Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-10-07 / 20. szám
vas csapatot. Előtte — fahrtsínen — pontosan bemért sebességgel halad Kende János kamerája. A fenti jelenet már szinte a felismerhetetlenségig átalakult. Katonatisztek, parasztok, csendőrök, fogatok, kortesek és zenekarok mozognak a szín környékén, szinte balettszerűen koreografált mozdulatokkal. Az előtérben a két testvért játszó színész: Cserhalmi György és Balázsovits Lajos. A rendező már harmadszor próbáltatja el a jelenetet. A háttérben petárdák robbannak. Most új elképzelést próbáltat ki. A jelenet szerkezete megváltozik. De mit jelent a cím? — Háromrészes filmet készítünk — mondja Jancsó a forgatás szünetében, a mezőn sétálgatva —, a három film címét Bartók három művéből kölcsönöztük: Magyar rapszódia; Allegro barbaro; Concerto. Egy elképzelt életutat mutatunk be: egy lehetséges magyar vagy közép-kelet-európai életutat. A főszereplő szélsőséges soviniszta, dzsentri családból származik, s parasztgyilkosságba keveredik — de végigjárja életútján a huszadik század első felének poklait, így jut el egészen az aktív németellenességig, a munkásmozgalommal való kapcsolatig. — Elképzelt életútról van szó? A főhős — Endre — figurája hasonlít Bajcsy-Zsilinszky Endrére. — Van némi egyezés. A két testvér állandó harca, a parasztvezér meggyilkolása és a főhős halála erre mutat. De nem a Zsilinszky-fivérekről szól a film. A forgatókönyv megjelenése óta is változtattunk a szövegen, például a főhőst már nem Endrének hívják. Ennél fontosabb azonban, hogy ebben elképzelt életútban felvillannak a magyar múlt és közelmúlt jellegzetes alternatívái. — Sokan szimbolizmust látnak a forgatókönyvben. Egy nemzet útjának szimbólumait. — Nem szimbolizmus az, amit csinálunk. A felhasznált elemek nem kitaláltak. Minden mozzanat, a kortesdaloktól a történelmi erők mozgásáig, valóságos. A film csupán újjászervezi, mintegy tömöríti ezt az eltelt fél évszázadot. Ebben a három, önállóan is megélő filmben szeretnénk egy olyan keresztmetszetet adni a múlt századvég és a második világháború közötti történelmi útról, amely megmutatja, hogy voltak alternatívák a nemzet előtt is, az egyes emberek előtt is. És — talán — segít megmutatni a választások mögött húzódó okokat is. Jancsó nehéz riportalany. Harapófogóval kell belőle kihúzni a szavakat. Amikor visszamászik az emelvényre és újra rendbe szervezi a szereplőket, akkor kerül elemébe. f ■ ^ / ff V F; *' A|r> , w i m . Ev. frfúVUr - .Wy rt? Aywww Kis pihenő a forgatás szünetében Geszti Anna fotóriportja Kis bonyodalom a forgatásban. A látóhatáron megáll egy Ikarus autóbusz. A forgalom elől lezárták a vidéket, a busz nem jön közelebb, de onnan nem veszik észre, hogy belógnak a képbe. Figyelmeztető rakétákat lőnek fel — nem használ. URH-rádión kiabálnak feléjük — hasztalan. Integetnek, jeleznek. Végül a legegyszerűbb, legősibb megoldás segít: Balázsovits Lajos — éppen lóháton van szerepe szerint — elnyargal a dombok felé. öt perc múlva a busz visszahúzódik. Filmtrilógia készítése minden rendező élete legnagyobb próbatételét jelenti. Jancsó most gyűrkőzik neki a feladatnak. Sós Péter János ín a Nem>emutatott (született ’rmek- és rel rajzol% kezdett, ött, nyug>tt az apa, íusztította. forrásból képzettsét vidéken, írt. A kisírnál, egy casága, az a vadásziga mind íbb azondyóiratokudarol Sopron és környéke Ügy tetszik, a XVIII—XIX. században érzi magát leginkább otthon. Fáradhatatlan szorgalommal rajzolta a régi Pest-Buda petróleumlámpák által világított kockaköves utcáit, díszes homlokzatú, sokablakos épületeit, amelyek elé négylovas hintákat, katonákat és városi polgárokat fest. Ért hozzá, hogy a maga módján életet adjon a rideg körieknek, színekkel kitöltve életöröalakít ki, melyet élénk, változatos, indám szivekkel tölt ki. Hornyák Lajos festészete érdekes jelenségként tartható számon az egyébként is rendkívül sokrétű magyar naiv művészet keretében. F. Mihály Ida Serényi Zsuzsa felvételei Hornyák Lajos naiv festő kiállítása ban található illusztrációkat, metszeteket, reprodukciókat kedveli. Elmélyülten megcsodálja a mások által készített képeket, majd merítve belőlük, a témát a maga formanyelvén körülírva, sajátos színfantáziával kifestve adja i’issza. möt, és valódi városi atmoszférát lehel beléjük. Papírra festett temperaképeinek méretei igen változatosak, szereti a szalagszerűen hosszú képmezőket, melyekre sokfigurás kompozíciói ráférnek. De találunk kör alakú festményeket is. Megoldásmódjára jellemző, hogy a rajz körvonalainak erős hangsúlyozásával, ornamentális hálózatot
