Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-29 / 15. szám
A ketrec itt még ártatlan drótháló Csibék az emeleten A korláttal kerített keskeny medencében megolvadt fém pihen. Vékony salakréteg fedi. Itt-ott előcsillan a forró, négyszáz f«kos króm. Félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző látvány. Az itt dolgozókat azonban hátráltatjuk mi — bámészkodók. A darus is sürgetően tessékel bennünket a biztos fedezék mögé, miután kedvünkért jó ideig „tartogatta” a krómozásra váró acélidomokat. A daru terhének alámerülését sistergés, durrogás követi, mintha csak méltatlankodnának az acéldarabok: „Minek ez a nagy hűhó! Csak a gyárkapuig tart a fényünk. Aztán a tyúkólban ...” * A „tyúkól” istállónak is beillő épület. Jánossomorján három épületben húscsibéket nevel a termelőszövetkezet, egy pedig tojóház. A kőépület csak „héja” a tulajdonképpeni baromfitartó berendezésnek. A legújabb ketreces húscsibenevelő 96 méter hosszú, 12 méter széles és négyszintes. Alkatrészei, elemei már ismerősek a Rába Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárból. Azért is látogattunk el a szövetkezetbe a krómozó medence mellől, hogy összeszerelve, „működés” közben is megismerkedhessünk az óvári gyár itthon és külföldön egyaránt elismert termékével. A csibenevelőben 49 napig híznák a szárnyasok. A négy szinten összesen 55 ezer. Bizony, mi — széplelkű pestiek — sajnáltuk egy kicsit a csibéket, hogy szűkösen vannak, hogy nem kapirgálhatnak kedvükre az udvaron, bár jól tudjuk, csak az ilyen, iparszerű módszerek segítségével juthat elegendő csirkehús a hazai, a kuvaiti avagy a tokiói hentesüzletekbe. A sok tízezernyi jószágért felelős Élő Istvánné baromfigondozónak persze már természetes ez a gombok és kallantyúk szabályozta számyastartás. A takarmánykeverék állandóan ott van „csőrközeiben”, a víz önitatókból buggyan elő, és gumiszalagon hagyja el az épületet mindaz, ami esetleg foltot ejthetne a krómozott acélidomokon. Amíg mi nézelődünk, gépgyári kísérőnk szakmai kérdésekről vált néhány szót a csibék gondozójával. Minden apróság érdekli, mert megállapodás szerint itt, Jánossomorján próbálják ki a mosonmagyaróvári gyár különböző baromfitartó berendezéseit, és mutatják be a kül- és belföldi érdeklődőknek. * A baromfinevelők legnagyobb megrendelője a Szovjetunió. Dr. Zalka Ferenc gazdasági igazgató szerint 5—6 ezer vagonnyi elemet, alkatrészt szállítottak csupán a szovjet piacra. Ezekből az elemekből aztán különféle méretű egységek szerelhetők össze, építőszekrényszerűen, a vásárló kívánsága szerint. A környező szocialista országokban, Kínában és a Közel-Keleten ugyancsak jó piacra talált az iparszerű csirkenevelést lehetővé tevő berendezés. Egyes helyeken — a legutóbb például Iránban — a gyár szakemberei végzik az összeszerelést, és betanítják a helybeli szakembereket is. Ha sikerrel zárul egy most folyó tárgyalás, kanadai cég szállítja majd az épületet a mosonmagyaróváriak berendezéseihez. Kelendő árucikket ilyen nagy mennyiségben csak korszerű gépparkkal, korszerű körülmények között lehet előállítani. Az elmúlt néhány év alatt állt munkába a modern, német szövetségi köztársaságbeli horganyzó, valamint az igen termelékeny célgépek sora (az NSZK-ból és Svájcból), s mindez újonnan épült üzemrészekben. A mosonmagyaróvári gyár dolgozóit nemcsak a jelen gyakorlata szoktatta hozzá a márkás termékhez méltó kiváló munkához. Az idősebb szakmunkásokban elevenen él a hajdani Kühne Gyár, s az alapító, a német származású Kühne Ekle emléke, aki mint kiváló szakember hamarosan becsületet szerzett az óvári ekéknek, boronáknak, vetőgépeknek. Sokan még ma is „Kühne” néven emlegetik a 4000 dolgozót foglalkoztató nagyüzemet, és az is hagyomány, hogy manapság is sok fiú váltja föl apját a munkapad mellett. * Hagyományokról szóltunk, s hagyományos termékek megújhodásával folytatjuk. Újra vetőgépeket, ekéket gyártanak majd, mégpedig a korszerű növénytermesztés követelményeinek minden tekintetben megfelelőeket, az amerikai IH cég licence alapján. Ezt a feladatot ez év elején kapta a gyár, amikor egyesült a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárral. A mosonmagyaróvári hat- és hétvasú ekék, s a vetőgépek a szintén magyar—amerikai együttműködésben készülő győri Rába—Steiger-traktorok munkaeszközei lesznek. * A becses hagyományok, s az izgalmas, új feladatok bizonyára együttesen teszik, hogy a fiatal szakemberek körében igen népszerű a „Kühne”, azaz a Rába Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár. Jelenleg különböző egyetemeken 27 ösztöndíjasuk tanul, akiknek nemcsak szakmai boldogulást, hanem lakást és egyéb szociális kedvezményt is nyújt a leendő munkahely. B. I. Geszti Anna felvételei 'nméé
