Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-09-23 / 19. szám
öveges József professzor BESZÉLGETÉS ÖVEGES JÓZSEF PROFESSZORRAL _ öveges József Kossuth-díjas professzornak, a közismert fizikus, ismeretterjesztőnek szívügye-e a magyar nyelv? — Kell, hogy mindenkinek szívügye legyen anyanyelve, hiszen nélküle elképzelhetetlen a mindennapi élet, s a legmagasabb fokon szívügy az anyanyelv a nevelőnek, az ismeretterjesztőnek. Nem mindegy, hogy milyen nyelvi megfogalmazásban mutatjuk be a tudás, a megismerés kincseit. Ebből azonban világos, hogy nem elég csak szeretni a nyelvet. Fontosabb az, hogy nyelvünket értelmesen, okosan alkalmazni is tudjuk. Ügy tudom, SÍ könyve Jelent meg, a legutolsó néhány hónappal ezelőtt. Könyvei közül melyik áll legközelebb a (szivéhez? — Az édesanya is újszülött gyermekét szereti a legjobban. Tavaly nyáron jelent meg: Csodálatos színes fizikai kísérletek — a semmiből! című könyvem. A mindennapi élet jólismert jelenségeinek a kérdéseire kísérletek alapján tudományos választ ad. A legelső tiszteletpéldányt szülőfalum iskolájának nyújtottam át. Kérem, mondjon egy példát ezekre a csodálatos színes kísérletekre. — Minden háztartásban fellelhető a púderdoboz. A púder olyan apró szemcsékből áll, hogy szabad szemmel egyenként alig észrevehetők. Vajon a púderpor apró szemcséi egyenlő nagyságúak-e, vagy sem? Egyszerű — hallom a feleletet — mikroszkóp alá tesszük a port és meglátjuk! Csakhogy mi a semmiből kísérletezünk, egy mikroszkópot nem húzhatunk elő a szemétkosárból. De egy üvegcserepet igazán találni lehet mindenütt. Parányi púderport hintünk rá és a poros üvegen át nézünk, mondjuk, egy gyertyaláng felé. Ha gyönyörű szivárványszínű köröket látnánk a láng körül, akkor a por egyenlő nagyságú szemcsékből állna (ilyen por a virágpor). De púderpor esetén csak egy fehér fényfoltot látunk a láng körül. Ez annak a bizonyítéka, hogy a púder szemcséi különböző nagyságúak. Természetesen mindezt úgy megmagyarázzák a könyv színes ábrái, hogy egyaránt megérti egy nyolcéves gyermek, sőt még egy nyolcvanéves felnőtt is. Hazai tudományos körök nagyra értékelik professzor úr ismeretterjesztő munkásságát. — Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat négy évvel ezelőtt új kitüntetést alapított: a Prométheusz érmet. Évente egy kerül kiosztásra. Az kapja, aki az országos viszonylatban a legsikeresebben működött a természettudományok terjesztésében. Legelső alkalommal a kitüntetést nekem ítélték oda. Serényi György A Szülőföldünk „Szép magyar szó” című sorozatában elhangzott rádióinterjú nyomán m m!) - h á p w m é m öz szökken, gém rebben, vadmaiaccsapat csörtet a sűrű felé. Gépkocsink öt kilométeres „sebességgel1” lopakodik előre búzamezők, krumpliföldek és hagymatáblák mentén, majd keresztül-kasul a 3650 hektárnyi erdőségben, hogy minél több vadat lephessünk meg, ha csak egy pillanatra is. Szürke az ég, szemerkél az eső, ám a táj így is gyönyörű. Vízililiom virít az útmenti csatorna tükrén, a nyílegyenes sorokba ültetett nyárfások olykor éger- és fűzligetekkel, vadakat menekítő rekettyésekkel váltakoznak. Sipos Árpád, a Lajta-Hansági Állami Gazdaság erdészeti ágazatvezetője erősen biztat bennünket: — Könnyen találkozhatunk egy szép rudlival (azaz szarvascsapattal). Nem lenne jó a hátunkon elhordani azt a sok vadat, amit ezen a részen lőttek. Ám a hansági vadak királya ezúttal nem mutatkozik. Valahol a sűrűben pihen. Ahol most szántók, erdők, jófüvű legelők gyönyörködtetik az utazót, és gyarapítják a környékbeli gazdaságokat, valamikor lápi vidék volt. Az egykori igen mostoha természeti viszonyok hiteles leírását olvashatjuk a Német Szövetségi Köztársaságban élő dr. Nagy Miklósnak szülőfaluja, a Hanságszélii Acsalag történetét és néprajzát bemutató művében, amelyet nemrégiben juttatott el szerkesztőségünknek. ,.A Hanság lecsapolása előtt a vízhálózatához tartozó folyók nyaranta még a terület tavainak vízszintjét is alig tudták biztosítani. Az őszi esőzések, vagy a tavaszi hóolvadások idején viszont olyan tömegű vizet zúdítottak a Hanságba, hogy az egész vidéken majdnem összefüggő víztükör keletkezett, amely gyakran a Fertő vizével is összefolyt.” A folyószabályozás és mocsárlecsapólás már az 1700-as évek végén elkezdődött, de jelentősebb eredmény csak a Rába szabályozása után mutatkozott, századunk első évtizedében. Azt már a zalai származású, de a „Hány” történetét szintén jól ismerő Sípos Árpád ágazatvezetőtől tudom, hogy hansági szénától izmosodtak a bécsi tüzérlovak, s a híres levéli hizlaidások is innen kaszálták a jászolba valót. A valamikori rétek emlékét őrzik a nagyüzemi nyárfás útjai is. A Hétrendes útról a Tízrendes útra kanyarodunk — miközben erdőmérnök kalauzunk magyarázza: emitt tíz, amott hét rendet vághattak a kaszával. Jelentős szántóföldi művelésre azonban csak az 1958-tól kezdődő, és éveken át folytatódó, nagyszabású lecsapolási és csatornázási munkálatok után vált alkalmassá a hanyi föld. Itt dolgoztak az ifjúsági szövetség első építőtáborainak lakói is. A táborok emlékét kecses emlékoszlop őrzi az egyik nyárfás szélén. Az erdők kitűnően hasznosítják a már víztől védett, de szántóföldi művelésre alkalmatlan területeket. Az erdőgazdálkodás évi nyolcmilliót jövedelmez a Lajta-Hansági Állami Gazdaságnak, s a cellulóz nyárfa a jövőben még nagyobb bevétellel biztat. Ebben nagy szerepe lesz a jugoszláv—magyar papíripari együttműködésnek, amelynek keretében a magyarországi nyárfából déli szomszédunknál készül papír. — 1961-ben — amikor ide kerültem — a nyártermesztés még teljesen kiforratlan volt — meséli Sipos Árpád. — Éppen a feladat újszerűsége csalogatott ide, az, hogy az első csemeték kihajtásától bábáskodhatok egy erdőgazdaság születésénél. Azóta már az ország számos helyén átvették a hansági nyárfatermesztési technológiát. Favágásról — a szó hagyományos értelmében — már nem beszélhetünk. A Német Szövetségi Köztársaságból és Kanadából származó fakombájnok csípik ki a fákat — magyarázza, miközben figyelő tekintete vad után pásztázza a nyárfasorokat. — Bizonyára szenvedélyes vadász — jegyzem meg, igenlő válaszra várva. — Nem vagyok vadász, csak vadgazda. Ahogyan nőtt az erdőnk, úgy települt be egyre több őzzel, szarvassal, vaddisznóval. A szántókat védeni kell tőlük, ugyanakkor gondoskodnunk kell megfelelő búvóhelyrőL eleségről — például alkalmas fafajtákkaL Érdemes, hiszen a vadászati ágazat 6—7 milliót hoz évente az állami gazdaságnak. Egyik telepünkön fácáncsibéket nevelünk, a legutóbb harmincezret bocsátottunk szabadon. Nemeskócsag-emblémás tábla tűnik föl az egyik útelágazásnál: „Tájvédelmi körzet.” A lecsapolás következtében már csak nyomokban meglevő ősi növényzetet — az őstölgyeseket, a hazai .nyárfacsoportokat, áthatolhatatlan rekettyéseket — érintetlenül hagyjuk — magyarázza Sipos Árpád — mintegy élő múzeumaként a valamikori hansági világnak. Ez az intézkedés csupán kétesztendős, de az eredmény máris mutatkozik: egyre népesebb a madárvilág, például újból fészkel nálunk az Európa-szerte ritkaságnak számító fekete gólya. íme korunk egyik paradoxoné: lecsapoljuk a mocsarat, hogy aztán törvénynyel védjük a még megmaradt ősi növénytársulásokat. Paradoxonnak tűnik a szántóföldi öntözés látványa is: elvezettük a vizet, s lám most visszahozzuk. Ebben az évben adták át a hansági öntöző főcsatornát, hatalmas öntözőfürt is épül. Az épitőtáborozók emlékére Csatornában a hajdani láp vize Gépek tartják rendben a vízelvezető árkok partjait amelynek föld alatti vezetékrendszerén a vízzel együtt a különböző tápanyagok is eljuttathatók majd a növényekhez. Amíg azonban a víz valamikor a maga vad törvényei szerint uralta a tájat, ma ember szabályozta utakat követ. Balázs István » Geszti Anna felvételei Egy csatorna liliomai 6
