körösi László a „kis Párizsból", Nagyváradról csöppent az érettségi után az igazi Párizsba. Ady irárosában szinte a levegővel szívta magába az irodalmat és az újságírást. Tanár akart lenni, s a romanisztika babéraira pályázott. Am, mint oly sok más filoszt, őt is elcsábította az újság­írás kötetlenebb életformája. Csakhamar az akkor legna­gyobb esti lap, a lTntramsigeanit boldog munkatársa lett, s mellesleg írt a Párisi Hírlapba is. Persze ő is „mindenes­ként” kezdte; foglalkozott sporttal, színházzal, irodalom­mal, politikával. S amint az általában megesik, később a hírlapírás már nem elégítette ki becsvágyát: regényírással is megpróbálkozott, önéletrajzi fogantatású művét, a Kis Kováid című regényét Erdély legrangosabb folyóirata, a Helikon közli, majd a Szépmívescéh adja ki. Nemsokára azonban már francia alteregója is regénnyel jelentkezett: 1937-ben a Gallimard adta ki Z doktor, a gyilkosom című detektívregényét. vetel újabb idegen munkáscsoportokat, amelyekkel ha gyé­ren is, de érkezett egy új magyar gárda. Tubize lakosságának jelenleg 16 százaléka bevándorló, csaknem 3200 fő, amely 23 nemzetiségből adódik. Nyolc­vanöt százaléka olasz. Az 1977-es városi tanács statiszti­kája szerint a magyarok negyedik helyen, 27 fővel szere­pelnek. Így vették át az olaszok a harmincas évék 200 ma­gyarjától az elsőbbséget létszámban. Moór István a haladó belga erőkre támaszkodva és az emigráción belüli haladó felfogású személyekkel együtt a hatvanas évek végén ke­zébe vette a tubize-i emigráció irányítását. Így lett 1971- ben magyar alapítója a tubize-i Bevándoroltak Csoport­jának. A tubize-i csoporton belül hét nemzetiségnek van kép­viselője, beleszámítva a belgákat. Megalakulásának első évétől már saját kultúrházzal rendelkezik. E ház fenntar­tását és a működéséhez szükséges pénzbeszerzését a ve­zetőség és tagság munkája hozza meg. Nyelvtanfolyamo­kat. kulturális akciókat, szociális irodát létesítettek. A kis létszámú magyar kolónia a további munkában és elképzelésekben is támogatta egyesületét. Így alakult meg 1973 márciusában egy magyar népitánccsoport öt nemzet gyermekeiből, amely a „Kulacs” nevet vette fel. Azóta már 38 nyilvános szereplésük volt és ebből két ízben (1975 és 1977) Budapesten, a külföldön élő néptánccsopor­tok fesztiválján is részt vettek. Magyarország megismer­tetését a folklóron kívüli filmekkel, saját készítésű dia­sorozatok vetítésével segítik elő, de 1976-ban több tán­coló gyerek és szülő járt odahaza. Ez röviden a magyarok jelenléte Tubize-ben. Moór István (Tubize) A szülőfalu vonzásában Dr. Nagy Miklóst, a Német Szövetségi Köztársaságban élő honfitársunkat három esztendeje ismertük meg, mint a Szülőföldünk rádióadás és a Magyarok Világszövetsége nyelvhelyességi pályázatának győztesét. Elmondta, hogy jutalom-útjának nagy részét a levéltárban tölti, mint már pár éve minden alkalommal, ha Magyarországon, jár. Ugyan­is szülőfaluja, a Hanság-széli Acsalag krónikájának megírá­sra készül. Acsalagon főként idős Bendes József elbeszé­lése nyomán egészíti ki és teszi színesebbé, élőbbé a levél­tári-könyvtári adatokat. Most örömmel vettük kézbe a már kész munkát, Acsalag történetét és néprajzát, amelyet honfitársunk saját költsé­gén 46 példányban nyomtatott ki. A történeti rész a falu feltehető születésétől, az ezerhatszázas évek végétől követi nyomon a lakosság életének alakulását. Igen érdekes és szórakoztató az aesalagi népszokásokról szóló fejezet, amely bepillantást enged a kis falu életének szinte minden mozzanatába. (b. i.) A háború alatt önkéntes, majd ellenálló lett. 1945-ben nagy riportjaival hívta fel magára a figyelmet, cikkeit Camus közölte a Combat című napilap hasábjain, azok­ban az időkben, amikor a háborús megrázkódtatások után sok kiváló író is felcsapott riporternek (Sartre, Claude Roy, Roger Vailland). Különtudósítóként vett részt a nürnbergi poron. Később az ellenállás nagyhírű hetilap­jába, a Les Lettres Francaises-be is dolgozott. Hangjáté­kát a párizsi rádió sugározta. Az utóbbi években saját sajtóügynöksége van. Legutóbbi hazai látogatásakor Aczél György miniszterelnök-helyettes fogadta. Semmilyen lexikonunk sem tartja számon, pedig 1973- ban már hetedik regénye jelent meg; ezt, A barát címűt, magam is olvastam. Ügyesen szerkesztett, lenyűgözően iz­galmas mű: politikai detektívregény. Két német fivérről szól, az egyik titkon antináci, a másik fanatikus hitlerista. Ebből az alaphelyzetből származnak a bonyodalmak. Kőrösi-Corosi nem fiatal ember, de ma is tevékeny, és képes a legfiatalítóbb műveletre: néhány év óta új alkotói területre lépett: festeni kezdett, mégpedig sikerrel. 1974- ben az egyik leghíresebb képtárban, a Galerie Katia Gra­­noffban mutatkozott be. 1975-ben ismét ugyanitt állított ki, 1976-ban pedig egy nagy bécsi galériában mutatta be eredeti szellemű, fantasztikus ihletésű vásznait. Bajomi Lázár Endre Események, kapcsolatok, találkozások Szomszédos szocialista országokban élő magyarok Szakszervezeti találkozóról adott hírt a jugoszláviai 7 NAP című magazin. A kereskedelmi, vendéglátóipari é- pénzügyi dolgozók, valamint a jugoszláv szolgálta­tóipari dolgozók szakszervezeti delegátusai Szabadkán és Szegeden tárgyaltak, két egymást követő napon. Megállapodtak együttműködésük további bővítésében. * Magyar nyelvű hanglemezeket jelentetett meg a ro­mán Electrecord hanglemezgyár. Irodalmi és mesele­mezek operarészletek és népzenei felvételek kerül­tek a lemezboltokba. Mindösszes két számot ért meg 1946-ban a Keleti Kapu című folyóirat. Ez a lap a Debreceni Magyar- Román Társaság orgánuma volt — megjelenésének hátteréről és a Társaság történetéről Tüskés Tibor írt megemlékezést a kolozsvári KORUNKBAN. * Alexander Krischan bécsi művelődéstörténész a bu­dapesti Ráday könyvtárban rábukkant a legrégibb bá­náti nyomtatványra. A német nyelvű kötetet 1771-ben nyomták Matthäus Josephus Heimerl temesvári nyom­dájában. * A szlovákiai Ifjú Szívek amatőr együttes Jugoszlá­viában vendégszerepe 11. Az ŰJ SZÓ tudósítása sze­rint Rogasszka Szlatinán, Nova Goricám és Novo Mesz­­tón léptek föl. A jugoszláviai sajtó nagy elismeréssel írt a csehszlovákiai magyar népi együttesről. * Két napig tartózkodott Szabadkán a Vajdaság, Hor­vátország és Szlovénia magyartanárainak és -tanítói­nak több száz fős csoportja. A szabadkai Pedagógiai Intézet szervezte találkozón főként módszertani kérdé­sekről folyt szó. A mostanában kialakuló komplex magyar esztétikai oktatás bevezetésének kérdései fog­lalkoztatták legfőképpen a résztvevőket. A nyelvtan­­központúság helyett a nyelvkultúrát kívánják előtér­be helyezni. Az új tantervek és tananyagok kidolgozá­sában részt vesz a Magyar Nyelv, Irodalom és Hun­garológiai Kutatások Intézete (Jugoszlávia) és vele együttműködve az Országos Pedagógiai Intézet (Ma­gyarország) is. A „Modern Hungary” Még soha ennyi turista nem látogatott el külföldről Ma­gyarországra, mint az idén. Csaknem annyian, mint amennyi hazánk lakosainak a száma. Becslések szerint harminc százalékkal többen, mint tavaly. Pedig az idei nyár nem nagyon kényeztette el a balatoni fürdőzőket. A hűvös, esős napokban autókaravánok indultak el Siófok­ról, Keszthelyről vagy Füredről, hogy felkeressék Pan­nonhalmát, Veszprémet vagy a gorsiumi ásatásokat. S a P>alatonon meg Budapesten kívül Eger, Gyula, Sopron, Miskolc, Szeged vagy Pécs is állta a vendégek rohamát. „Divatos” ország lettünk. A „Puszta — betyár — fokos — csárda” romantikát sok­színűbb, érdekesebb tabló váltotta fel, mert egy ország gazdasági — társadalmi — politikai átalakulása és roha­mos fejlődése — mindig izgalmas téma. A hagyományos balatoni fürdővendégeknek hazánk szépségei és értékes folklórja mellett — ma már más is szemükbe ötiáik, ami felkelti érdeklődésüket, kíváncsiságukat, rokonszenvüket. Ezt a rokonszenves kíváncsiságot, érdeklődést igyekszik kielégíteni Sinor Dénes nagy vállalkozása, egy szép kiál­lítású, angol nyelvű könyv, amelyet az Indian University Press (Bloomington-London) adott ki nemrég „Modern Hungary” címmel. A „Modern Hungary” harminc írást tartalmaz, ezek először hazai napilapokban és folyóiratokban jelentek meg, s szinte enciklopédiáját adja a mai magyar valóságnak. Az 1966 és 1976 között megjelent cikkek életünk minden terü­letét felölelik a mindennapok gyakorlatától olyan elméleti tanulmányokig, mint amilyen például Lukács György esszéje Bartók Béláról, vagy Kádár János válaszai a hat­vanadik születésnapján elhangzott üdvözlésekre. A tár­sadalmi, szociológiai és külpolitikai témájú cikkek mellett olvashatunk gazdasági kérdésekről Bognár József akadé­mikus tollából és Bíró József külkereskedelmi miniszter­től. Tekintélyes részt foglal el a kötetben a kultúra, s a szerzők között olyan nevek szerepelnek, mint például Or­­tutay Gyula, Aczél György miniszterelnök-helyettes, Kö­­peczi Béla akadémikus, Púja Frigyes külügyminiszter, Szántó Miklós szociológus, Rényi Péter újságíró, Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottsági tagja. Ha az érdeklődő külföldi kézbe veszi ezt a kötetet, bi­zonyos: kedvet kap rá, hogy közelebbről is megismerje Magyarország történelmét, jelenét, kultúráját, gazdaságát. Ma már sugárhajtású repülőgépek hozzák közel egymás­hoz a földrészeket. Az olyan könyv p>edig, mint amilyen a „Modern Hungary”, szellemileg is közel hozza az ol­vasót Magyarországhoz, és ablakot nyit világunkra, min­dennapjainkra. A kötetet a Magyarországon megjelenő The New Hun­garian Quarterlyben publikált írásokból válogatta és lát­ta el kitűnő bevezetővel Sinor Dénes, a Bloomingtoni Egyetem magyar származású professzora. I.énárt György TANULJON TANÍTSON S, 's MAGYARUL — Magyar szülők nyelvtanár nélkül taníthatják gyermekeiket — Magyar iskolák tanárai és növendékei szá­mára nélkülözhetetlen oktatási segédeszköz — Egyetemek magyar fakultásai, vagy bármely más nyelvtanfolyam számára fontos anyag a LEARN HUNGARIAN — 10 lemezen (LP 3748—57) 30 nyelvleckét kap a csaknem 5 órás felvételen. Az egyes leckék kö­zötti magyar sztereo zenei illusztrációk élveze­tesebbé teszik a tanulást. — A kötött és illusztrált nyelvkönyv (Bánhi­­di—Jókay—Szabó) 530 oldalas, végén angol— magyar, ill. magyar—angol szószedettel. — A teljes anyag (10 lemez és a tankönyv) ára 1979. január 1-ig beérkező rendelésekre: $ 34,90. Január 1. után a sorozatot * 44,90-ért szállítja vállalatunk. (A tengerentúlra postaköltséget is felszámítunk.) Megrendelhető a Kultúra könyv- és hanglemezképviseleteinél, vagy közvet­lenül az alábbi címen: Kultúra, H—1389 Budapest, P. O. B. 149. SZERKESZTI: LINTNER SANDOR Dr. Nódy Lajos New York-ban élő honfitársunk elküldte címünkre a Nemzeti dal általa megzenésített változatának kottáját. Nódy Lajos zenéjében a régi magyar verbunko­sok hagyományaira támaszkodik. Száraz Marika belgiumi textiltervező ezüstérmet nyert a Chorcroiöan rendezett nemzetközi művészeti biennálén. * A párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet díszes fényképalbuma beszámol a Magyar Ház kulturális tevé­kenységéről. Az emlékkönyv tanúsága szerint az első fél­évben húsz magyar vonatkozású kulturális esemény szín­helye volt a Magyar Ház. * A Magyar Hírek 1978. február 25-i számában ismerteti id. Gerencsér Ferenc „Sárváriak Belgiumban” című köny­vét. A könyv szerint a nagy világválság 1932-ben érte el a tubize-i selyemgyárat, amikor újabb és újabb csoportok indultak haza, vagy vágtak neki a nagyvilágnak — mun­kát keresve. Ennyit a könyvből, inkább nézzük, mi maradt meg a tubize-i magyarokból. Véleményem szerint, az első tubize-i magyar lakás nem sárvárié volt, hanem a Pest-környék­ről származó Illés bácsié, aki 82. éves kora ellenére jó egészségnek örvend. Mint bujdosó vöröskatona érkezett Tubize-‘be. A legöregebb sárvári származású tubize-i lakás a 77 éves Papp Lajos tulajdona, akinek fényképét felismerni vél­tem a Sárvári Vármúzeumban egy újságban, amely hírt adott az első sárvári csoport kivándorlásáról. Lajos bácsin kívül él itt még négy-öt sárvári család, egy gyerekkel vagy utód nélküli leszármazottal. Itt emlí­tem meg Horváth András nevét a sárváriak második ge­nerációjából. ö a két éve megjelent tubize-i reklám újság szerkesztője. A magyar telep nem a gazdasági válság áldozata lett, hanem a modern közlekedés követelménye tette a buldó­zerek áldozatává. Feledésbe merült volna a magyarok léte Tubize-ben, ha a háború utáni ipari fellendülés nem kö-Párizsi találkozás L. Corosival, azaz Körösi Lászlóval 12

Next

/
Thumbnails
Contents