Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-09-09 / 18. szám
Ebéd közben Friedrichs Gizella és fia a zamárdi táborban Gábor Viktor felvételei EMBEREK A Hunyadi-család tál indulhasson neki jól felkészülve a vizsgának. Az eredmények mellett azonban gondokról is szó esett. — Tánccsoportunk éveken keresztül igen jó eredményeket mutatott fel. Sokfelé hívták őket, műsorukat bemutatták Budapesten is. Sajnos, legutóbb személyi gondok, néha elvi ellentétek nehezítették a munkát. Nagyon szeretnénk, ha kilábalhatnánk a hullámvölgyből, és újból a régi igényességgel láthatnánk munkához. Hiszen nemcsak a tánccsoportról, hanem az egész magyar közösségről van szó. A debreceni találkozó nemcsak tapasztalatcserére, vélemények kinyilvánítására volt alkalmas. A főként módszertani kérdésekkel foglalkozó tanfolyam meglepően konkrét eredményeket is hozott. Malek József, aki Stockholmból (Svédország) érkezett Debrecenbe, így számolt be erről: — A véletlen úgy hozta, hogy tucatnyi magyar tanító érkezett Svédországból. Természetesen szinte azonnal elkezdtünk közös gondjainkról beszélni, s rájöttünk, hogy egyik legnagyobb problémánk az elszigeteltség. Svédország óriási terület, az egyes kis magyar csoportokat kilométerek százai választják el egymástól. Lehetőségeinkkel azonban jó volna közösen élni. Kézenfekvő volt a megoldás: Debrecenben megalakítottuk a svédországi magyar tanítók körét. Kisch Klára és Herterich Katalin közülünk már ismerte az anyanyelvi konferencia munkáját. Ügy gondoljuk, hogy sokkal eredményesebben dolgozhatunk, ha szervezetten összehangoljuk munkánkat, ha együttesen lépünk fel az érdekvédelmi kérdésekben, és közösen tanulunk tovább. Mindannyiunk munkája könnyebb lesz ezáltal. Üj tervek, új elképzelések — minden konferencia, tanfolyam első eredményei. A valódi eredményeket azonban csak később, a mindennapi munkában ismerhetjük meg. Ennek biztosítéka, hogy a résztvevők: cselekvő emberek. Sós Péter János Néhány arc a zamárdi úttörőtáborban Károlyi Mihályné Budapesten a Hazafias Népfront VI. kongresszusán, 1976-ban MTI — Benkő Imre felvétele hogy előkészítsék magukat az életre” BESZÉLGETÉS KÁROLYI MIHÁLYNÉVAL — 1957-ben az a gondolatom támadt, hogy Vence-ban, ebben a dél-franciaországi kisvárosban — ahol nagyszerű az éghajlat, s ahol nagy a csend, tehát minden feltétel adott a nyugodt művészi munkához — alapítani kellene egy kis művésztelepet. Volt egy birtokunk telis-tele bozóttal és fával. A parasztasszony, aki eladta nekünk, nem is tudta, mennyi földje van. Mi is csak lassacskán fedeztük föl, hogy az egész völgy a kiszemelt és a megvásárolt házj hoz tartozik. Különösen a kis kőház tetszett meg nekünk, melyet még a 17. században építettek. Férjem, Károlyi Mihály halála után arra gondoltam, hogy ez a hely az, amelyet róla lehetne elnevezni. Fiatalok jönnének ide — művészek, festők, szobrászok, költők, írók, sőt tudósok is minden országból — akik most kezdik a pályájukat. Fel kell itt készülniük az életre, meg kell ismerniük egymást, és egymás országát, hogy táguljon látókörük, s hogy kapcsolatot teremtsenek Kelet és Nyugat között. — Hogyan fogadták Franciaországban az ötletet, hogy Károlyi Mihályné nemzetközi telepet alapít? — „Oda idegenek mennek, és hogy mit csinálnak, az I minket nem érdekel” — mondták. Egyáltalán nem vettek j róla tudomást. Pedig már nagyon népszerűek vagyunk, r hiszen minden évben rendezünk kiállításokat. No és a la- | pok... A Nice Matin-től — amely Dél-Franciaország lap- | ja —-, állandóan jönnek újságírók. Interjúkat készítenek a 1} festőkkel, akik beszélnek munkásságukról, ami persze se- f gíti őket a továbbjutásban, nevük megismertetésében. — Magyar művészek is dolgoznak a telepen? — Az első években nem sokan jöttek Magyarországról, de a harmadik, negyedik évben már több magyar művész látogatott meg bennünket. Eljött például Somlyó György, Csernus Marianne, Psota Irén. Legutóbb Keserű Ilona járt itt a magyarok közül, ö igazán nagyon szép munkát hagyott nekünk emlékbe, mert — ha szeretnek itt lenni —, akkor munkáik közül egyet a múzeumunk számára hagynak. A magyar állam két összerakható házat küldött Venceba, hogy magyar festők is dolgozhassanak ott, és kiállíthassák műveiket. Ha minden jól megy, akkor augusztusban már állni fognak ezek az épületek. — A telepen jelenleg öt ház van, a két magyarral együtt hét. Folytatódik az építkezés? — Vence-ban sok most az építés: a Német Szövetségi Köztársaságból, Kiéiből jött egy csoport, amelynek az a szándéka, hogy épít egy házat. A terveket persze a csoport tagjai készítenék, és a munkát is maguk végeznék. Elképzelésük az, hogy abból az anyagból építik a házat, amely helyben található, mintha szervesen a környezethez tartozna. Az építés során felhasználnák a birtokon levő fát, nádat, a tetőre szép színű lapos köveket raknának. Mint mondják, olyan alkotást akarnak létrehozni, amely önmagában is művészi munka. — önnek tetszik az ötlet? — Nagyon. Mert ez, mintegy az új idők házának szimbóluma lenne, jelképe annak, hogyan kellene az embereknek élni. — Űj idők háza? Hogyan értelmezi ezt a megfogalmazást? — Az új ember kívánságai szerint: ne túl sokan lakjanak egy helyen. Csoportban, de úgy, hogy ne menjenek egymás idegeire. Egyrészt elkülönülten, hogy dolgozhassanak, másrészt együtt, amikor a társas élet folyik. Esténként például, amikor a teraszokon együtt vacsoráznak... Van egy 'hely, ahol ők esténként együtt zenélnek, egy másik, ahol verseket olvasnak fel, sőt egy kis színpad fölállításának a gondolata is fölvetődött. Persze mindezt a lehető legolcsóbban kell megoldani, mert a fiataloknak nincs sok pénzük. Az építkezéshez ők maguk is hozzájárulnak, és ingyen dolgoznak, ami szintén új gondolat. Franciaországban az élet nagyon drága, ezért megbeszéltük, hogy minden héten mindenki dolgozik a veteményeskertben: három órát ásnak, vetnek, nyesik a fákat, metszik a szőlőt... Mióta ezt a módszert bevezettük, sokkal jobban megy az alkotó munka is, mert úgy érzik, hogy ez az alapítvány a sajátjuk. Mindegyik művész élete izgat. Kíváncsi vagyok rá, hogyan alakul hétről hétre, hónapról hónapra a látásmódjuk, hogyan kerülnek a külső benyomások hatása alá, hiszen olyan helyen dolgozhatnak, amely át van itatva a francia művészettel és kultúrával. Korábban is éltek művészek ezen a környéken. A francia impresszionisták közül sokan itt dolgoztak. Itt van Matisse híres kápolnája, Picasso is a közelben lakott, Nizzában Chagallnak van múzeuma. Esténként beszélgetünk, vitatkozunk. A művészek nagyszerűen érzik magukat egymás közt, nem egy, életre szóló barátság született Vence-ban. Bokros Katalin
