Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-09-23 / 19. szám
A fejlett szocializmus építésének útján ZAROSZO EGY CIKKSOROZATHOZ Tavaly, 21. számunkban indult el az a cikksorozatunk, amelynek szerzői az ezekben az években, hazánkban végbemenő — összességében a fejlett szocialista társadalmat megteremtő — építő munka különböző területeit mutatták be. Annak idején, a sorozat bevezetőjében írtam arról, hogy a nagyarányú érdeklődés — hol tart ma Magyarország és milyen úton halad tovább? — ösztönzött minket e vállalkozásra. Az érdeklődés azóta sem lankadt, sőt növekedett, és egy-egy kérdéskör tárgyalása után megsokszorozódtak a levelek, amelyeknek írói további részletek megvilágítását kérték, közölve saját, a befogadó országban szerzett vagy magyarországi látogatásaik során tapasztalt benyomásaikat, véleményüket. Helyeselték vagy vitatták a cikkekben foglalt megállapításokat. Csupán emlékeztetőül ide iktatom a sorozat témáit: (A puszta felsorolás is mutatja, milyen szélességben fogták át az írások hazánk politikai, gazdasági, kulturális életét): a távlati tervezés, az új „jóléti modell”, a technikai fejlesztés perspektívája, a szellemi felkészültség iránti igénynövekedés, a környezetvédelem, az iskolarendszer, a társadalmi igazságosság problémája, a munkahelyi- és közéleti demokrácia, a társadalmi mobilitás, az ötnapos munkahét, a mai és holnapi család, az öregek és a fiatalok helyzete, a közművelődés és végül város és falu közeledése. Nem könnyű a sorozat tanulságait összegezni. Az első ami — hisszük és reméljük — világossá vált, hogy átmeneti társadalmunk nyugodt légkörben, viszonylag egyenletes tempóban és gyorsan fejlődik: nem beszélhetünk „befejezett szocializmusról”. A megtett út, az elért fok behatárolja lehetőségeinket. Nem kergetünk illúziókat, szolid célokat tűzünk ki és ezekhez biztosítjuk a minél szélesebb népi egyetértést. A valóság pontos számbavétele, feltérképezése alapján tervezünk. Minthogy minden apró részletváltozás egy társadalom bonyolult életében megtervezhetetlen, a váratlan eshetőségekre kellő tartalékokat is képzőnk. Mindez egyben ösztönöz is arra, hogy ellentmondásainkat nyíltan feltárva, számolva a különböző csoport- és egyéni érdekekkel, megkeressük a folyamatos előrehaladást biztosító közös nevezőt. Ügy hisszük, hogy a sokféle témakörben megvilágított közös vonások meggyőzték olvasóinkat: a különböző területek eltérő érettségi foka ellenére is, egyenletesen, harmonikusan, lehetőségeinkkel okosan élve fejlődik a magyar társadalom, és a kidolgozott programnak megfelelően folyik a fejlett szocialista társadalom építése. A nemzetközi gazdasági, és politikai feltételek megnehezedtek, világgazdasági korszakváltás megy végbe: a szocializmus esélyei kedvezőbbek, mint valaha. A felszabadulás óta több, mint három évtized telt el. Természetes folyamat tehát, hogy új, a termelő munkába most belépő, friss nemzedékek vegyék át a stafétabotot, az alapokat lerakó, többségében már nyugdíjas korba került apáktól. A nemzedékek közt biztosított a folyamatosság. Nem vagyunk elbizakodottak, sem tévedhetetlenek. A valóság mindenekfelett való tisztelete a tudományos elemzés eltökélt akarata segít abban, hogy tévedéseinket gyorsan felismerjük, nyíltan megbeszéljük és kijavítsuk. A fejlett szocializmusról szólva, magából a program tényéből is következik, hogy hiszünk a társadalmi haladásban és menet közben igyekszünk kidolgozni azokat a mutatókat, amelyek „mentén” lemérhetők a megtett út állomásai. Már a sorozat kezdetekor meghatároztuk, mit értünk szocializmuson: a társadalmi tulajdonon alapuló rendszert, amelyben a munkásosztályé a hatalom; amelyben vannak szövetséges osztályok; amelyben a javak elosztása kinek-kinek munkája szerint történik. Mindebből az is kitűnik, hogy a koordináták, amelyek segítségével felrajzoljuk és értelmezzük a társadalmi jelenségeket, marxista ihletésűek. Ebben a gondolatrendszerben mozogva beszélünk a szocializmus különböző fokozatairól, a haladásról a szocializmus alacsonyabb szintjéről a fejlettebb fokra. (E folyamat első lépcsője az alapok lerakása volt és ennek megoldása után foghattunk hozzá a „fejlett” szocializmus felépítéséhez, amely azonban még mindig az első szakasznak érettebb fázisa.) Amikor tehát mi a fejlett szocializmus építésének programjáról adtunk számot, igyekeztünk viszonylag teljes, pontos, tudományosan megalapozott tájékoztatást adni nemcsak hazánk jelenlegi állapotáról, de mindenekelőtt a folyamatról, a követendő irányról, az előttünk álló nehézségekről, és a megoldásokról is. Életünk minden szektorában létrejöttek a szükséges, szilárd alapok, amelyekre építve kijelölhetők a fejlesztés nyomvonalai és rendelkezünk mindazokkal az eszközökkel, amelyek nélkülözhetetlenek a célok megvalósításához. Számunkra a perspektíva világos; van programunk. Mi meghatározzuk, nem pedig „csupán elszenvedjük” történelmünket. A nemzet „szabad akaratához” szükséges feltételek döntéseink hatáskörén belül vannak. Melyek ezek a feltételek? A termelőerők elért szintjére, a korszerű technikai alapokra nyugodtan építhetünk; vannak tehetséges, ötletes mérnökeink, technikusaink és képzett szakmunkásaink, akik — megfelelő szervezés esetén, amelyhez hozzátartozik az egészséges érdekeltség is — minden megoldására alkalmasak. A termelőeszközök társadalmi tulajdona lehetővé teszi a messzetekintő távlati tervezést. Tagjai vagyunk egy erőteljes szövetségi rendszernek, vannak áldozatkész, hűséges és erős barátaink. Gazdaságirányítási rendszerünk kellő önállóságot biztosít vállalatainknak ahhoz, hogy a világpiacon és a belső piacon egyaránt hatékony partnerséget alakítsunk ki vagy felvegyük a versenyt bárkivel. És mindéhhez számíthatunk dolgozó népünk túlnyomó többségének lelkes támogatására. A sorozat csaknem egy esztendőn át tartott. A különböző területek, ágazatok, a társadalmi rétegek megvizsgálása, a múlt év eredményei, az ország vezetőinek az idei tavaszon — két kongresszus között — készített mérlege, tehát a részletek és az egész, bizonyítják, hogy helyes úton járunk. A magyar nép a fejlett szocializmus építésének történelmi feladatait teljesíteni képes és meg is fogja oldani. Szántó Miklós |. > SZERÉNY FILMFORGALOM Vadasdy Péter a Columbia Pictures elnökhelyettese, gazdasági igazgatója, hogyan látja a magyar filmek terjesztésének esélyeit Amerikában, illetve milyen üzleti lehetőségeket lát az itthoni tárgyalásokban? — Mindenekelőtt hadd szögezzem le, nagyon örültem ennek a meghívásnak, hiszen majdnem gyerekként kerültem ki Belgiumba. Ott végeztem el a középiskoláimat, majd Amerikában a Columbia egyetemen a közgazdasági, pénzügyi, nemzetközi kapcsolatok fakultásán végeztem 1965-ben. Dolgoztam a bankszakmában, egy elektronikai gyárnál, voltam pénzügyi szakértő nemzetközi gyógyszervállalatnál. 1970-ben lettem a Columbiánál gazdasági igazgatóhelyettes, most elnökhelyettes és gazdasági igazgató vagyok. A Columbiának 40—50 országban vannak leányvállalatai, ezeknek a pénzügyi, gazdasági, adminisztratív problémáival foglalkozom. Mindezt azért bocsátom előre, mert a filmszakma különböző kérdéseihez elsősorban, mint gazdasági szakember szólok hozzá. — Persze az ember nem felejti el, hol született, hol töltötte gyerekkorát. Gyakran kapok hazulról híreket a sportról, a kulturális, zeneirodalmi és gazdasági életről. Igen gyakran járok idehaza rokonlátogatáson. Éppen ezért állandóan figyelemmel kísérhetem Magyarország fejlődését. Az utóbbi években a New York-i sajtó is eléggé tárgyalagosan ismertette az ország helyzetét, tehát, amit most láttam idehaza, az új gazdasági mechanizmus eredménye számomra nem volt meglepetés. Igaz, óriási a különbség aközött, ahogyan az ember pár ezer kilométeres távolságból olvas valamit, vagy itthon személyesen láthatja a magyar vállalatokat, a gépeket, a berendezéseket és a szervezést, s ami a legfőbb, találkozhat ezeknek a vállalatoknak a felelős vezetőivel. Bár a filmiparban dolgozom, Magyarország gazdasági élete is érdekel. — A filmipar egyelőre sajnos nem kínál nagyobb lehetőségeket. Elég szerény az amerikai—magyar forgalom, évi húszezer dollár alatt stagnál. Remélem, a közeljövőben megvitathatjuk a fejlesztés esélyeit, esetleg létrejöhet egy Columbia—Hungarofilm koprodukció. Természetesen a szakembereink előbb helyszíni terepszemlét tartanának, hogy rendelkezésre állanak-e a szükséges stúdiók, és egyéb technikai körülmények. — A magyar filmek külföldi forgalmazásáról sem tudok sokkal biztatóbbat mondani. Bár a közelmúltban nem sok magyar filmet láttam, véleményem szerint, témájuk nem áll az amerikai nézők érdeklődésének a középpontjában. Egy esetleges nemzetközi koprodukcióval azonban ezen Lőhetne segíteni. Ügy gondolom, hogy a felfelé ívelő gazdasági kapcsolataink előbbutóbb az én szakmámban is meghozzák a maguk gyümölcseit. A MAGYAR ISKOLA DICSÉRETE Forbáth Tamásról a nevén és a posztján kívül legelőször azt tudtam meg, hogy a felesége dél-afrikai származású, őmaga pedig Karinthy Ferenc író osztálytársa volt Budapesten, a Berzsenyi gimnáziumban. Aztán azt is megtudtam, hogy valóságos nyelvzseni. Olaszul, németül, franciául már idehaza megtanult, aztán a spanyolt is tanulmányozta — ennek később dél-amerikai üzleti tevékenységében nagy hasznát látta — és aztán persze angolul is tud. De mindenekelőtt magyarul: szépen, irodalmi tisztasággal. Ennek okára, titkára hamar fény derült: — Bár több évtized után csak 1972-ben voltam először idehaza, sokat olvasok magyarul, főképpen klasszikus és mai írókat. Európai utaimon, vagy otthon a New York-i üzletekben mindig megkeresem a könyvújdonságokat. Mert az ember egyszerre lehet jó amerikai, s megmaradhatnak a nagyon erős érzelmi szálak is szülőhazájával, annak kultúrájával és hagyományaival. Gyerekkoromról csak jó emlékeim vannak, meleg otthonban nőttem fel, nagynagy hálával emlékezem szüléimre, akik sajnos a német megszállás borzalmaiban elpusztultak. — Éppen ilyen hálával gondolok a magyar középiskolai oktatásra is. Gazdag tananyag, fegyelmezett iskola, odaadó tanárok, ezt kaptam a magyar középiskolától. Sok volt iskolatársammal együtt elmondhatom: későbbi pályafutásunkat, eredményeinket a kiváló magyar középiskola alapozta meg. — Magamról csak annyit: vegyészmérnök akartam lenni, a Columbia egyetemen végeztem, aztán az American Cyanamid-hoz .kerültem. Azóta is ott dolgozom. A műszaki tevékenységről közben áttértem az üzleti irányításra. Részt vettem a központi tervezésben, gyárakat terveztem. Munkaköröm révén fokozatosan közel kerültem a pénzügyekhez is. Most elnökhelyettes vagyok, s a pénzügyeket vezetem. — Munkaköröm, mai divatos szóval élve challenge, kihívás. Sok bonyolult feladatot kell megoldanom, de a munkám nagyon érdekel. Ha valaki Magyarországon született. ez magában rejti azt a felismerést is. hogy egy kis nemzet fiaként keményen meg kell dolgoznia azért, hogy érvényesüljön. Ez hallatlan szellemi, érzelmi pluszt, kezdeti energiát adott. Gyermekeimnek — egyik 26 éves, a másik 16 — igyekszem elmondani mindent Magyarországról. Sokat beszéltem már nekik a magyar középiskolákról. a matúra, az érettségi fogalmáról. Sok magyar írót ismernek, tudnak egyet s mást a magyar történelemről. Az idősebbik fiam már járt idehaza, és a kisebbik is előbb-utóbb ellátogat Magyarországra. — Mostam utam alkalmával sok hasznos és érdekes tárgyalást folytattam. Nyilvánvaló, hogy kapcsolataink nagyobb arányú fejlesztése a kölcsönösségen alapul. Megismerkedtem a gyógyszeripar vezetőivel, többek között dr. Mezei Barnával, a Chinoin vezérigazgatójával. Jól megértettük egymást, és a személyes ismeretség mindenképpen kedvezően hat majd további együttműködésünkre. Tárgyaltam a OHEMOLIMPEX vezetőivel is, s mivel mi kémiai specialitásokat is gyártunk, bizonyára az itteni piacot érdeklik termékeink, illetve a magyar gyártmányok is érdeklődésre tarthatnak majd számot az amerikai piacon. — Kedvező benyomásokkal távozom, hiszen az ember mindig büszke szülőhazájára. Mint ahogyan nagy örömmel és büszkeséggel jegyeztem meg legutóbbi odesszai látogatásom alkalmával — a szovjet partnerek legnagyobb ámulatára, akik nem tudták, hogy Magyarországon születtem — milyen szépek ezek a magyar Ganz-daruk a kikötőben. Folytatjuk Apostol András Forbáth P. Tamás, Alexander J. Berey, Molnár István, az MVSZ főtitkárhelyettese (félig takarva). Nicholas L. Deák, Molnár Ágoston (félig takarva) az Egyesült Izzó lakótelepén: Dienes Béla vezérigazgató kíséretében Vadasdy K. J. Péter, Nicholas L. Deák és Fodor N. Péter az Egyesült Izzóban Gábor Viktor felvételei 1
