Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-08-12 / 16. szám
Egy mü és szerzője „Fiatalkori szenvedély és szerelem nálam a magyar kultúra...’ Charles de Tolnaynak — Tolnay Károlynak —, a firenzei Michelangelo Múzeum, a Casa Buonarotti igazgatójának Michelangelóról szóló kötetét nemrég második kiadásban adta ki a Corvina Könyvkiadó. Mint a szerző a könyv előszavában megemlíti, két különböző rendeltetésű, egymást ‘kiegészítő Midielangeloírása ezúttal jelent meg először magyar nyelven. Az első részben a mester életéről és alkotásairól nyújt áttekintést, a kötet második tanulmánya négy előadás szövegét tartalmazza, melyek a párizsi College de France felkérésére 1947—48-faan készültek, és ott is hangzottak el. Tolnay Károly 1899-ben született Budapesten, a tízes évek közepétől már a leghaladóbb magyar értelmiség közé tartozik. Mint Lukács György írta a Vasárnapi Körről: „csatlakozott néhány fiatal ember, köztük a legtehetségesebb, Tolnay Károly”. Itt és a Szellemi Tudományok szabadiskolájában Tolnay többek között Fülep Lajos, Lukács György, Bartók Béla, Balázs Béla és a két, később világhírűvé vált művészetszociológus, Hauser Arnold és Antal Frigyes társaságában található. 1918-ban, érettségi után a bécsi egyetemen művészettörténeti tanulmányoknak szenteli magát, világhírét megalapozó első kötete a „Pieter Brueghel rajzai” 1925-ben jelenik meg. Tolnayt saját bevallása szerint Brueghel vezette el Midhelangelóhoz. Először azért utazott Olaszországba 1921-ben, hogy ott tanulmányozza Brueghel kortársait és azok esetleges hatását Brueghelre, ám mint később írja, „az a mély 'benyomás, amit a Michelangelo műveivel való első találkozás gyakorolt rám Rómában és Firenzében, meghatározta további szellemi tájékozódásomat”. Michelangelo-kutatásai, amelyeket még a húszas években Rómában kezdett el, a negyvenes években érnek meg. Ekkortól 1960-ig bezáróan az Egyesült Államok-beli Princetonban jelenteti meg öt hatalmas kötetben a nagy reneszánsz mester életművét. Tolnay Károly mindvégig kapcsolatban maradt Magyarországgal, művészettörténész és tudós barátai, Fülep Lajos, Egy kocka a tv-filmből: Tolnay Károly professzor és Petényi Katalin művészettörténész Varga Zoltán felv. Lukács György, Wilde János, Pogány Kálmán, Mannheim Károly, később Kerényi Károly, Lesznai Anna, Genthon István, Oltványi Imre, a művészek közül pedig Ferenczy Béni, Szönyd István, Pátzay Pál és elsősorban Ferenczy Noémi révén. Amikor hosszú évtizedek után először hazalátogatott, hogy az 1969-es Nemzetközi Művészettörténeti Konkresszuson díszelőadást tartson, mindenkit meglepett a magyar művészet dolgaiban való jártasságával. írásainak jegyzéke 1973 elejéig huszonegy önálló kötetet és 148 hosszabb tanulmányt sorol fel. „... Az eredetileg nyugati nyelveken írt munkáim egyszersmind a magyar szellemi hagyományok gyermekei is” — vallja a Michelangelo-kötet bevezetőjében a nagyhírű tudós. A magyar közönség nemcsak művén keresztül ismerkedhetett meg Tolnay Károly személyiségével. Televíziónk májusban kétrészes portréfilmet vetített róla Hausemé Borús Rózsa szerkesztésében. A műsor első részében Hubay Miklós író, a firenzei egyetem magyar professzora -beszélgetett otthonában Tolnay Károllyal, aki fiatalságának azt az időszakát idézte fel, amely alapvető fontosságú volt számára. A portré második részében Petényi Katalin művészettörténésznek vallott kutató munkásságáról, hosszú életének sokrétű, gazdag tapasztalatairól — Tizenhat éves voltam, amikor megérintett az a szellemi áram, amely beállítottságomat átformálta és segítette egyéniségem kibontakozását — mondta Tolnay Károly. — Életemnek ezt a kiteljesedését nagyrészt egy embernek köszönhetem, Fülep Lajosnak. — Tanárom volt. A francia nyelvet és irodalmat tanította, és egyszer, amikor a dobogón magyarázott, akkor én, rossz szokásomhoz híven, a pad alatt Wölfflin: Die klassische Kunst című könyvét olvastam. Ügy látszik annyira elmerültem az olvasásban, -hogy nem vettem észre, hogy közben Fülep leszállt a katedráról, mellettem termett, és hirtelen mozdulattal kivette a kezemből a könyvet. Már nem volt időm eldugni. Megnézte, nem adta vissza, hanem azt mondta, hogy a következő tízpercben jelentkezzem a tanáriban. Természetesen azt hittem, hogy megbüntet, de Fülep mosolyogva fogadott. Visszaadta a könyvet, és megkérdezte tőlem, hogy miért olvasok az ő órája alatt a pad alatt művészettörténeti munkákat. Amire azt válaszoltam, hogy művészettörténésznek készülök, és a műtörténeti könyvek szenvedélyesen érdekelnek. Érre ő meghívott a Lógody utcai lakására. A terem, amelyikben fogadott, könyvtárterem volt, ahol a falak — magyarán szólva — teljesen be voltak tapecírozva könyvekkel. Leültünk, és elkezdődött a beszélgetés: természetesen főleg ő beszélt ... Azután minden héten meghívott, és ezek voltak a legszebb napok az egész tanévben, amikor nála voltam ... Beszéltünk Platonról, a Szókratész előtti görög filozófiáról, irodalomról és műtörténetről, sókat is tanultam azáltal, hogy ő, aki már Párizsban élt pár évet és azután Firenzében és Rómában, a francia és olasz emlékeit idézte előttem... ö oltotta szívembe azt a tanítást útravalónak, hogy „szellemi dolgokban sohasem szabad megalkudni”. — Fülep mellett a legnagyobb benyomást Lukács György tette rám, és ő lett a legjobb ‘barátom a Vasárnapi Társaságból ... 1969-ben is többször találkoztunk Budapesten. Végtelenül kedves volt hozzám. Ez a törékeny aggastyán feljött gyalog (mert a lift éppen nem működött) — a Magyar- Tudományos Akadémia második emeletére, hogy meghallgassa az előadásomat. Ez az előadás az idősebb Pieter Brueghelről szólt, halálának 400. évfordulója alkalmából. Erre hívtak meg Pestre, hogy francia nyelven tartsak róla előadást. És ott volt Lukács az első sorban. Előadás után a Gresham kávéházban vitatkoztunk még. Többször voltam meghíva Belgrád rakparti lakásába is. Mindig szellemileg meggazdagodva távoztam tőle. Személyiségét • Charles, de Tolnay MICHELANGELO Mii és világkép Daniele da Volterra: Michelangelo arcképe Novotta Ferenc reprodukciója úgy jellemezném, hogy olyan ember volt, aki minden lényeges dologban a tisztaságot képviselte. Ahogy mondta is nekem, hogy kis dolgokban, ahol úgy sem lehet változtatni, még ha az a dolog nem is tetszik, és nem szabadna megtörténnie, az ember befogja a száját, vagy behunyja a szemét. De nagy dolgokban, ott talpra kell állni, ott nem lehet megalkudni. Ez volt, azt hiszem, életének a kulcsa. A beszélgetés végén Hubay Miklós utolsó kérdése Tolnay Károlyhoz így hangzott: — Ha az ember szétnéz itt a házadban, egész magyar könyvtárat talál, -néhány nagyszerű magyar mesternek szobrait, képeit. Járnak a legfrissebb magyar irodalmi folyóiratok. Hogyan lehetséges, hogy a magyar kultúra ennyire jelen van itt? — Fiatalkori szenvedély és szerelem nálam a magyar kultúra, és ennek következtében mindig igyekeztem nem elfelejteni a nyelvet, — nóha nem volt soha alkalmam beszélni az anyanyelvemen. Első feleségem olasz volt és második feleségem észak-német, csak egy -pár szót tud magyarul. Olvasni kell. Ez az egyetlen lehetősége annak, hogy fönntartsam a magyar nyelv ismeretét; másrészt az mindig nagyon érdekelt, hogy „hol vagyunk szellemileg?” Különös, hogy egy ilyen kis népnek a szellemi produkciója milyen jelentékeny. Nekem sokat ad, hogy ha elolvasom Dérynék vagy Illyésnek egy-egy regényét, novelláját Ezek néha alapvetően fontosak a számomra, új szempontból mondanak ki dolgokat, amiket a nyugati lírában vagy prózában nem találok. Ehhez még hozzájárul, hogy általában, ha az ember idősebbé válik, akkor nagyon szereti olvasni a visszaemlékezéseket, a naplókat, amik azelőtt nem érdekelték annyira. Most egész sereg nagyon érdekes emlékezés jelent meg, például Borsos Miklósé, vagy Vas Istváné, a „Miért vijjog a saskeselyű?”... Magyarországnak van még mit adnia szellemileg, és úgy találom, hogy más országban pillanatnyilag ehhez hasonló nincs is... Irodalmi élet talán csak Franciaországban van és volt s Magyarországon. Szóval még egyszer ismétlem, a könyveken és a folyóiratokon keresztül igyekszem fönntartani a kapcsolatot az anyanyelvvel. Hernádi Magda összeállítása Tíz napig vendégszerepeit Angliában Záray Márta, Vámosi János, Bencze Ilona, Angyal János, Kertész János és Bánki Péter. Hatalmas sikerrel léptek föl több vidéki és londoni magyar klubban. Mindenütt meleg vendégszeretet, zsúfolt nézőtér fogadta a művészeket. Aztán az előadáson vastaps, újrázás, utána lemez- és fényképdedikálás, címcsere és könnyes búcsú ... Majd újabb mérföldek. Lutonban a Kossuth Klub vendégei voltunk. A másfél éve működő egyesület titkára, Lóczy Miklós esztergályos, öt gyermeke -közül három már külön fészket rakott, de mint mondta: „Amióta megvan ez a klub, szinte az egész család itt él. Emiatt sosincs veszekedés. Körülbelül 250 tagunk van. Munkásemberek. Sok a tervünk, az első egy székház. Még csak álom, de reméljük, teljesülni fog ...” A nézők között persze nemcsak a lutoni egyesület tagjai ültek. Itt volt Croydonból egy kis társaság: Czakó Sándor klubelnök és Szadió Éva titkár vezetésével: „Amikor a művészek hozzánk jönnek, mi vagyunk a rendezők, tehát nemigen nézhetjük a műsort. így mi most itt, pár nappal korábban láthattuk őket...” Dr. Takács Jenő mérnök Oxfordból érkezett feleségével: „A műsor után sietünk haza a gyerekekhez. A nagyobbik lányom ugyan már önállósította magát: a nyáron egyedül akar hazamenni, nyári egyetemre. Mi is gyakran járunk otthon. Tavaly húsvétkor két hetet töltöttünk a rokonoknál.” A hidegen hullámzó tengertől néhány mérföldre, Middlesbrough-han -forró hangulatú esten találkoztunk ismét magyarokkal. Majer István és népes családja is a nézők között ült: „Szerszám- és géplakatos a szakmám. Egy kis előzetest hallgattunk itt, ugyanis végleg hazakészülődünk. Két Salfordban nagy gonddal küszködik Estók Béla klubelnök. Olyan nagy az érdeklődés, hogy nem fér be mindenki a terembe. ,Mindig nagyon várjuk a Magyarországról érkező előadókat. A szórakoztatás mellett legfőbb célunk a magyar nyelv tanítása. Dr. Füsti Molnár Lajos vezeti a Látogatóban fiam már megnősült, ők itt maradnak, a másik kettő velünk jön.” S az előadás utáni -beszélgetésekből is idézzünk föl kettőt: „1959-ben alapították ezt a klubot. -Én öt éve vagyok elnöke — mondta Leszkó József. — A Magyarok Világszövetségétől kapott műsorok mellett magyaros összejöveteleket is szoktunk rendezni. Nagy területet fogunk össze. Szétszórtan élnek itt a magyarok, akik a -környező gyárakban dolgoznak. Láthatta, sok az angol anyanyelvű a vendégek között. Férjek, feleségek ...” Igen. Láttam. A nézők néha csöndben összesúgtak. Bencze Ilona Petőfit szavai, s el kell mondani, miről ds szól a költemény. A dalok viszont Záray Márta és Vámosi János előadásában. Kertész János orgona- és Bánki Péter dobkíséretével nemzetközi nyelven szólnak: a zene nyelvén. És sokan együtt is éneklik a régi slágereket a művészekkel. Például a Szabóles megyéből elszármazott S. Fodor József és felesége: „A vas- és acélgyárban dolgozom — mondja a férj, — megkapom a jó pénzt, de a szívem azért csak hazavágyik. Négy gyerekünk van. ök már itt születtek. A kislányunknak januárban magyar esküvőt rendeztünk. Még az újságban is írtak róla. 1961 óta minden évben hazajárunk, a rokonokat is elhívjuk magunkkal. Nagy a forgalom a családban.” barátok között hétvégi iskolát. Az első két év után a magyar nyelv, a népdalok és a táncok tanítása mellett ki fogjuk terjeszteni a tanítást az általános magyarságismeretre, a magyar történelem, a földrajz és az irodalom oktatására. Ebben a Szülőföldünk honismereti műsorainak is nagy szerepük van. Különösen azóta, hogy angolul is közvetítik adásaikat.” S végül egy-egy mondat a turné után a vendégszereplö művészektől: Záray Márta és Vámosi János Bencze Ilona: „Először jártam külföldön élő magyarok között. Soha nem gondoltam, hogy egy-egy verssel ilyen nagy örömet szerezhet az ember!” Angyal János: „Egy -humorista számára a legnagyobb ajándék, ha látja: a humornak is van nemzetközi és igazi barátságokat teremtő nyelve...” Záray Márta és Vámosi János: „Mi sosem szereplésnek, hanem közös emlékddézésnek tekintjük ezeket a találkozásokat. Akik pár évtizede huszonévesként hallgattak minket, most huszonéves gyerekeikkel jöttek el meghallgatni régi és legújabb dalainkat. Az itteni fogadtatásból is érezzük, hogy jól választottuk meg legújabb közös nagylemezünk címét: ‘Nekünk találkozni kellett!” Kép és szöveg: Patonai Adrienne 6
