Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-08-12 / 16. szám

Sok még a lehetőség a magyar-brit kapcsolatokban Interjú E. Dell brit kereskedelmi miniszterrel Edmund Dell brit kereskedelmi miniszter három­napos hivatalos látogatást tett Magyarországon július 20. és 22. között Bíró József külkereskedelmi minisz­ter meghívására. E. Delit fogadta Huszár István mi­niszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnö­ke és Púja Frigyes külügyminiszter is. A megbeszélé­sekről kiadott közlemény szerint a tárgyaló partnerek egyetértettek, hogy bár a kereskedelmi forgalom a két ország között az utóbbi években jelentősen növeke­dett — tavaly először haladta meg a 100 millió font sterlinget —, szintje alacsonyabb, mint azt a gazda­sági lehetőségek indokolnák s még sok lehetőség van fejlesztésére. A brit miniszter a VILÁGGAZDASAG- nak adott interjújában többek közt kifejtette, hogy a magyar és a brit cégek közötti együttműködésre kü­lönösen alkalmasnak tartja a vegyipart, a mezőgaz­daságot, az élelmiszeripart és egyes gépipari ága­zatokat. — Magyar adatok szerint az idei első félévben a magyar—brit forgalom szinte hajszálra egyezett a ta­valy január—júniusival: 2,5 milliárd forintos magyar importtal 1,4 milliárd forintos magyar export állt szemben szerződéses paritáson. A brit statisztikák ugyanakkor azt mutatják, hogy 1978 első félévében 16,9 százalékkal nőtt a kétoldalú forgalom a múlt év hasonló időszakához képest. Hogyan értékeli mindezek alapján a kétoldalú kereskedelmet? — A magyar—brit kereskedelem értéke jelenleg, sajnos, nagyon alacsony és a mostani megbeszéléseken is megállapítottuk, hogy sok lehetőség van a fejlesztés­re. A két ország cégeinek kell e lehetőségeket feltárni­uk, nekik kell megkeresniük az együttműködés útjait, és ily módon bővíthető a forgalom. — Évek óta nagy a magyar deficit a forgalomban. Várható-e változás ebben? — Ügy vélem, hogy a brit piac általában nyitott és sok lehetőséget kínál a magyar exportőröknek is el­adásaik fokozására. A meglevő korlátozások általában nem diszkriminatívak, és nyílt a verseny. Megjegyez­ném egyébként, hogy Nagy-Britanniának a legtöbb or­szággal szemben deficites a kereskedelmi mérlege. — Felmerült-e a budapesti tárgyalásokon olyan új javaslat, amely dinamikusabbá tehetné a magyar— brit kereskedelem fejlődését? — Magyar részről hangsúlyozták, hogy kívánatos lenne a magyar kivitel erőteljesebb bővülése, és ennek elősegítésére egyes területeken javítani kellene az an­gol piacra való bejutás feltételeit. Az is elhangzott, hogy bátorítani kell a vállalatokat további erőfeszíté­sekre, kezdeményezésekre. Ami a brit cégeket illeti, bátorítást kaphatnak minisztériumunk részéről, még­is rajtuk van a döntés súlya, nekik kell elhatározniuk, hogy mit vásárolnak az Önök országában, illetve mi­lyen árucikkeket tudnak és akarnak eladni Magyar­­országon. — Milyen ágazatokban jók az esélyek az intenzí­vebb kétoldalú gazdasági kapcsolatokra? — Amint tárgyalópartnereim kifejtették, Magyar­­országon napirenden van az ipar szelektív fejlesztése. Ennek kapcsán úgy vélem, hogy a szorosabb üzleti együttműködésre jó lehetőséget kínál a vegyipar, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és egyes gépipari ágazatok. Nagy^Britannia az említett területeken a világon élenjáró technológiákkal rendelkezik, bár ezt nem mindenütt tudják. — Hitelekről, kölcsönökről esett-e szó budapesti megbeszélésein? — Különösképpen nem. Tudjuk, hogy Magyarország gazdaságának fejlesztése végett folyamatosan vesz igénybe hiteleket nyugati pénzpiacoktól, és azt is jól tudjuk, hogy a legjobb adósok közé tartozik. Vincze Mátyás Részlet a Világgazdaság című lapban megjelent interjúból A legszínesebb gazdasági vállalkozás A mai középkorúakat, ha gyermekiként a fűszereshez szalajtották — legtöbbször a Hangyához küldték. Még évekkel azután is, hogy a jónevű szövetkezet üzletedre az államosításkor más cégtábla került. A „Hangya” — nevé­hez híven — szorgalmas volt. Fennállásának húsz éve alatt az ország legnagyobb bolthálózatát építette 'ki. Üzletei nem voltak olyan fényűzőek, minit például a belvárosi gyarmat­áru kereskedések, de olyan kopottak sem, mint a város­széli vagy falusi szatócsboltok. A „Hangya” — egyszerűen a „Hangya” volt. De dicsérhetünk-e jobban egy vállal­kozást, mint hogy cégneve számunkra egy egész szakmát jelent? A mai jogutód: az „Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet”-ek, amelyek — a megyei szövetkezeti érdek­­képviseleteken keresztül — a Szövetkezetek Országos Szö­vetségének alkotói. A nagy számú területi szövetkezet együttesen az ország egyik legnagyobb, legszínesebb gazda­sági vállalkozása. Egyedül Pest megyében tizenkilenc szövetkezet műkö­dik. A szentendreit nem sorolhatjuk sem a nagyok, sem a módosak közé, jóllehet működési területe kereskedelmi­leg a legjobbak közé tartozik, lévén a Dunakanyar fontos idegenforgalmi központ. Az ellentmondás Oka: magában a városban az állami kereskedelemé az elsőség, az üdülő­­falvaik boltjai pedig csak a nyári hónapokban forgalmasak. A szentendrei járás állandó lakossága körülbelül negy­venezer lélek. A helyi fogyasztási és értékesítési szö­vetkezetnek több mint négy és félezer tagja van. A terület teljes kereskedelmi forgalmának egyharmada a szövet­kezeti boltoké. Az arányok még ennél is jobbak az élel­miszer-kereskedelemben és a vendéglátásban. — Hogyan válhat valaki a szövetkezet tagjává, és milyen anyagi előnye származik ebből? — A tagság egyetlen feltétele, hogy részjegyet vásároljon valaki. Egy jegy névértéke száz forint. Egy tag azonban csak meghatározott számú részjegy birtokosa lehet. A ta­gok vásárlási könyvet kapnak, amelybe bejegyeztetik vá­sárlásaikat. Év Végén a vásárlások arányában visszatérí­tést — ha úgy tetszik —, jutalékot kapnak. — A visszatérítés összege azonban alig haladja meg azt a kedvezményt, amelyet bizonyos állami boltok reklám célból, törzsközönségüknek adnak. Mi ösztönzi mégis be­lépésre a helyi lakosokat? — A tagság más, nagyobb haszonnal is jár. Előnyt ad például a kistermelőknek a takarmányvásárlásnál. Egy mázsa takarmánynál a visszatérítés hat forinttal több, mint a kereskedelmi árrés. Az sem közömbös, hogy a kis­állattenyésztők és a gyümölcstermelők áruját a szövetke­zet mindig átveszi, és az átvételi áron kívül a kereskedel­mi 'haszonból is részesülnek. Nem is csekély mértékben. Mivel egyetlen részjegy tulajdona is teljesjogú tagságnak számít, előfordulhat, hogy valaki év végén a részjegy név­­értékének tízszeresét írhatja a nyereség rovatba. — A szövetkezeti mozgalom létrejöttének azonban ná­lunk sem csupán gazdasági okai vannak... — Az emberek alapvető igénye, hogy tartozzanak vala­hová. Egyéb hasznukon kívül ez élteti a különböző társa­dalmi egyesületeket az önkéntes tűzoltóságtól a fogyasz­tási szövetkezetekig. — Sokan úgy vélik: a szövetkezetek viszonylag nagyobb haszonnal dolgoznak, mint az állami kereskedelem, kis­üzemeik pedig ugyancsak virágzó vállalkozások. Néhányon emiatt gyanakodva nézik tevékenységüket. — Alaptalanul. A szövetkezetek kereskedelmi hálózata, jellegénél fogva mozgékonyabb, mint az állami vállalatoké. Mi egészséges konikurrenciát jelentünk. A versengés hasz­na a vásárlóé. A szövetkezeti forma 'nagy előnye, hogy pél­dául egy új üzlet építéséhez kölcsönt vehetünk fel a tag­ságtól, az építkezésnél pedig saját építőinket alkalmazhat­juk. — Hogyan ellenőrzi a tagság a szövetkezet gazdálkodá­sát? — A tagok a helyi intéző bizottságokon keresztül napon­ta 'beleszólnak az ügyvitelbe. Ezek a bizottságok havonta üléseznek. Évente két küldött közgyűlést tartunk és egy tagértekezletet. Az igazgatóságban két alkalmazotton kívül csak a szövetkezet tagjai foglalnak helyet — Mi a különbség a nyugati országokban szokásos szö­­vetkezési forma és a hazai hasonló társulások között? — Nálunk a közös vagyon nem osztható fel. Belépéskor a tagok nem ajánlhatják fel tulajdonukat: műhelyt vagy üzletet. A tagság csak a részjegyek értékéig tulajdonos, viszont e kötvények értékállóságát garantáljuk. — Mi az önök szövetkezetének az előnye vagy hátránya a többi hasonló vállalkozással szemben? — A Szentendrei AiFÉSZ három éve, három kisebb szö­vetkezet egyesülésekor alakult Ezek közül korábban nem mindegyik gazdálkodott jól. Az átszervezésnek az első években többnyire csak a hátrányait tapasztaltuk — elő­nyeit főként ezután fogjuk érezni. Sok vállalkozásunk van: tűzoltókészülékek javításától szálloda fenntartásáig, és ezek közül nem mindegyik kifizetődő. Kevés a nagy forgal­mú, nagy alapterületű üzletünk. A következő évékben ezek számát szeretnénk növelni. Célunk az is, 'hogy megvessük a lábunkat a központban, vagyis Szentendrén, ahol egye­lőre kevés boltunk van. (megay) A Celldömölki ÁFÉSZ kísérleti telepet létesített a termálvíz hasznosítására. A kettősfalú fóliasátrakból télen is friss zöldség kerül az üzletekbe MTI — Rózsás Sándor felvétele A HUNGARONEKTÁR és az ÁFÉSZ édesipari üzeme évente száz vagon mézeskalácsot és négy vagon gyöngy­drazsét készít. Képünkön: a mézeskalács üzem A Duna menti ÁFÉSZ szövőüzemében hulladék textíliából készítenek szőnyegeket. Az évente 48 ezer négyzetméter szőnyeget készítő kisüzem minden termékét Nyugat-Euró­­pába exportálja MTI — Bajkor József felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents